Az élet kenyere

N

agy pusztulást, addig nem látott szenvedést élt át a próféta Jeruzsálemben, nem tud csendben maradni, hanem kiönti fájdalmát az Úr előtt (JSir 2,1-22). Olyan jó, hogy fájdalmunkat is az Úr elé vihetjük, ki lehet önteni szívünk tartalmát. Jeremiás mindent megtett, hogy mindez elmaradjon, ne kelljen ilyen szenvedést átélnie a népnek. Azonban nem hallgattak az üzenetre, Isten szavára. Nem a sors kiszámíthatatlan játékának látja a történéseket, hanem Istent ismeri föl az események mögött. És ez vigasztaló, mert nem a sorsnak, a véletlennek vannak kiszolgáltatva, hanem az Úr keze öleli át őket, még itt is, és még most is. Isten a büntetést, a nyomorúságot is javukra fordítja. Isten minket is nevel a nyomorúsággal és a szenvedéssel. Nem azt jelentik ezek, hogy Ő magunkra hagyott, jelen van, de tovább akar vezetni. Azt akarja, hogy meglássuk, hol tértünk le a keskeny útról, hol nem engedelmeskedtünk, és ha megbánjuk, Ő ismét magához fogad. Mindent azért tesz, hogy szívünk Hozzá hajoljon.

Jelenleg reménytelennek tűnik minden, sötét felhőt borított az Úr Sion leányára, azonban ebben vigasztalás is rejlik. Sötét felhő borult ugyan rájuk, de a felhő mögött ott ragyog a nap, és egyszer a felhő el fog vonulni az égről. A felhő mögötti nap reménnyel tölt el, nem ez van, amit most látok, hanem ott van mindenek mögött a nap, és fel fog ragyogni. Ez a nap, a világ Világossága, az Úr Jézus Krisztus. Így kezdődik az evangélium: „a nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát” (Mt 4,16). A bűn sötétségében ülünk, de eljött a világosság, eljött Jézus. Most már nem kell a sötétben kuksolni, ki lehet jönni a fényre, az életre. Rajtunk áll, hogy kilépünk-e a bűnből az életre.

Nagyon megrendítő a próféta szavait olvasni, pusztította, lerombolta, elvetette, ellenség kezére juttatta, mert mindezen igék mögött az Úr van. Ő cselekszik, mindezeket Ő tette. Elcsodálkozunk, hogyan? Isten nem tesz ilyet, Ő védelmezi az övéit, kimenti minden bajból. Így igaz, erről szól a Szentírás, de az is ott van, hogy kiment, de engedelmességre, arra, hogy az Ő útján járjunk, tegyük, amit mond. Ha elindultunk Őt követni, ne tekintgessünk másokra, ne figyeljünk a bálványok csábítására, csak egyedül Őreá. Amikor Isten rámutat a bűnre az életünkben, legyünk készek korrigálni, megtérni. Izráel pont ezekre nem volt hajlandó. Nem hagyott fel a bálványimádással, a más népektől való segítségvárással. Összekeveredett a világgal. És ezt Isten megítélte. Nagyon fontos figyelmeztetés ez számunkra is. Jézus hív: Kövess engem, és ez alatt azt érti, hogy maradjunk mindig a nyomában, igazodjunk Hozzá, ne a világ szokásait kövessük, és tagadjuk meg a bűnt és önmagunkat. De ha a gyülekezet nem hajlandó ezen az úton járni, a gyertyatartót kimozdítja helyéből az Úr. Az Úrnak nincs közössége a bűnnel, de amíg az ige szól, addig van lehetőség segítségül hívni Őt, és kérni szabadítását.

A sokaság az Úr Jézus szavait hallva így szólt: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Ezt akarta a samáriai asszony is, csak ő vizet kért, ne kelljen többé a kútra járni (Jn 6,35-40). Hát ezek is valami modern mannaesőt akarnak. Mindig legyen kenyér, mindig éljünk jól, legyen meg mindenünk. Mint ahogy a mai ember is így gondolkodik, és Istent is erre akarja felhasználni. Nem veszik észre, hogy a kenyér csak a testet táplálja, azonban a lélek a jólét ellenére is éhes és szomjas marad. Mindenünk megvan, de a szívünk mégis üres. Nincs békességünk, járjuk az orvosokat, nyugtatót, erősítőt kérünk, mert hiába tápláljuk túl a testünket, belül, a lényünk mélyén még sincs minden rendben. Az Úr Jézus azért jött, hogy a belső problémáinkat oldja meg. Ő megbékéltet Istennel, az Atyával, és így kerülünk magunkkal is békességbe.

Én vagyok az élet kenyere, mondja az Úr. És ezzel rámutat: Őreá van egyedül szükségünk. Ő a lélek kenyere, Ő táplál belülről is. Más nem segít, csak Ő. Aki Őhozzá megy, az nem éhezik meg, és aki Őbenne hisz, nem szomjazik meg soha. Csodálatos ígéret, nagyszerű kínálat ez. Ilyet senki nem tud nyújtani, csak Ő. Azt ígéri, hogy ha hiszünk Benne, élő hittel, és ezt ápoljuk, vagyis kapcsolatban vagyunk Vele, nem fogunk megszomjazni, megéhezni. Mindez természetesen lelkileg értendő. A test megéhezik, de a szívünk nem lesz üres. Mégpedig azért, mert Ő tölti be a lényünket. De naponta táplálkozni kell. Az igét adja erre a célra.

Az örömhír, a legnagyobb hír, ami szinte hihetetlen: ingyen adja az élet kenyerét. Nem kell érte fizetni, mert Ő már kifizette a kereszten. Így azután ez a kenyér, ez a táplálék mindenki számára hozzáférhető. Nem függ a kegyelem, az örök élet a mi anyagi helyzetünktől. Nem kell mást tenni, mint kinyújtani kezünket, és elfogadni. A mannát Isten adta, a népnek csak fel kellett szednie. Aki éhes, aki úgy látja magát, hogy mezítelen koldus, az megy, és örömmel veszi át, amit az Úr ad neki.

Szomorú, amit az Úr mond, láttatok engem, és mégsem hisztek. Látták tetteit, hallották tanítását, és mégsem jutottak el az élő kenyér vágyakozásáig. Ők csak a testi jólétre koncentráltak. Nem az életük megoldását keresik. Nem az üdvösség a fontos nekik, csak a mindennapi élet.

Azonban még most is mehetnek Hozzá. Még most is mehetünk Hozzá. Mennyi mindent hallottunk már az igéből, éveken keresztül szólt az igehirdetés, talán egész életünkben jártunk istentiszteletre, de eljutottunk-e bűnbánatra, és felismertük-e Jézusban az Isten Fiát? Több-e Ő nekem, mint egy ember? Ma még mehetek Hozzá, és ha őszintén megyek, megvallva bűneimet, és valóban követni akarom Őt, nem küld el magától.

Aki Hozzá megy, azt nem küldi el. Ez csodálatos, nem érdekes, hol voltál eddig, milyen az életed, ha őszintén jössz, mert Őrá van szükséged, vár és fogad. Jöhetsz, mint a tékozló fiú, várta az Atya, és nem törődött azzal, hogyan néz ki, tiszta vagy piszkos, ápolt vagy ápolatlan, szép ruhában vagy rongyokban érkezik. Ő a fiára vágyott, a fiú pedig az atya közelségére. Gyere úgy, ahogy vagy, csak vágyj a közelébe, akard Őt követni.

Jézus Isten akaratát teszi, azt valósítja meg, amiért az Atya elküldte. Ő nem önmegvalósító, nem azt nézi, ami neki a könnyebb, a jobb, hanem arra figyel, amit az Atya Rábízott. Ő azért jött, hogy ne veszítse el a rábízottakat, hanem örök életre mentse meg. Ő nem elveszíteni jött, Ő senkit nem akar a mélybe taszítani, meg akar menteni. Sátán taszít a mélybe, Jézus magához vonz. Senkit nem lök el magától. 

Mi Isten akarata? A teljes megmenekülés, a teljes győzelem. Mindez az Úr Jézus Krisztusba, mint Megváltóba vetett hit által lehet a miénk. Aki hisz Őbenne, annak örök élete van, és Ő majd feltámaszt az utolsó napon. Az Úr Jézus kihoz a halálból, előbb a lelkiből, majd az utolsó napon a testi halálból is.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.