B
|
efejeződik
Jeremiás próféta könyve, lezárult egy korszak, de a kegyelem megmarad (Jer
52,1-34). Isten új korszakot kezd népével, a fogság időszakát. Eddig a
figyelmeztetés ideje volt, most jön a fogságé, amelyben nemcsak a büntetést,
hanem Isten jelenlétét, megbocsátását, és a szabadulás ígéretét is
megtapasztalják. Jeruzsálem és a templom pusztulása nagyon beleégett a
lelkükbe. Nem akarták elhinni, hogy ez megtörténhet. Az egyiptomi szabadulás
óta Júda nem élt meg ilyet, soha nem kellett elmennie földjéről, és a templom
sem romboltatott le. Igaz, hogy az északi országrészt elvitte Asszíria fogságba, és
onnan nem tért vissza a tíz törzs. Júda azonban úgy gondolta, vele mindez nem
fog megtörténni. Jeruzsálemben van az Úr háza, és ott jelen van Isten, így nem
engedi be az ellenséget. Minket is
megkörnyékeznek ezek a gondolatok, Isten népe vagyunk, minden rendben van, és
velünk nem történhet meg olyan, ami itt a zsidókkal.
Azért is kerül a könyv végére ez az esemény, mert nagyon beléjük égett,
másrészt figyelmeztetés ez, velünk is megtörténhet. Ha nem tér meg őszintén a
nép, és nem engedelmeskedik Istennek, újra megtörténhet, mint ahogy tudjuk, hogy az
első században ismét megtörtént Jeruzsálem bevétele, a templom pusztulása. Isten elküldte a Megváltót, és ők nem fogadták
be, hanem kereszten megölték. Ennek lett a pusztulás a következménye. Ahogyan
Jeremiás leírja, az Úr haragja miatt történt. Nem véletlen, hanem az Úr haragja
miatt. Sokszor figyelmeztette őket, de nem hittek a próféták szavának. Isten
azt várja tőlünk is, hogy hallgassunk arra, amit az igében kijelent. Igazítsuk hozzá életünket, és ha úgy mutatja,
korrigáljunk. Amire azt mondja, hogy bűn, azt számoljuk fel, kapaszkodjunk a
kegyelembe.
Jeremiás történelmi látása fontos, mert mi gyakran csak úgy közelítjük
meg az eseményeket: milyen jó, hogy élve megúsztuk, ez is jelzi, hogy szeret az Úr, és terve van velünk. Ez igaz, mint ahogy
itt is igaz volt, de az is az igazsághoz tartozott, hogy ez az esemény bűneik
miatt történt. Isten ítélete volt, mert nem változtatták meg az életüket. Nekünk is keresni kell, mit üzen az Úr, mi
miatt engedte meg az adott rossz dolgot, és mit akar általa elvégezni. Mindig
kérdeznünk kell, mit csináljunk másképp?
A bűn mindig büntetést von maga után, legalábbis a meg nem bánt bűn. Isten
megmondta, hogy ebben a helyzetben is mi a megoldás, de nem fogadták el, amit
üzent. Azt kérte, adják meg magukat, és
akkor megmenekülnek. De ezt nem merte bevállalni a király. Mit mond akkor róla a
nép? Mások véleménye fontosabb volt,
mint Isten. A következmény a hosszú ideig tartó ostrom, a kiéheztetés. Sok
ember szenvedett és halt meg, holott lehetett volna másképp. A döntő órában
azután a király elmenekült, a nép szenvedhet, de ő meg akarja úszni. De nem
sikerül. Ha nincs megtérés, nem kerülhetjük el az ítéletes eseményeket. Az Úr számonkéri, hogy engedelmeskedtünk-e Neki?
Jó tudnunk, hogy a legkritikusabb helyzetben is van megoldás, az Úrhoz
lehet menekülni. A kereszt mindig ad esélyt. Igaz, oda bűneinkkel együtt
járulhatunk, oda nem mehetek a magam igazával, csak szívem megalázva. De lehet
jönni, kimondhatom: Uram, azt gondoltam, nekem megy, én meg tudom oldani, de az
élet mást mutat, könyörülj rajtam. Adj Te megoldást. A tanítványok is azt
gondolták a viharos tengeren, hogy ők meg tudják maguk is oldani a helyzetet, aztán
kiderült, hogy mégsem. Mert Jézus nélkül semmit sem tudunk cselekedni.
Jójákin körülményeinek megváltozása is üzenet Istentől. Itt vagyok, ne
féljetek. A babiloni király fölött is Úr vagyok. Csodálatos üzenet: Isten
mindenütt jelen van, nincs Előtte rejtve életünk. Nincs olyan terület, ahol ne
lenne jelen, ahol ne tudna cselekedni. Ezt a könyvet is a kegyelem zárja le.
Ítéletről volt szó, de Isten ítéletében is kegyelmes. Ő a megrepedt nádat sem
töri el, ad új esélyt. Vele újra lehet kezdeni.
Az ötezer ember megvendégelése után Jézus nem használja ki a helyzetet, hanem
visszavonul az Atya közelébe (Jn 6,22-27). Szemei előtt a kereszt van, az Atya küldetését
hajtja végre, és nem befolyásolják pillanatnyi érdekek. A tanítványok nem
követték a hegyre az Urat. Talán jó volt egy kicsit a népszerűségben sütkérezni,
este lett, és akkor hirtelen döntenek, megyünk a túlsó partra, de Jézus nélkül
indultak. Mehettek volna ők is Utána a
hegyre, de nem mentek, hát jött a vihar. Azonban az Úr a távolban is tudja, mi
történik, hatalmával célba juttatja őket. Amikor megvirrad, az emberek keresik
Jézust, tudják, ott kellene lennie, mert a tanítványok Nélküle indultak
útnak. De nincs ott. Ez is jelzés,
gondolkodjatok el az eseményen, vajon jól ítéltétek meg a helyzetet? Jó ötlet
volt királyt látni bennem? A
történteknek azt kellene eredményezni, hogy felismerik: Jézusban Isten jött el
hozzájuk. Többről van szó, mint kenyérkérdésről,
jobb megélhetésről. Ha Isten eljött, akkor örök életünkről van szó. Örök életre
szóló megoldást kínál nekünk Jézus.
Ezek az emberek keresik Jézust, fáradnak is azért, hogy találkozzanak
Vele. És ez jó. Jó, amikor keresik az emberek Jézust. Jó, amikor észrevesszük, hogy
itt van, és azt is meglátjuk, hogy szükségünk van Rá. Azonban nem mindegy, miért keressük, nem
mindegy, mi motivál. Őt akarom, vagy valamit Tőle? Gyakran csak ajándékokat
kérünk, de Őt nem akarjuk.
Az Úr Jézus azonban nem hatódik meg a fáradságuktól, a hozott áldozattól,
belelát a szívükbe, és ismeri indítékaikat. Nem érte jöttek. Nem azért fáradtak,
mert Őt akarják jobban megismerni. Őket csak a csoda vonzotta. Arra vártak, hogy ismétlés következik. Újra kapnak kenyeret Jézustól. Azonban Ő többet akar adni.
Az Úr megmondja, ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre
megmaradó eledelért. Jó átgondolni, miért is fáradozunk. Mi van életünk
középpontjában? Mire fordítjuk a legtöbb energiát? Nem a veszendő eledel
megszerzésére? Nem a mulandó dolgokba fektetjük a legtöbb energiát, és az Úr
dolgaira alig marad időnk, erőnk?
Az elsődleges üzenet azonban: miért keresem Jézust? Csupán mulandó földi
javakért? Csak arra kell Ő, hogy megtegyen dolgokat, teljesítse kívánságunkat?
Vagy azért jövünk, mert Őt akarjuk, és Isten kegyelmét keressük? Ezek az
emberek nem az üdvösséget keresték. Nem azért jöttek, hogy Jézus bocsássa meg
bűneiket. Miért jövök az Úrhoz? Mit várok Tőle? Javítsa ki, amit elrontottam,
oltalmazza, akiket én már képtelen vagyok megvédeni? Az Úr azt üzeni, Őt
keressük ma is, lessük akaratát, és vágyakozzunk Vele lenni. Pál apostol úgy írja: „Ha tehát feltámadtatok
Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki
Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol
3,1-2)!
Te csak az Istennek országát keresd
1. Te csak az Istennek országát keresd, És az Ő nagy igazságát,
Minden egyéb megadatik majd neked. Halleluja, halleluja.
Refr.: Halleluja, halleluja,
Halleluja, halleluja!
2. Kérd bízva, és gondod elűzi neked, Keresd és meg fogod lelni,
Zörgess az ajtón, és megnyílik neked. Halleluja, halleluja.
Refr.
3. Ragyogja be fényed az embereket, Hogy meglássák dicsőségét,
És áldjuk együtt Atyánkat a mennyben, Halleluja, halleluja.
Refr.
4. Istenünk, itt hozzuk néked mindenünk, Itt állunk, várunk rád újra.
Kérünk, hogy hallgasd meg hálaénekünk, Halleluja, halleluja.
Refr.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése