Hiszel-e?

A

z imádság után tovább végzi mindennapi feladatait Nehémiás (Neh 2,1-10). A jeruzsálemi dolgokat pedig teljesen Istenre bízza. Azt várnánk, imádkozott, és utána elkezd szervezkedni, találkozót kér a királytól, és elétárja ügyét. De nem így cselekszik, ha egyszer elmondta Istennek, és Tőle kért jó előmenetelt, bízik abban, hogy az Úr fog is majd cselekedni. Csodálatos ez a hit, Nehémiás példát mutat a dolgok megoldására nézve. Nem kell az Úr gyermekének kapkodni, intézkedni, hanem hagyhatja Istent cselekedni. Elég elmondani Neki mindazt, ami foglalkoztat, a többit pedig várjuk ki. Isten munkálkodik, még a nagy király szívében is. Nincs az a hatalmas vezető, akihez az Úr ne lenne bejáratos, akit Ő ne tudna népe érdekében mozgósítani.

Isten elvégezte a királyban, hogy lássa meg pohárnoka belső  állapotát. Meg is látta, és megszólítja Nehémiást. Nem Nehémiás kezdeményez, kivárja, amíg a király megszólítja őt. Jó látni: a király odafigyel beosztottjára, észreveszi, amikor szomorú, amikor gond terheli. Mi mennyire látjuk meg azt, ami a másikat foglalkoztatja? Talán még a szomorúságot, kedvetlenséget észrevesszük, de érdekel-e, mi okozza ezt az állapotot? Miért szomorú az arcod? Tehát nem csak megállapítja, nagyon depressziós vagy ma, hanem kíváncsi, mi okozza ezt, szeretne rajta segíteni. Urunk Jézus Krisztus is meglátta az embereket, a beteget, a bűnöst, azokat, akiken segíteni kellett.

Nehémiás most már feltárja szomorúsága okát. Elmondja: ősei városa, Jeruzsálem miatt szomorú. A király megkérdezi, mit kíván. És Nehémiás nem sorolja azonnal kívánságait, hanem imádkozik. Előbb elcsendesedik, majd azt követően fogalmazza meg kérését. Még a király előtt is el lehet csendesedni, még ott is lehet Istennel beszélni. Ez jelzés is: király, minden tiszteletem a tiéd, de én a királyok Királya előtt állok. Ő nagyobb nálad, Ő az én életem gazdája. Pál apostol helytartók előtt állva is mindig Isten előtt állt. Soha nem feledte, hogy Isten a mindenség Ura.

Nehémiás hálás, mert Isten állt a király jóindulata mögött. Tudja, azért kapott meg mindent, mert az Úr az ügy mellett állt. Még kíséretet is kapott, így minden akadály elhárult az építkezés folytatása elől. Azonban vannak, akiknek nem tetszik mindez. Nem mindenki örül annak, hogy valaki Isten népének a javát keresi. Mindig számítanunk kell ellenfelekre, mindig lesznek, akiknek nem tetszik, amikor Isten népének az ügye előre halad. A gonosz meg akarja akadályozni a munka elvégzését. Azonban Nehémiás nem az ellenfelekre, hanem Istenre figyel.

A vakon született bizonyságtételére a válasz a kiközösítés, de Jézus odafigyelt rá (Jn 9,35-41).  Megkereste őt, hogy erőssé tegye a hitét, és bizonyosságra juttassa el. Aki ilyen árat fizet a hitéért, annak világosan tudni kell, kicsoda, aki meggyógyította őt. Ezt az embert tovább vezeti az Úr, nem elég addig eljutni, hogy próféta, meg kell tudnia, hogy Ő a Krisztus. Próba is volt ez a meggyógyult számára, kitart-e Jézus mellett akkor is, ha kiközösítik, ha nehezebbé válik az élete, mint volt előtte? Urunk megpróbálja a hitünket, csak akkor bízunk Benne, ha minden rendben van, vagy akkor is vállaljuk Őt, ha közben problémák adódnak?

Jézus személyesen szólítja meg: Hiszel te az Emberfiában? És ő nem vágja rá, hogy hiszek, hanem megkérdezi, kicsoda az. Az Úr pedig kijelenti magát neki. Átélte a gyógyulást, és most szavakban is elmondja az Úr, hogy Ő az Emberfia. Nyíltan megvallja, hogy Ő Isten. Az ember válasza: Hiszek, Uram. Őszinte vallomás, Úrnak, Istennek hiszi, és ezt az élete is alátámasztja. Megtapasztalta Jézus isteni hatalmát, látást kapott Tőle. Mindez azt erősíti, hogy Ő a Krisztus, és ezt vállalja, leborulva imádja Őt. Nyílt hitvallás ez.  Mit hiszek Jézusról? Hiszem-e, hogy Ő Isten Fia, és megtapasztaltam-e  már munkáját az életemben? Kaptam-e új látást Tőle? És leborulva imádom-e Őt? Nem elég az elméleti hit, a teljes életünk odaszentelését várja az Úr. Azt, hogy most már Neki élek.

A meggyógyult hitvallásában megvallja, hogy Jézus érte való halálának köszönheti a látását, új életét. Jézusnak sokba kerül az ő látása. Az Úr Jézusnak a mi életünk is sokba került, halála által gyógyulhatunk, szabadulhatunk, és lehet örök életünk.

Jézus jelenléte ítéletet is magával hoz, a vakok látni fognak, a látók pedig vakká lesznek. Azt jelzi ez, hogy akik úgy gondolják, rendben vannak, kezükben bibliaismeret, és vallásos életet élnek, azok nem fogják meglátni Jézusban az Isten Fiát. Csakis az látja meg Őt annak, Aki,  aki ki meri mondani, hogy bajban van, segítségre van szüksége.

A farizeusok baja pont az volt, hogy megelégedtek magukkal. Úgy tartották, látnak, helyes az ismeretük, jó az életük. És nem vették észre, hogy vakok, mert az önigaz ember előtt becsukódik Jézus Lényének titka. Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, hát ez a probléma, látónak gondolják magukat, és nem veszik észre, hogy vakok. Mivel nem tartják magukat vaknak, nincs szükségük Jézusra sem.  Nagy veszély, már az első századi gyülekezeteket is fenyegette, úgy tartották magukról, hogy élnek, pedig halottak voltak. Ne elégedjünk meg a látszattal, hanem kérjük Urunkat, hogy elevenítsen meg igéjével.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.