Itt van Isten

N

agy örömmel kezdtek hozzá a templom újjáépítéséhez, dicsérték az Urat a jelenlévők, mert nagy esemény volt ez (Ezsd 4,1-16). Kifejezte, Isten itt van köztünk, Ő az életünk középpontja. Jó látni, hogy ha az Úr háza nem is készült még el, nem halogatták az istentiszteletet, hanem azzal kezdtek. Első az Úrral való élő kapcsolat, Vele kezdünk mindent, ezt mondták, és ehhez is tartották magukat. Jól látható, hogy nem szlogenekről, hanem belső megújulásról, Isten utáni szomjúságról van szó. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek, mondja az Úr Jézus Krisztus. Az a boldog, aki nem a világ javai, értékei után vágyakozik elsősorban, hanem Isten utáni szomjúsággal van tele a szíve, és ezt szeretné megelégíteni. A samáriai asszonyt is erre vezette rá az Úr Jézus, élő vízre van szüksége, ha ezt megkapja, belülről fog átalakulni, és megelégszik akkor a szíve.

Az örömbe üröm is vegyül, a betelepült idegen népek meg akarják akadályozni a templom felépítését. Amikor Isten népe megelevenedik, és teszi az Úr dolgait, aktivitásba kezd az ellenség, a gonosz is. Sátán soha nem akarja Isten népe megerősödését. Ha nem tudta megakadályozni a hazatérést, akkor a munkálatokat, a tiszta hitéletet kívánja lehetetlenné tenni. Hitelteleníteni akarja a hívőket.

Első olvasatra úgy tűnik, hogy segítő szándékkal jelennek meg, az Úr ügyét kívánják támogatni. Azonban látni kell, hogy ezek az emberek nem teljes szívvel imádják az Urat, megtartották bálványaikat, és a biztonság kedvéért, a maguk módján tisztelik is. Nagyon maiak, modernek ezek az emberek. A magunk módján hiszünk Istenben, mondják ma is sokan. A zsidók azonban nem így, hanem Isten igéjéhez ragaszkodva, akaratának engedelmeskedve kívánják Őt tisztelni.

Fontos meglátni, hogy ellenállnak a keveredésnek, a nem hívőkkel való összefogásnak. Ez lényeges, nem mindegy, hogy az Úr ügyét ki munkálja. Nem mindegy, milyen kezek vesznek részt Isten országának támogatásában. Nagyon határozottak, el tudják utasítani az idegen segítséget, és ragaszkodnak ahhoz, hogy ők maguk végzik el az építést. Milyen jó, amikor így bízunk az Úrban, hisszük, hogy nincs szükség külső segítségre, az Úr oltalmaz, megerősít és támogat. Elég az Úr egyedül.  Neki nincs szüksége a világ támogatására. Sőt, azt kéri az övéitől, hogy ne szeressék a világot.

Az ellenség nem adja fel, mindent megtesz, hogy leállítsa a munkálatokat. Vallásos emberek lehetnek, de élő hitűek nem kellenek, mondja a sátán. Azt akarja, hogy ne váljon Izráel bizonyságtétellé más népek számára. Be akarja kormozni a lámpát, hogy ne ragyogjon a fény. Gyakran a keveredéssel sikerül elhalványítani a lámpás fényét. Eléri, hogy ne legyen különbség Isten népe és a pogányok életgyakorlata között. El akarja csüggeszteni és rémíteni őket, féljenek, és hagyják abba a munkát. Mindig ez a célja a gonosznak, féljenek a hívők a világtól, a körülményektől, a megélhetéstől. Azonban ne engedjük elcsüggeszteni magunkat. Hogyan állhatunk ellen? Úgy, ha egyre szorosabbra vonjuk az Úrral való kapcsolatunkat. Minél közelebb megyünk Hozzá, annál kevésbé félünk. Amikor a csibék beszaladnak az anyjuk szárnyai alá, már nem félnek a ragadozó madártól, mert ott biztonságban vannak. Minél nagyobbnak látjuk az Urat, minél inkább ismerjük hatalmát, múlik a félem. Ha valóban hiszem és tudom, hogy itt van Isten, nem csügged el a szívem, hanem inkább megbátorodik.

Jó olvasni: nem csak kétkedők, vitázók voltak jelen, hanem olyanok is, akik Jézusra figyeltek, és hittek Benne (Jn 7,31-36). Látták mindazt, amit tett, és az alapján jutottak arra, hogy Ő a Krisztus. Ne mások véleményére figyeljünk elsősorban, hanem mindig az Úr Jézusra tekintsünk. Vegyük kézbe az igét, tanulmányozzuk, és benne meglátjuk Őt. A Róla szóló történeteket olvasva menjünk mi is oda Hozzá, hívjuk Őt segítségül, kérjük bocsánatát, szabadítását, és meg fogjuk tapasztalni, hogy amit olvasunk, mindazt ma is meg tudja tenni. Ő ma is él. Élő Urunk van, így tud rajtunk segíteni. Nem vallást hozott Ő, hanem élő, Benne való kapcsolatot. Azért jött, hogy hit által összekapcsolódjunk Vele. Azt akarja, hogy valóban kövessük Őt. Nem elvont parancsoknak való vak engedelmességet, törvények betartását kéri, hanem azt, hogy menjünk Utána. Követni élő, előttünk haladó személyt lehet. Aki őszintén keresi, az rádöbben: Jézus valóban itt van, és a Szentlélek Isten által előttünk jár. Lehet Rá figyelni, hallhatjuk a hangját, és így haladhatunk a nyomában.

Az a kérdés, hogy eljutottam-e már oda, hogy Ő az Isten Fia, Ő a Megváltó? Nem várok más jelre, segítségül hívom, mert csak Ő tud a bűn hatalmából megszabadítani. Ő ad új és tiszta szívet. És az Úr bocsánata által, a kereszten elvégzett érdeméért békességem lesz Istennel. Ezt a békességet senki nem tudja megadni. Az Úr Jézus békéltet meg az Atyával, csak egyedül Ő. 

A főpapok és a farizeusok el akarják fogni Őt. Ezek teológusok voltak, mégsem ismerik Jézust. Nem jutnak el oda, hogy meglássák benne az élő Istent. Kezükben az Ószövetség, és mégsem látnak. Lehetünk Bibliával a kézben is vakok, de aki kéri az Úr Lelkét, az előtt feltárul az Írás. Mert a Lélek nyitja meg és érteti meg az olvasóval az igét.

Az Úr Jézus rámutat: nem véletlenül kerülünk kapcsolatba Vele, hanem lehetőséget kapunk életünk átadására, a megtérésre. Olyan lehetőség ez, ami felelősséggel jár, mert nem tudjuk, hogy megismétlődik-e. Természetesnek vesszük, hogy egyik alkalom jön a másik után, de ha döntök Jézus mellett, lesz-e vajon újabb alkalom? Kerestek majd, és nem találtok meg. Fizikailag nem lesz már köztük az Úr, nem láthatják úgy, ahogyan most. Arra gondoltam, vajon amikor évtizedekig járunk istentiszteletre, de nem engedjük be az Urat a szívünkbe, nem ilyesmi történik-e? Egy idő után már eltompul a hallásom, nem hallom, és nem találkozok Vele. Amikor az Ő szavát halljuk, akkor menjünk, akkor adjuk át az életünket, és akkor engedelmeskedjünk. Ne halogassuk az Úr melletti döntést.

Nem lehet annál tragikusabb, amikor nem veszem komolyan Jézust, akkor, amikor megszólít, és később már nem találom meg. Bezárul a lehetőségek kapuja, és nem jutok el Hozzá. Keresett engem, de akkor mást fontosabbnak tartottam, mint Őt. Ne helyezzek semmit az Úr elé, hanem legyen Ő az első. Ne tartsak semmit fontosabbnak az üdvösségnél, az Úrnak való életnél.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.