A
|
prófétai üzenet a fogságban lévőknek is szól.
Isten utánuk megy, és Jeremiás szavain keresztül biztatja őket (Jer 51,20-64).
Ez az üzenet reménységüket táplálja, el fog esni Babilon, ami nekik a
szabadulást fogja jelenteni. Szerájá viszi el a tekercset a fogságban élőknek,
neki kell felolvasni, és amit hallanak, az segíti őket, ne csüggedjenek, mert
az Úr nem hagyja őket magukra, nem feledkezik el róluk. Isten soha nem
feledkezik meg övéiről, mindig cselekszik. Üzenet ez Babilonnak is, ha nem
térnek meg az Úrhoz, ítélet vár rájuk. Korábban Ninivébe ment Isten üzente, és
akkor a király és a nép komolyan vette mindazt, amit a próféta hirdetett.
Őszintén megtértek az Úrhoz. Babilon azonban elengedte a füle mellett Isten
szavát, és eljött a pusztulás ideje. Bálványaik nem segíthettek rajtuk. Azonban
gyakran Izráel is elengedte a füle mellett az igét, nem igazodott hozzá, és nem
aszerint élt.
Felolvasás után követ kötnek a tekercsre, majd az Eufráteszbe dobják. Aki
ott állnak, és látják, azoknak a lelkébe ég az üzenet, így süllyed el majd
Babilon is. Amikor ezt nézik, nincs jele annak, hogy ez megtörténik. Azért is
szemlélteti az Úr az üzenetet, mert a felolvasott igét elfelejtik, de ez az
eseménysor ott marad előttük. Amikor elkeserednek, és úgy látják, nem lesz innen
hazatérés, a kép megelevenedik. Biztatják majd egymást, láttuk a tekercset
elsüllyedni, Babilon hatalma véget fog érni.
Az elkeseredés ellen jó fegyver, ha a távolból is gondolnak az Úrra. Ott, ahol vannak, gondoljanak az Úrra, idézzék
fel magukban szavait. Ezzel a próféta jelzi: Istenre nem csak Jeruzsálemben
lehet gondolni, nem csak az istentisztelet ideje alatt csendesedhetünk el és
foglalkozhatunk az igével. Ha máshol járunk, munkánkat végezzük, Istenre
mindenütt lehet gondolni. Az ige mindenütt elérhető. Pál apostol írja: szüntelenül imádkozzunk - az Úrra való gondolás imádság. Fel lehet sóhajtani,
lehet egy segélykérő fohászt mondani. Urunk ígéri, hogy Ő meghallja a kiáltást.
Az Úr Jézus tanítja övéit, mert követőnek lenni azt jelenti, hogy beiratkozunk
az Ő iskolájába (Jn 6,1-15). De ez az
iskola más, mint amibe mi járunk, itt együtt kell lenni a Mesterrel, figyelni
az életét és a tanítását. Amit elmond, azt be is mutatja. Az első, amit látunk, a
tanulás feltétele, együtt kell lenni Vele. Ott lenni, ahol Ő van. Történetünkben is a tanítványok követik Őt a
hegyre. Volt-e kedvük hegyet mászni, és mennyire voltak sportos alkatok, azt nem
tudjuk, de követték Őt, mert Vele akartak lenni. Ebben próba is van, mert akkor
nem kirándulni, pihenni mentek a hegyre. Próba volt ez, akinek Jézusra van
szüksége, aki igazán meg akarja Őt ismerni, az vállalni fogja érte a fárasztó hegymászást
is. Akinek csak csoda kell, az nem megy fel a hegyre, az megvárja, amíg lejön
Jézus. Ne várjuk meg, amíg Ő jön
hozzánk, hanem induljunk el Felé! Kezdjük el keresni Őt!
A hegy az imádkozás, az Istennel való közelség helye. A világtól félrevonulva, a csendben
hangolódnak az Atyára. A tanítványság
ezt is jelenti, félrevonulok a világtól, magam mögött hagyom szokásait, és csak
Vele vagyok együtt, és csak Rá figyelek. Most csak az Úrral vannak együtt,
minden, ami elvonhatná figyelmüket, elmarad.
Ezt a történetet a hegyen való tartózkodás, az imádkozás légköre foglalja
keretbe. Kicsit olyan, mintha így kezdené és így zárná a napot az Úr. Reggel az Atyával kezd, figyel Rá,
megtudakolja, mit is kell tennie, este pedig megbeszéli vele a történéseket. Az
Atyával kezdi a napot, és Vele is zárja.
Ez jellemző-e rám? Vele kezdem a napot, és Vele zárom?
Ebben a csendben Jézus meghallja az Atya akaratát, világosan felismeri,
mit kell tennie. Ő már tudja, mit fog tenni. A tanítványok is Vele voltak, de
ők mégsem tudják, mit kell tenni. Milyen a bibliaolvasásom? Hogyan vagyok jelen
az istentiszteleten? Úgy, mint Jézus? Keresem Isten akaratát, keresem a
hogyanokra a választ? És amikor kijövök a belső szobából, már tudom, mit fogok
tenni? A csendesség erre szolgál: ismerjük fel, mit kell tennünk.
Andrást jó látni, őt ugyan csak Péter testvérének jelzik, nincs körülrajongva, mégsem sértődik meg, csak végzi a maga szolgálatát. Mi az ő
szolgálata? Jézushoz vezetni másokat. Korábban Pétert vezette oda, most ezt a
gyermeket. Végezzük mi is az András-szolgálatot.
Ezt a gyermeket is jó látni, nem ragaszkodik a tulajdonához, hanem kész
odaadni az Úrnak, a többieknek. Elvonulhatna
vele félre, de ő nem önző, nemcsak magára gondol. Valószínűleg már ismeri
Jézust, tudja, ha odaadja Neki, többszörösét kapja vissza. Mert a bőséges ellátásból
neki is több jut majd, mint amije volt.
Érdemes így átadni mindent az Úr Jézusnak, mert ha így teszünk, nekünk
is több jut, és biztos elég lesz.
Isten országának működési elve: ami van, azt vegyük észre, adjunk érte
hálát, majd tegyük Jézus kezébe. A többi az Ő dolga. Ez a tanítvány útja, abból indul ki, ami van,
hálát ad érte, Jézus kezébe teszi, és a többit Rábízza. Ennek az életvezetésnek
meglesz az eredménye.
Az emberek félreértik Jézust, királlyá akarják tenni, de Ő ere nemet mond.
Visszavonul a hegyre, az Atya jelenlétébe. Jó látni, hogy tud nemet mondani az
Úr az emberek kívánságára. Másrészt a
sikert is jól kezeli, nem fürdik benne, hanem az Atya elé viszi. Felismeri,
hogy a nép akarata mögött sátán áll, ezzel akarja eltéríteni a kereszttől.
Jézus azért jött, hogy a keresztre menjen. Az Ő trónja a golgotai kereszt.
Előbb a szenvedés, azután a dicsőség.
Nem fordítja meg a sorrendet. Amit tanít, azt éli is, valóban nem fogad
el emberektől dicsőséget. Nem kis dolog ez, elutasítani a királyi trónt, a
hatalmat, pedig még támogatottsága is van. Ő mindig az Atya akaratához szabja
magát.
Innen továbbmennek a tanítványok, mégpedig magukban, Jézus nélkül
szállnak hajóba (Jn 6,16-21). Az Úr a hegyen van, ők pedig a tengeren, ez a
következő osztály, Jézus mindig tovább vezeti őket, újabb és újabb dolgokat
kell elsajátítani. Nincs velük fizikailag az Úr, viharba kerülnek - hogyan
oldják meg? Ez az újabb vizsgafeladat.
Mert nem véletlenül történnek a dolgok, az Úr megvizsgálja, hol tartunk, miképp
oldjuk meg a problémát? Úgy, mint korábban? Tanultunk-e már tőle? Használjuk-e
azt, amire eddig eljutottunk? Tudunk-e már hitből élni?
János nagyon tömören írja le a történteket, erőteljesen Jézusra koncentrál,
nem akarja, hogy bármi más elvonja Tőle és Róla a figyelmünket. De azért más
evangéliumokból tudjuk, hogy még régi tudásuk és ösztönük szerint cselekedtek. Vizet
meregettek, feszültté váltak, féltek, és bizony, nem imádkoztak. Valahogy nem
hitték, hogy ha testben nincs is velük Jézus, mégis jelen van. Hit által, az Ő erejében
bízva győzhetnek. De csak emberi erőkre támaszkodtak. Ezért megrémültek. Amikor
a magunk szokása, szakértelme szerint oldjuk meg a dolgokat, mindig még
rosszabb lesz. Ők is megrémültek,
mégpedig Jézustól. Hogy lehet az, hogy nem ismerték fel? A félelem
elhomályosította látásukat. A félem és a harag eltakarja Jézust.
Félnek, amikor már nincs is rá okuk, mert az Úr ott van a közelükben. Ne
féljünk a viharoktól, a hullámoktól sem, hanem lássuk meg, hogy az Úr a viharban is
jelen van. És olyan jó, hogy szól: Én vagyok, ne féljetek! Igen, Ő van itt, ne félj! Aki ismeri a
hangját, az megnyugszik, mert rádöbben, valóban Ő az. És amikor Ő odaér, célba
jutunk. Nincs már erőlködés, csak öröm, Jézussal. Ne erőlködj, engedd Jézust
beszállni a csónakba. Amikor Ő belép, megszűnik a vihar.
Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem
1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő
a vész a ten-
geren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg;
Biztonságos révet adj, S majd
fogadd el lelkemet.
2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt,
Mesterem,
Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te
Szent, Szárnyad ár -
nyával takard Fejemet, a védtelent.
3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki
elzuhan, Gyó -
gyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én
bajom, Én hamis -
ság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.
4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító
folyó Tiszto-
gasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó,
buzogj fel bennem
és Öröklét felé emelj.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése