Rendszeres táplálkozás

J

eremiás érzékletesen szemlélteti mindazt, amit látott, amin keresztülment maga is Jeruzsálem ostromakor (JSir 4,1-22). El sem tudták képzelni, hogy valaha velük, Isten népével, ilyen megtörténhet. És megtörtént, mert hűtlenné váltak. Isten megítélte hívő életüket, mert nem úgy éltek, ahogyan Ő várta. Izráelnek kellett az élő Istent megismertetnie a népekkel, hatni rájuk, de nem így történt, őreájuk hatott a pogányság. Ők vették át a bálványimádó népek szokásait. És Isten elküldte Babilónia királyát, mindezzel népe megtisztítása volt a célja. Úgy cselekedett velük az Úr, mint régen a petróleumlámpával, megtörtént, hogy az üvegje kormos lett, és hiába égett, nem világított, nem adott fényt. Isten meg akarja tisztítani népét, el akarja távolítani a kormot, ami leárnyékolja a fényt. Minket is tisztogat az Úr a bűn okozta bekormozódástól.

Mindaz, ami Jeruzsálemben történt, iszonyat, még elképzelni sem tudjuk mindazt a borzalmat, amit átéltek. Magasan voltak, mélyre kerültek, nagyon mélyre, mert nem hallgattak az Úr szavára. Hiába szólt az üzenet, hirdette az igét a próféta, ők úgy gondolták, nem igaz, amit mond. Összetörték az igát, amit Jeremiás szemléltetőeszközként magára vett, náluk minden rendben van, Isten megoltalmazza őket. És erre úgy történt, ahogyan megmondta a próféta. És az ostrom nem néhány napig tartott, hanem több mint egy évig. Bekerítették a várost az idegen seregek, és megvárták, hogy elfogyjon az élelmiszerkészlet. Brutális kegyetlenség, kiéheztették a bent lévőket. Igénk tükör, és megmutatja, mi van az emberben, milyen kegyetlen is tud lenni.

Mindezt azért olvassuk, hogy meglássuk, mennyire kegyelemre szorulunk. Az Úr Jézus megismerése és befogadása nélkül mindenre képes természet lakik bennünk. A vadállat mindenkiben ott húzódik, és ezt csak az Úr Jézus képes megszelídíteni. Ő ad a Hozzá térőnek új szívet és vele új természetet. Ezt az új természetet kell erősítenünk a kegyelem által, ebben kell növekednünk naponta.

Szinte hihetetlen, amit olvasunk: „akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak”. Ezt senki nem gondolta. Amikor ezek az emberek a jövőjüket elképzelték, nem fért bele az éhenpusztulás és a kukázás. Biztonságban érezték magukat. A jólét dunyhája vette őket körül, amit úgy tartottak, hogy nem fog megváltozni soha. Azonban tudjuk, hogy ez hiábavaló ábránd, a jólét is elmúlhat, sőt, van, hogy az Úr megengedi, hogy elmúljon, mert visszaélünk vele. Korunk embere sem igazán gondol arra, hogy megváltozhat az élet körülötte, aki ma fent van, az holnap már lehet lent.

Azonban az Úr a mai időben is keres és szólongat minket. Azt akarja, hogy ne csak a jólétet lássuk, hanem keressük Őt is. Keressük, addig, amíg megtalálható. A fogságba került nép számára is üzen az Úr: véget ér büntetésed. Letelik a fogság is, az Úr megmenti őket. Van szabadulás, de nagyon végig kell gondolni: csak a szabadulás kell, vagy a Szabadító is? Kész vagyok-e innentől Neki élni?

Vitatkoztak Jézus körül, ésszel akarták megérteni, teologizáltak, ahelyett hogy egész lényükkel hangolódtak volna Rá (Jn 6,52-59). Ne engedjünk szívünk okoskodásának, ne meneküljünk teológiai kérdések mögé az önmagunkkal való szembenézés helyett. Jézus jelenléte ezt a szembenézést igényelte. Eljött hozzájuk, és belenézve Lényébe megláthatták volna önmagukat. De ezt ők nem akarták, nem akarták látni, kik is ők valójában, nem akarták azt a képet látni, amit Isten lát. Különösen nem akartak az Úrhoz igazodni, nem akartak megtérni és újat kezdeni Vele. Inkább értetlenkedtek, és nem vették komolyan, hogy Jézus meg fog halni értük. Mennyire vesszük mi komolyan, hogy Jézusnak meg kellett halnia értünk? A kereszt nélkül nincs kegyelem, nincs örök élet. 

Az Úr Jézus állandó és élő kapcsolatról beszél, a teste úgy válik étellé, ha naponta megkeressük Őt, táplálkozunk az igével. Hiszen az étel is csak akkor táplál, ha rendszeresen elfogyasztjuk. Az igén keresztül táplálja hitünket az Úr. Ez által a kapcsolat által maradhatunk Benne. Mert Ő nemcsak elhív, és magunkra hagy, hanem Önmagába olt. Úgy, ahogy a tőkébe beleoltják a szőlővesszőt. Ha kikerül a tőkéből, ha levágják, el fog száradni. A vesszőnek nincs önmagában élete, és a hívőnek sem. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Erre az életre hív az Úr. Azt akarja, hogy folyamatosan Benne maradjunk, az Ő Lénye tápláljon.

Az élet kenyere örök életre táplál. Ez a kenyér semmihez sem hasonlítható, még a mannához sem. Mert akik azt fogyasztották, meghaltak, semmi sem tud örök életre megtartani, csak az Úr Jézus. Semmi nem képes kiiktatni a halált, csak Ő. Feltámadásával legyőzte ezt az ellenséget is. Győztes Urunk van. Arra hív, hogy maradjunk Vele élő és állandó kapcsolatban. Táplálkozzunk igéjével, és akkor mi is győzhetünk Általa. Hiszen arra hív el, hogy győzzünk a bűn felett.

AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD

1.  

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.  

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.  

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.  

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.  

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

Isten áldásával.