Vállald Jézust!

E

zsdrás bűnbánati imádsága nyomán az egész nép megrendült (Ezsd 10,10-44). Megállapították, hogy hűtlenek lettek Istenükhöz, amikor idegen nőket vettek feleségül. A bűnbánat nemcsak gyönyörű szép szavak elmondását jelentette, hanem őszinte bűnlátást és bűnbánatot. Kimondták a hűtlenséget, és most már azon igyekeznek, hogy rendbehozzák Istennel való kapcsolatukat. Hűtlenné váltak, mert Isten akaratát nem vették komolyan, ellenére cselekedtek. Valami fontosabbá vált számukra Istennél, már nem arra figyeltek, mit mond az Úr a házasságra vonatkozóan, hanem úgy voltak vele, mindegy, ki a házastárs. Azonban Isten gyermekeinek hozzáillő segítőtársat kíván adni. Ki a hozzáillő egy hívőhöz? Egy másik hívő, aki szereti az Úr Jézust, akinek Jézus az első az életében, semmit és senkit sem enged elé.

Mi a hűtlenség az Úr felé? Ha valamit jobban szeretek, mint Őt. Ha dolgokat Elébe engedek, és fontosabbakká válnak, mint amit az Úr mond, vagy mint Ő maga. A gazdag ifjú a pénzét szerette jobban Jézusnál, képtelen volt elengedni, és nélküle követni az Urat. Mit szeretek jobban, mint Jézust?  Ma a világ vonja sok mindennel magához a szívünket, és igényli az első helyet. A hűtlenség nemcsak azt jelentette, hogy nem zsidó nőket vettek feleségül, hanem azt is, és ez volt a nagyobb probléma, hogy ezeknek a nőknek a hitszokásaikat is átvették. Bekerültek a bálványok is az életükbe. Úgy is mondhatjuk, nem a zsidók lettek hatással ezekre a bálványimádókra, hanem fordítva, ők hatottak Isten népére. Ezt lehet ma is tapasztalni, a nem hívők szokásai beáramlanak a hívők közé, és átalakítják gondolkodásukat, életvitelüket. A hívők igazodnak a világhoz.

Lehet látni, ahol a hívők életében nagy szerep, előkelő hely jut a világ számára, ott nehéz megmaradni a biblikus hitben. Azonban az Úr szabadítását kérve megélhetjük úgy a hitünket, hogy az hatással legyen környezetünkre. Szabad nem mindent átvenni, szabad nemet is mondani a világra.

Nem könnyű igazodni az igéhez, bizony, itt is fájdalmas volt ez, de mégis megtették. Fontos látnunk, hogy az Ószövetségben vagyunk. Ma nem a házastársat kell elküldeni, hanem a világ szerinti gondolkodásra, életvitelre, gyakorlatra mondjunk nemet. A mai bálványoktól szabaduljunk meg, és bízzuk magunkat teljes szívből az Úrra. Nem könnyű változtatni, mert a bűn belénk eszi magát. Annyira megszokjuk, hogy nehéz megválni ezektől a szokásoktól. A hűtlenség azt jelenti, Isten úgy tekint az övéivel való kapcsolatra, mint a házasságra, és azt várja, hogy Vele akarunk a legtöbb időt eltölteni. Igéje után éhezünk, szomjazunk, és igyekezünk minél többet olvasni. Akit szeretünk, azzal sok időt kívánunk eltölteni, annak a hangja kedves, vágyakozunk hallani. Így van ez Isten felé is?

Mennyi gyötrésen, tortúrán kell keresztülmennie a meggyógyult embernek. Kérdezgetik, de bizonyságtételét nem fogadják el (Jn 9,18-23). Szüleit is előhívják, azok sem vállalják, mennyi megaláztatás. Úgy tűnik, látó emberként több a baja, mint vakon volt. Akkor lerakták koldulni, és senki nem foglalkozott vele. Nyugalmas élete volt, de most minden megváltozott. Oda a nyugalom. Krisztus szabadítását megtapasztalva ma is gyakran ez történik. Oda a nyugis élet. Sokan azt képzelik, ha hitre jutnak, nyugalmas lesz az életük. Mindenki elfogadja, szereti őket, minden sikerülni fog, és kiderül, nem így van. Az ördög akkor kezd el nyomorgatni, amikor Jézusé lett az életünk, amikor történik bennünk, velünk valami. Amikor olyan történik, mint itt is, hogy Jézusról beszél, Őreá mutat!

Olyan szomorú, hogy a magát hívőnek valló, a Messiást váró emberek most nem örülnek. Pedig van minek örülni, itt nem zenés showműsor történik, hanem a Krisztus látást adott egy vakon született embernek. Ez jelzés, hiszen az Ószövetségben megmondták a próféták, hogy a Krisztus eljövetelét ilyen jelek kísérik. Mégsem örülnek, és nem fordulnak Hozzá. Milyen vakok is ők, pedig fizikai látásukkal semmi probléma. Milyen az én lelki látásom? Látom én az Urat? Mindennap figyelem és keresem Őt? Figyelek arra, amit mond, és meg is valósítom? Az a fontos, amit Ő mond, vagy amit ez a világ?

Ezek az emberek nem akarnak hinni. Nem azért találgatnak és keresik a bizonyítékokat, mert hinni akarnak, hanem pont azért, hogy legyen ürügy, amire hivatkozva nem kell hinniük Jézusban.  Miért nem akarnak hinni? Mert az felelősséggel és áldozatvállalással jár. Ha valaki Krisztusnak vallja, kikerül a megszokott, biztonságos élettérből. Odalesz a komfortja, az utcára kerül, létbizonytalanságba jut. Valami hasonló vár a Krisztust vállalókra, mint ami majd az Antikrisztus uralkodása idején. Ki lesz taszítva a közösségből, és akin nem lesz a fenevad bélyege, az nem adhat és nem vásárolhat. Kimarad a gazdasági életből, nem jut hozzá a kedvezményes dolgokhoz. És ezt nem vállalják még a szülei sem.

Kinek vallom Jézust? Merem-e vállalni, mint személyes Megváltómat, akkor is, ha ez a döntés és hitvallás kerül is valamibe? Ha Jézusért kirekesztenek előnyökből, tudom-e akkor is vállalni, tudva, hogy Ő vállalt engem a kereszten? Nem a világ kincseire, lehetőségeire figyelt, hanem azokat elutasítva végigment a Golgotára vezető úton. Jézus mindent odaadott, hogy nekünk életet szerezzen.  Adjunk mi is oda mindent Neki.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,

Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -

ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-

nak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte

kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi

kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-

dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-

le él.

Isten áldásával.