A
|
gonosz, úgy tűnik, elérte célját, a munkálatok a
király parancsára leállnak (Ezsd 4,17-24). Nagyon úgy néz ki, hogy mégsem olyan szép
és jó minden, ahogyan a hazatéréskor gondolták. A csüggedés nagyon könnyen
felüti a fejét: ezért jöttünk haza? És miért engedi ezt az Úr? Mindez azonban
próbája a hitüknek. Isten megpróbál, hogy a szorongattatások idején is bízunk-e
Benne. Merjük-e folytatni a Tőle kapott munkát, ellenségeskedések közepette is?
Talán most többen arra gondolnak, kellett ez nekik? Miért nem engedték,
hogy az ott élő népek segítsenek a templomépítésben. Hát nem jobb lett volna
összefogni velük, és talán már túl is lennének a munkákon? Vádolás helyett segítséget kértek volna a
királytól, és minden szépen, békességben zajlott volna. Azonban itt nem arról
van szó, hogy az ott élő lakosok fogjanak össze és építsenek egy templomot,
hanem Isten népéről, az Ő gyermekeiről van szó. Őket arra hívta el Isten, hogy
különbözzön az életvitelük a többi néptől, legyenek bizonyságok a pogány világ
felé. Ezek az emberek nem voltak Isten gyermekei, megmaradtak pogányoknak,
ragaszkodtak bálványaikhoz. Igaz, mutattak be áldozatot Jahvénak is, de ez
babonás félelemből fakadt. Mivel őket arra a földre betelepítették, úgy érezték
magukat biztonságban, ha megadják annak a helynek az Istenének is a tiszteletet.
Azonban szívükben maradtak pogányok. Így az összefogás keveredést hozott volna
létre. Ezt utasították el, a felhígulást, a bálványok bekeverését Isten
templomába.
Ez volt a probléma a fogságot megelőző időszakban. Beengedték a bálványokat
az életükbe. Már nem az élő Úrra támaszkodtak, nem Tőle várták a segítséget,
hanem az idegen istenektől és népektől. Nem tagadták meg Istent, hanem mellé
tették a bálványkultuszokat. Isten azonban ezt megítélte. És most ismét kísért.
Ráadásul úgy támad, ami sokaknak azt üzeni, fogjunk össze, mert így jobban
haladunk, és mindenkinek tetszeni fog a különféle vallások békében való együttélése. Azonban Isten ma is azt akarja, hogy az övéi ne keveredjenek a világgal,
hirdessék ugyan az evangéliumot, de ne vegyék át a világ felfogását,
életmódját, és ne az ő segítségükre támaszkodjanak, hanem egyedül az Úréra.
Az Úr Jézus Krisztus az életét adta a kereszten, és arra hív, hogy csak Őt
kövessük. Ő a világból is hívja az ott
élőket, de ez azt jelenti, hogy hallom a hangját, és elindulok követni. Amikor ez
megtörténik, nemet mondok a világ, a hitetlenség szerinti életre, és Jézushoz
igazodom. Hívta Ő a samáriaiakat is új életre, és hív minket is.
Vannak időszakok, amikor úgy látszódik, megállt minden, nincs
előrehaladás, a gonosz elérte célját. Azonban az Úr nem hagyja magára népét,
jelen van, és igéjén keresztül bátorít. Ne adjuk fel, ne hagyjuk abba a Neki
való szolgálatot. Hirdessük az igét, adjuk tovább, amit Tőle kaptunk. Tegyük
ezt kitartóan, és amikor nehézzé válik a helyzet, Urunktól kérjünk
segítséget. Nagy kísértés az egyház
számára is, amikor az épületeiről van szó, nem lát más megoldást, mint
másoktól, egyházon kívül állóktól segítséget kérni. Itt is épületről van szó,
mégsem fognak össze pogányokkal. Akik nem Isten iránti szeretetből adnának,
azoktól ők nem várnak segítséget. Nem az a jelszó, mindegy, ki segít, ki ad,
csak meglegyen. Ők csak tiszta, a kegyelem által megtisztult kezektől várnak
segítséget. Az Úr házát Isten népe építse, szívből.
Eljött az ünnep utolsó napja, és az Úr Jézus nem akarja az embereket
kétségek közt hagyni, jelzést ad nekik (Jn 7,37-39). Olyan jelzést, ami segíti
a döntést. Mert dönteni kell, Jézus mellett vagy ellen. Egyre erősebb az
ellenállás, és az Úr azt szeretné, hogy akikben már kigyúlt a fény, azok ebben
megerősödjenek. Elmúljon a bizonytalanság, és felismerjük, kicsoda is Ő. Mert ez
a leglényegesebb, felismerni Őt. Ez az életünk legfőbb célja, ismerjük meg Teremtőnket, Aki ennek a lehetőségéért emberré lett. Azért jött el az Úr
Jézus, hogy így könnyebben megismerjük Istent. Ő maga szólít meg Jézus által,
és aki hallja Őt, és látja a tetteit, annak rá kell döbbennie, kivel is áll
szemben.
Azonban nem mindenki akarja meglátni a történelmi pillanatot, Isten a
földön, mert inkább a mennyben akarják Őt tartani, jó távol az életüktől,
azonban Őt nem lehet távol tartani, mert itt van. Inkább Ellene hangolnak, és
megölni akarják, mintsem letennék életüket a kezébe. Ezért kiált Jézus, hogy
az ünnep hangulata és zaja közepette mindenkihez eljusson a hívás. Mindenki
hallja meg! Most még itt van köztük, de eljön az idő, amikor már nem hallhatják
a hangját. Most halld meg, amikor szól, amikor hív. Hallgasd meg, és menj is Hozzá, engedj a
hívásnak! Ne mondd, most sietek, majd máskor, mert Ő maga mondja: „Még egy kis
ideig veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. Kerestek majd
engem, de nem találtok meg” (7,33-34). Mi sem tudjuk, meddig van velünk, meddig
járhatunk szabadon istentiszteletre, meddig kapható mindenhol a Biblia. Most,
amikor hív, menjünk oda Hozzá. Ne mást küldjünk, mert a hívás személyesen nekünk
szól. Személyesen nekem szól.
Az utolsó nagy napon, amikor az égőáldozatot bemutatják, amikor a főpap a
vizet az oltárra önti, megszólal Jézus. Minden szem rászegeződik, mert az igaz
Főpap szól, Aki nemsokára az utolsó áldozatot mutatja be, Önmagát adja
bűneinkért.
Most még hív, mert látja, hogy a pompás istentisztelet ellenére szomjas maradt
a szívük. Ott vannak a főpapok, folyik a
liturgia, és véget is ér, hazamennek, de nem kaptak semmit. A szívük
szomjas maradt, üres istentiszteletről üres szívvel mennek haza. Ó, vajon a mi istentiszteleteink milyenek?
Üresek vagy tartalmasak? Mit kapnak és
mit visznek haza? Ha nincs élő víz, szomjas marad a szív. Mert csak az élet
vize veszi el szomjúságunkat, ha nincs élő víz, ha nincs jelen az Úr, akkor
mindig valamilyen kutat, csillapítószert keresünk. Ha nincs élő víz, lesz
különféle program, bál, meg ki tudja, mi, de ezek sem elégítenek meg. De hív
Jézus, Ő ad élő vizet, sőt, élő víz folyamait adja. Mégpedig ingyen, és ez a víz
nemcsak engem elégít meg, hanem túlárad mások életébe is.
Isten Szentlelke válik ilyen kiapadhatatlan forrássá. Ő elevenít meg és
teszi környezetünket is életre alkalmassá.
JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ
1.
Jöjj el az élet vizéhez,
Nélküle szomjas a szív!
Átok alól szabadulsz itt,
Hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
2.
Jöjj újulásra, e vízben
Új a hit és szeretet.
Eltűnik itt, ami régi,
S kezded az új életet.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
3.
Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked,
S árad az élet belőled,
Kútfeje lesz a szíved!
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése