Világosság

M

ivel nagy az elmaradás, ezért csak néhány gondolatra figyeljünk a mögöttünk lévő szakaszokból (Ezsd 6,13-8,23). Akadályoztatás, csüggedés ellenére a templom felépült. Az Úr prófétáin keresztül munkára  serkentette és megerősítette népét. És amikor az Úr cselekszik, senki nem állhat ellen. Az ellenség próbálkozhat, és fog is, de nem juthat sikerre, mert a siker az Úré. Fontos, hogy életünk nehéz pillanataiban, lehetetlennek tűnő helyzeteiben is, mindig felfelé tekintsünk. Soha nem a mi képességeinken vagy az ellenség túlerején múlik a győzelem, hanem a hitünkön. Dávidnak semmi esélye sem volt, de volt hite, volt Izráel Istenében való élő hite, és ezt használta is. Ezért tudott győzni a félelmetes Góliát felett. Az is lényes, hogy ez a hit már a juhnyáj mellett is a birtokában volt, a szürke mindennapokban is hitből élt. Csak az tud a veszedelem idején is hitből élni, aki a nyugalmas időben is Krisztusba vetett hitére támaszkodik.

Látjuk a hazatérő Ezsdrást, aki komoly hivatalt hagy hátra, azért, hogy az Úr népével legyen együtt, segítse őket, és tanítsa Izráelt az Úr törvényére. Ezsdrás szívből kutatta az Írásokat, és engedelmeskedett az Úr törvényének. Tőlünk is ezt kéri az Úr, teljes szívvel keressük Őt, ne csak egy bizonyos részét bocsássuk az Úr rendelkezésére, hanem az egészet. Kutatni és élni az igét, ezt üzeni Ezsdrás. Nem csak elméletben gyarapodni, mert az Szentírás nem elméletek gyűjteménye, hanem az Élet könyve.

Nemcsak a maga számára kutatott, hanem azért, hogy amit felismert, azt továbbadja. Nem öncélú a kutatása, hanem segíti Isten népének a hitbeli növekedését. Az igeolvasásunk sem lehet öncélú, amit a tanulmányozás idején kapok, azt adjam tovább.

A király támogatta Ezdrást, ő pedig hálát ad az Úrnak. Ezsdrás tudja, hogy a király jóindulata mögött Isten áll, Ő indította a király szívét segítésre. Jó, ha meglátjuk Istent sikereink, megnyíló lehetőségeink mögött. Nem értünk, a mi képességeinkért, tehetségünkért kapjuk meg az állást, vagy jutunk el oda, ahová terveztük, hanem az Úr járt előttünk. Ő maga nyitja meg az evangélium előtt is a kapukat. Nem a mi igehirdetési képességeink, kiváló bizonyságtételünk hozza meg az eredményt, hanem az Úr Lelkének munkája. Ő az, Aki a megátalkodott szíveket is képes megpuhítani. A bezárt ajtókat is képes kinyitni. Ezsdrás nem a maga jó diplomáciai érdemének tulajdonította ezt a nagy eredményt, hanem egyedül az Úrnak, és ezt meg is vallja.

Megrendítő és példaértékű Ezsdrás gyakorlati hite. Nemcsak mondja, hogy ők az Úr oltalmában bíznak, hanem valóban eszerint is cselekszenek. Kérhetne katonai védelmet, de akkor az hiteltelenné tenné az eddigi bizonyságtételüket. Mi hányszor mondjuk, mennyire hiszünk Isten oltalmában, gondoskodásában, de mégsem hitből élünk, hanem magunk biztosítjuk megélhetésünket, lehetőleg minél hosszabb távon előre, az államtól várjuk az oltalmat, a világ támogatásáért esedezünk. Ezsdrás nem így tette, szégyellt a királytól kérni, amikor Isten oltalmában bízott. Merjünk bízni az Úrban, higgyük és éljük is azt, amit a szánkkal vallunk.

Csodálatos jelenet lehetett ott a templomban, amikor minden vádló elsompolyog, és az asszony egyedül marad az Úrral (Jn 8,12-47). Egyedül az Úrral! Voltál már így egyedül Vele? Amikor csak te és Ő volt jelen, és úgy álltál előtte, ahogyan vagy, aki igazából vagy? Átélted már, hogy halálos ítélet van rajtad, köveket érdemelnél, de Jézus azt mondja, nem ítéllek el? Miért is nem ítél el? Jóságunkért, szép bűnbánati imánkért? Azért, mert Ő maga magára vállalja ezt az ítéletet. A kövezésünket a kereszten éli meg. Meghalt helyettem, hogy élhessek, kegyelemből, Vele és Általa.

Az asszony is átéli, hogy nem pusztán amnesztiát kapott, hanem igazi kegyelmet, amiben Valaki más szenvedi el az ítéletet. És az asszony átéli, hogy nemcsak ez a bűne bocsáttatott meg, hanem minden bűne eltöröltetett, és örök élete van. Vajon később, amikor visszagondolt erre a napra, nem volt benne kétség, hogy Isten tényleg megbocsát és üdvösséget ad? Nem volt kétsége az örök élete felől? Nem gondolta azt, hogy Jézus szava csak az ottani kövezés elengedésére vonatkozott? Nem, mert mindig arra gondolt, ezt Jézus mondta, és ha Ő mondta, akkor úgy is van. Tehát nem az érzéseire, hanem Jézus szavára épített. Üdvbizonyosságunkat és egész életünket, Istenről való elgondolásunkat is egyedül Jézus szívára építsük.

Az ámuló embereknek bizonyságot tesz önmagáról, Ő a világ Világossága, aki Őt követi, az mindig világosságban fog járni. Ebben benne van, ne a régit kövessék, hanem azt az újat, amit Ő hozott, mert az világosság és élet. Elmélet és gyakorlat összhangja. A farizeusok tanítják a törvényt, a férfit elengedték, a nőt megköveznék, ne ilyen tanításra figyeljenek, hanem Jézusra. Ő nem mások életét veszi el, hanem a magáét adja oda értünk.

Jézus az igazi Szabadító, a bennünk lévő bűn hatalma alól szabadít meg. Mert aki a bűnt cselekszi, az a bűn szolgája. Hiába mondták a zsidók, hogy ők szabadok, pedig még politikai értelemben sem volt ez igazán igaz, de lelkileg, erkölcsileg egyáltalán nem. Amíg nem éljük át Jézus szabadítását, amíg nem Ő az Úr éltünk fölött, addig nem vagyok szabad, szabad országban, demokráciában sem. De akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad. Kérjük az Ő szabadítását életünkre.

Milyen jó

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Jézus áldott szava oly gyógyító,

Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Szabadít, szabadít, szabadít!

Többé bűn-bilincs engem nem szorít,

Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,

Szabadít, szabadít, szabadít!

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Ez a krisztusi új testvériség,

Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,

Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Vele járni és győzni: ez a cél,

Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.