Szeret az Úr

N

agyon jó ezt a fejezetet olvasni, sok erőt és vigasztalást ad (JSir 3,1-66). Igaz, leírja a sok szenvedést, amin keresztülmentek az ostrom idején, de nem a keserűség, a csalódás, a szenvedés itt a főszereplő, nem a panaszé az utolsó szó. A szenvedés sem takarja el a próféta elől az Urat, meglátja Őt, megszólítja, és Tőle vár segítséget. Ebben az énekben is az Úrról tesz bizonyságot, és Rá mutat, Őhozzá irányítja az embereket.

Sok minden kavarog a szerzőben, eljut a csüggedésig is, de nem engedi, hogy uralkodjon a gondolatai és az érzései fölött. És ez fontos nekünk is, ne hagyjuk magunkat lenyomni a rossz gondolatok és a csüggedés által. Szembe lehet velük fordulni. Hogyan? Úgy, ahogy a próféta tette. Újra átgondolta a helyzetet, és már nemcsak a negatívumokat látta, hanem az Urat is. Így már nem ő a szerencsétlen, akinek semmi sem sikerül, hanem meglátja Isten kegyelmét. Rádöbben: rossz a szenvedés, nehéz a helyzet, de lehetne rosszabb is, és hálát ad azért, hogy túlélte ezt az egész veszedelmet. Ebből megállapítja, hogy azért nincs végünk, mert szeret az Úr, ez nagyon pozitív és megerősítő gondolat. Isten szeret, és ennek a jele, hogy élek, nem pusztultam el, és Ő jelen van, és mindennap beszélhetek vele.

Sokan ilyen helyzetben azt mondják, minek is élek, nincs értelme az egésznek, de Jeremiás másképp látja. Van értelme, mert az, hogy túléltem, jelzi, hogy az élet Isten ajándéka, és Neki terve van velem. Tehát nem véletlenül élek, hanem az Úr akaratából.

Ha nehéz az élet terhe, és roskadozva hordozzuk, ismételjük el: szeret az Úr, azért nem roppantam még össze. Kegyelem, hogy még hordozhatom a terhet, szolgálhatok Neki. Az Úr Jézus azt kéri, ne roskadozzunk a teher alatt, hanem álljunk be az Ő igájába, és ha Vele megyünk tovább, a teher súlya Rajta lesz.

A próféta tapasztalata: minden reggel megújul az Úr irgalma, a Vele való kapcsolat. Minden reggel megújíthatom, vagyis Elé állhatok. Mindegy, hol tartózkodom, megszokott helyemen, vagy idegenben vagyok, az Úr vonala mindig és mindenhol működik. Mindig van szignál, és ezért hívhatom Őt. A verem mélyéről is küldhetem az üzenetet, és Ő meghallja kiáltásomat. Ehhez azonban mindennap fel kell Őt hívnom, ki kell tárcsáznom az Úr számát. Ez az én dolgom. A vonal működik, de vedd kézbe a telefont! Vagyis nyissuk ki az igét, ideadta az Úr az Ő igéjét, hát becsüljük meg, és olvassuk, keressük Benne Jézust. Itt is azt olvassuk: „Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, akik hozzá folyamodnak” (25). De Hozzá kell folyamodni, oda kell fordulnom, és ezt imádságban tehetem meg. Ez az én részem. Forduljunk ma is Urunkhoz, Ő nem megy el némán a kiáltásunk mellett, nem hagy a veremben tehetetlenül.

Hozzá fordulni azt jelenti, Rábízom az ügyemet. Nem kapkodok, nem veszem a saját kezembe a dolgok irányítását, hanem várok Rá. Jó csendben várni az Úr szabadítására. Nem könnyű, de jó kivárni a szabadítást.

Továbbra is értetlenek és elutasítók az Úr Jézust körülvevő emberek (Jn 6,41-51). Látják Őt, beszélnek Vele, átélik csodáit, mégsem hisznek. Megdőlt az elmélet: hiszem, ha látom. Nem így van, akik látják, azok sem hisznek. Miért? Mert nem Istent keresik, nem az Atya vonzza őket, hanem csupán vallásos elképzeléseikhez ragaszkodnak. Nem Isten megismerése fűti őket, és nem azért keresték fel Jézust, hogy világosan lássák, kicsoda Ő. Az akadály bennük van. Csak a származását látják, és ez nem illik a hagyományaikba, a Messiásról alkotott képükbe. Jézusban az látja meg Istent, aki félreteszi hagyományait, elkészített képeit, és csak arra figyel, amit lát és hall. Ezzel küldte vissza Keresztelő János követeit is, mondjátok el, amit láttatok és hallottatok, és ehhez igazítsátok gondolkodásotokat. Ne Őt igazítsam magamhoz, hanem én igazodjam Hozzá.

Ne akadjunk le olyan dolgoknál, amit azonnal nem értünk, hanem menjünk tovább, keressük az Urat. Az a lényeg, hogy Ő vonzzon engem, hogy őszintén keressem, és akarjam megismerni. Ha így jövök, akkor majd, amit ma nem értek, holnapra világossá válik.

A vonzás Jézusban történik, Benne jött el az Isten a földre, hogy megkeresse az elveszett, halálban lévő embert. Az Úr részéről minden készen áll, itt van, elérhető, de én akarok-e Hozzá jönni? Akarok-e igazán igéje szerint élni?

A zsidók büszkék voltak, ismerik az Atyát, tanulmányozzák a tekercseket, Jézus azonban rámutat: aki valóban az Atyától tanult, az félreteszi a sablonokat, és Őhozzá megy. Az Atya az igében Jézusra mutat, és mindenkit Hozzá küld. Ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok, hangzik majd az elváltozás hegyén a bizonyságtétel.

Ne visszatekintsenek a mannára, mert, akik azt ették, meghaltak, a mennyből alászállt kenyér azonban életet ad. Jézus az élet kenyere, és aki hisz Benne, annak örök élete van. A benne való hit, az Általa kapott kegyelem őriz meg az örök haláltól. Mert nemcsak testi halál, hanem lelki halál is van, ebből az Úr emel ki. És akit az Úr megment a lelki halálból, azt a kárhozattól is megmenti. Ez a hangsúlyos, Jézus által nem jutok kárhozatra. Az Ő halála életre ment, üdvösségre ment meg. Élet örökké, Jézussal, és ez sokkal több és jobb mindannál, amit ez a világ kínál. Jézussal lenni örökre, mindennél jobb. Ezt Pál apostol is megerősíti. Vágyom elköltözni és a Krisztussal lenni, mert az jobb mindennél (Fil 1,23).

Csak az Úrnak nagy kegyelme

1. Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2. Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3. Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4. Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

 Isten áldásával.