A
|
z Úr uralkodik,
üzeni Ezsdrás könyve (Ezsd 2,1-70). Ez csodálatos hír, és ebben nekünk is meg
kell erősödnünk. Az Úré minden hatalom mennyen és földön, a sötétebb
időszakokban is kezében tartja a gyeplőt. De azért azt is látni kell, amikor népét érintik ítéletes események,
abban büntetés és megszólítás van. Mert nem véletlenül mozognak a szálak, nem
csupán arról van szó, hogy egy nagy birodalom megjelenik a történelem színpadán, és
meghódítja Izráel népét. Nem, Isten ad engedélyt nép fogságba vitelére, mert ez
büntetés bűneik miatt. Egyben Isten tanítja is őket, iskola ez a számukra. Meg
kell térni abból a hamis gondolkodásból, hogy Isten népe vagyunk, és bármit is teszünk,
minket baj nem érhet. Isten népe mindig világosságul van jelen a világban, de
ha megszűnik világosság lenni, az Úr kimozdítja helyéről. Egyben ezek az események megtisztítást is
jelentenek. Az Úr munkálkodik a szívben, és bűnbánatra juttat.
És azt látjuk, hogy vannak, akik megbánják bűneiket, felismerik Isten akaratát,
és amikor az Úr elhozza a hazatérés idejét, mozdulnak. Ez az esemény sem csupán
a hatalmak mozgásán múlik. Isten megígérte már a próféták által, hogy hetven év
múlva hazavezeti őket. Igen, az idő telik, komolyan vesszük-e az ígéreteket?
Isten bármikor forgathat az idő kerekén, elhozza a változás, a megtérés lehetőségét. Mert Isten megadta a hazamenetel alkalmát, de
ezt nekik kellett meglátni, és élni vele. Így elküldte az Úr Jézust hozzánk
Isten, Ő hívogat, de nekem kell meglátni, hogy itt az idő meghallani a szót, és
Rábízni magam.
Látjuk, hogy sokan éltek a lehetőséggel, és úgy döntöttek, hazamennek. Akkor is,
ha minden romokban hever, mert első az Úrral való kapcsolat. És ha Isten indít,
azt mondja, menj, mert veled vagyok, akkor menni kell. Istennel lehet újat
kezdeni. Mennek papok és különféle családok tagjai. Jó látni, hogy évtizedek
múlva is tudják, kik vannak fogságban. Számon tartják egymást, odafigyelnek
magukra. Vigyáznak arra is, hogy Isten gyermekei egyben legyenek. Nem engednek
idegeneket maguk közé. Isten népének ma is ügyelni kell a felhígulásra. Nem a
világnak kell bejönni az egyházba, hanem az egyháznak kell az evangéliumot
kivinni a világba. Mert az Úr ma is meg akarja szólítani az embereket. Azt akarja, hogy minél többen meghallják az örömhírt, és azt elfogadva kegyelemből egy új
életformát kezdjenek.
Mindenki a maga városába ment, vállalták az újrakezdést. Ez nem volt
könnyű, mert soha nem könnyű, különösen, ha ezt Isten szavára építve kell
végrehajtani. Mert nemcsak arról volt szó, hogy építsék újra a lerombolódott
templomot és a településeket, műveljék meg az elvadult földet, hanem most már
hallgassanak az igére, cselekedjék Isten akaratát, engedelmeskedjenek Neki.
Mert ez az igazi újrakezdés, amikor az Úrral kezdek újat, és belülről, a
szívemben leszek új teremtés. Ezt a munkát az Úr végzi, és azzal jár, hogy most
már másképp is élek, mint eddig. A teljes szívből való megtérés, az Úrnak
szeretetből való szolgálat az igazi új kezdés.
Mivel már tegnap is írtam a mai részről, próbáljuk meg ismét keresni, mit
is mond nekünk ezen a szakaszon keresztül az Úr (Jn 7,1-13). Jézust támadjak, meg
akarják ölni, de ez nem azt jelenti, hogy visszavonul a szolgálattól. Csak
helyszínt változtat. Viszi a sötét helyre Isten országát, megy Galileába,
mert ott sokan meglátják, hogy Istentől érkezett segítség a számukra. Itt az emberek
maguk is látják, hogy baj van. Tapasztalják a bűn romboló erejét, és nem
magyarázzák meg, hanem keresik a megoldást. Az Úr eljövetelében meglátják, hogy Isten küldte Őt. Jézus a megoldás a bűnre, a betegségre és a halálra. Jönnek és
kérik a segítségét.
Az Úr járja Galileát, és amerre megy, viszi Isten országának jó hírét.
Elmondja, hogy jöhetnek Hozzá, akik roskadoznak a terhek alatt, akiket nyomorékká
tett a bűn és a betegség. Nem kell
semmit tenni, csak hittel jönni. Mert az Úr hatalma a hit csatornáján keresztül
működik. Ő felkeresi őket, Isten közeledik feléjük, de nekik kell válaszolni.
Mi a válasz? Könyörülj rajtam, Dávid Fia. Ezt a választ nekem is ki kell
mondani az Úr eljött, hogy megmentsen, de nekem kell megmentésre szorulónak
látni magam. A kiáltást - Uram, segíts - nem lehet megspórolni.
A testvérei mintha szabadulni akarnának Tőle, terhessé vált a számukra,
és elküldik. Nem hisznek Benne, olvassuk, és ez megrendítő, mert ők szó szerint
beleszülettek Jézus családjába, és mégsem hisznek automatikusan. Nekik is meg
kell látni bűneiket, és rá kell majd döbbenni: Jézus a Megváltó. Nekik is le
kell majd elveszett emberként borulni a kereszt alatt. Ezt senki ne kerülheti
ki. Azt is üzeni a történet, hogy ma sem elég
fizikailag beleszületni a gyülekezetbe, hanem Isten Lelke által újjá is kell
születnünk. Hiába vagyunk egy közösségben Vele, ha nincs szív szerint közünk
Hozzá. Még egyháztagként is lehetek távol az Úrtól. A testvérek egy fedél alatt
voltak sokáig Jézussal, de a szívük távol volt Tőle. Közel kerültem-e már szív
szerint az Úrhoz? Beengedtem-e már Őt az ajtón? Ha beengedtem, még mindig bent
is van? Nem szorult ki más egyéb dolgok miatt? Hívjuk Őt ismét, ne küldjük, hanem hívjuk.
Ó, JÖJJ SZÍVEMBE ÁLDOTT JÉZUS
Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!
Így száll imám most feléd.
A lelkem oly csüggedt és fáradt,
Jöjj szívembe jöjj ma még!
Refr:
Szívembe jöjj! Szívembe jöjj!
Jöjj szívembe most, Úr Jézus!
Ó, jöjj még ma, és lakj abba,
Jöjj szívembe most Úr Jézus!
Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!
Segíts, a bűn terhe nyom,
Hogy bátran álljak majd elődbe
Amaz utolsó napon!
Refr:
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése