Érted jött!

A

 romok fölött harsonákkal és cintányérokkal fejezik ki örvendezésüket Izráel fiai (Ezsd 3,8-13). Tele van a szívük hálával, mert mindez kegyelem. Nem a pusztulást, hanem Isten kegyelmét, a belőle sarjadó új kezdést látják. Hálásak, hogy sor  kerülhet erre az alkalomra, hiszen voltak, akik nem hitték, hogy egyáltalán megtörténhet ez. Babilonban sokan nem remélték a hazatérést. És most ott állnak a régi templom romjainál, de túllátnak a köveken, és tele vannak reménységgel, mert átélték Isten szabadítását. Csodálatos, amikor az ember megtapasztalja Isten szabadítását. Mindnyájan a bűn foglyai vagyunk, ami sokkal kegyetlenebb rabság, erősebb bilincs, mint amit Babilon jelentett.

A bűn sokkal jobban belénk eszi magát, és gyakran nem is olyan egyértelmű, hogy rabok vagyunk, mint a bailoni fogság idején. A gonosz úgy viszi végbe művét, hogy mindig akkor döbbenünk rá a valóságra, amikor kevés esélyünk marad változtatni. Kézbe veszi valaki az alkoholos poharat, beépül az ital az életébe, de nem látszik azonnal pusztító hatása. Amikor észrevesszük, sok esetben már rabjai vagyunk. Kialakult a függőség, és magunk nem tudunk megszabadulni. És így van ez annyi mindennel, rabjaivá válunk, de nemcsak káros dolgoktól lehetünk függők, hanem olyantól is, ami jó, ami fontos az életben. Sokan a pénz és  hatalom rabjaivá válnak, úgy tűnik, milyen szabadok, de messziről figyelve láthatók a gonosz láncai.

Mit tehetünk? Isten felszólít: ne törődjünk bele a helyzetünkbe, és ne adjuk fel, elcsüggedve, hanem forduljunk Hozzá. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15). Ígéretet is kapunk: Ő megszabadít. Ez az örömhír! Ő megszabadít! Csak annyit kell tennünk, hogy őszintén meglátva azt, amiben vagyunk, segítséget kérünk az Úrtól.  Merjünk Hozzá fordulni, ne várjuk meg, amíg elsüllyedünk, és összecsapnak fejünk felett a hullámok.

A szabadítás egy új, hálás életet hoz el. Most már tele van a szívünk örömmel, talán még sírunk is, mint itt az idősebb zsidók, akik nem gondolták azt, hogy megérik ezt az eseményt. Olyan emberek voltak ők, akik látták az első templomot, de nem gondolták, hogy újra láthatják. Sőt, arra se mertek volna fogadni, hogy újra állni fog még a templom. Azonban Isten nem a levegőbe beszél. Amit ígér, azt teljesíti. Ezt most ők is átélik, és ezért öröm, ujjongás van a szívükben. Ki merik mutatni Isten iránti örömüket és hálájukat. Nem szégyellik könnyeiket sem. 

Isten népe örvendező közösség. Még nem változtak meg igazán a körülmények, sőt, ha azt nézzük, rosszabb helyzetben vannak, mint a fogságban. Mindenütt pusztulás, romok és elvadult földek, de ők nem ezen keseregnek, hanem örülnek. Miért? Mert megtapasztalták Istent, és ők Neki örülnek. Ez az igazi hívő élet. Isten Lényének, a Vele való őszinte kapcsolatnak örülök, és ez az öröm független az életkörülményeimtől. Nem az egészség alakulása vagy a vagyoni helyzetem határozza meg az igazi örömöt, hanem az élő Istenhez való tartozás. Pál apostol gyakran beszél örömről, pedig legtöbbször emberileg semmi oka sincs az örömre. Öröme az Úrból fakad. Így szól: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4)!

Elterjedt a hír, hogy meg akarják ölni az Úr Jézust, milyen szomorú, hogy ilyen hír terjed, és nem a Benne való hitre utaló felhívás (Jn 7,25-30). Bár némelyek azt is terjesztik: lehet, hogy meggyőződtek a vezetők arról, hogy Ő a Krisztus. Erről azonban szó sincs. Mindenkinek magának kell meggyőződni arról, ki is ez a Jézus. Ma is így van ez. Nekem kell keresni és kutatni, kicsoda Jézus. Nem elégedhetünk meg mások válaszaival, mint ahogy itt történik. Különféle véleményekre figyelnek az emberek, az alapján hoznak döntést, pedig Jézus ott van köztük. Nem kellene mást tenni, mint hallgatni Őt, és segítségül hívni.

Fontos, hogy ne csak mások véleményét gyűjtögessük össze, hanem mi magunk győződjünk meg arról, kicsoda is Ő. Olvassuk, kutassuk az igét! Keressük benne mindig az Urat, figyeljük életét, hallgassuk tanítását, és átéljük, hogy változni fog a gondolkodásunk, az egész életünk. Mert amikor Jézust az életünkhöz engedjük, nem maradunk olyanok, amilyenek voltunk. Az igét olvasva el kell jutnunk a döntésre, mert ez a lényeg, felismerem és kimondom, hogy Ő az Isten, és átadom Neki az életemet. Milyen életet adok át? Elrontott, Isten előtt hasznavehetetlen, bűnös életet, amiből csak Ő tud újat kihozni. Egy bűnös szívet hozok, amit a bűnbocsánat megtisztít, és ebbe a megtisztult, üres szívbe befogadom Őt.

Ezeknek az embereknek van ismeretük Jézusról, tudják, honnan származik, de itt megállnak, és nem jutnak el az igazi származásáig. Nem jutnak el arra a felismerésre, hogy Istentől is származik, Tőle jött. Nem akarják látni, hogy Jézus Tőle való, az Atya küldte el a világba, hogy meghaljon a bűneinkért. Isten küldte Őt, hogy segítsen rajtunk, mert senki más nem segíthet. Semmilyen emberi megoldás nem hozhat sikert. A bűnt nem győzi le a tudás, sem a technika, csak egyedül Jézus. A bűn ellenszere a kereszthalál, Jézus értünk hulló vére. Csakis az Ő vére tisztít meg minden bűntől. Egyedül az Ő neve által van üdvösségünk. Jézus kimondja: Tőle való vagyok. Vegyük ezt komolyan, ez az Ő nyílt vallomása. Vannak, akik azt mondják, Jézus nem lépett fel isteni igénnyel, de ez nem így van, többször kijelenti, hogy Istentől jött, és egy az Atyával. Ez azt jelenti, hogy menjünk Hozzá bátran, Ő az, akinek mondja magát, Benne bízhatunk. Az Atyától jött Jézus, érted! Érted és értem jött a földre, mert szeret, és meg akar menteni, mégpedig az örök életre.

Tudom: az én Megváltóm él

1. Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér

a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nemsoká -

ra hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyu -

godj a keblemen!

2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer

haza, vár Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -

sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,

nyugodj a keblemen!

3. Előttem, oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bű-

nömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem-

sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,

nyugodj a keblemen!

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Meg-

váltó Jézusom, jővel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -

sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,

nyugodj a keblemen!

Isten áldásával.