A jó Pásztor

N

ehémiást hazasegítette az Úr, megtette a hosszú utat, és közben nem felejtette el a küldetését (Neh 2,11-20). Nem mondta, hazaértem, jó itthon a rokonokkal, hanem háromnapos pihenő után feltérképezi a terepet. Nem is fog azonnal a munkának, tudja, hogy pihenni is kell, de úgy gondolom, ez a pihenés imádkozós csendet is jelentett. Megbeszélte az Úrral, mit és hogyan tegyen, miképpen fogjon hozzá a dolgokhoz. Nem csinál nagy zajt, hanem csendben fog terveihez. Jó mindig az Úrral megbeszélni, amit tenni akarunk, csendben keresni akaratát.

Nem avatja be a vezetőket a tervébe, előbb maga igyekszik megnézni, milyen állapotban van a városfal és a kapuk. Miért nem beszéli meg másokkal, és miért nem kér segítséget? Úgy akar a helyiekkel tárgyalni a tervéről, hogy már képben van. Így azután nem tudják lebeszélni. Bizonyára lettek volna, akik mindenféle kifogást hoznak, miért is nem lehet rendbe rakni a falakat, de Nehémiás kivédte ezeket a hangokat.

Amikor véget ért a terepszemle, a vezetőket a városfal felépítésére buzdítja. Rámutat: szégyen, ahogyan kinéz a város. Mert ez is bizonyságtétel. Jeruzsálem Isten városa, maga a kinézete is bizonyságtétel. Amíg romosak a falak, az emberek úgy gondolják, nincs Istenük, vagy gyenge az az Isten. Nehémiás azonban ismeri az Urat, és tudja, kicsoda, tisztában van hatalmával. Amikor az építésre buzdít, tudja, hogy minden bizonyságtétel. Azzal is tisztában van, hogy Isten népének élete bizonyságtétel, különböznie kell a világ, a nem hívők életétől. Fel kell ragyogtatnunk Isten kegyelmét. Kérjük az Urat, hogy tegye nyilvánvalóvá jelenlétét az életünkben. Hadd lássa a világ, hogy a kegyelem ma is működik. Isten hatalma képes mássá tenni az emberek életét.

Nehémiás elmondta, hogy Isten jó akarata nyugszik rajta, Isten akarja, hogy a romokat helyreállítsák. Nemcsak akarja, hanem meg is segíti az Övéit. Az ellenség is aktivizálja magát, egy darabig csendben voltak, mert leállt az építkezés. Mindig akkor támad az ördög, amikor az Úr gyermekei aktivizálják magukat, amikor beindul a bizonyságtétel, a lelkek mentése. Nehémiást nem lehet megfélemlíteni, nem az ellenségre néz, hanem az Úrra. Meg van bizonyosodva, hogy az Úr jó előmenetelt ad nekik. Nem a maguk erejére, hanem az Úrra építenek. Tudják, hogy csakis Isten adhat eredményt a munkában. Őreá támaszkodnak, Tőle kérik a védelmet is. Jó az Úr oltalma alá helyezni magunkat, jó Rá figyelve végezni a ránk bízott feladatokat.

Az Úr Jézus a megsértődő farizeusoknak hangsúlyozza: ha nincs elhívásuk, hiába vannak kiképezve, nem pásztorok (Jn 10,1-5). Az igazi pásztort az Úr az ajtón engedi be, vagyis Ő hívja el és küldi. Ezzel Jézus hangsúlyozza: Ő az ajtón jött, Isten, az Atya küldte.

Ő Pásztor, akinek a hangját ismerik a juhok, hallgatnak a szavára. Aki felismeri Jézusban Isten Fiát, az hallgat a szavára, teszi, amit mond. Azért jött, hogy kihívja őket a világ karámjából. Az Úr igéje azért szólt, hogy kihívjon minket a világból, a bűnből a maga követésére.

Néven szólít, mert ismer, és ezt jó tudni. Ismeri az életünket, tudja, merre járunk, és ha épp elveszett juhok vagyunk is, utánunk jön és megkeres. Nem erőlteti a dolgokat, csak hív, és nekünk kell ezt a hangot felismerni, és elindulni követni.

A maga juhait nevükön szólítja, azokat, akik készek elindulni követni Őt. Én is a juha lehetek, és te is. Téged is hív. Meg kell mozdulni, el kell indulni nyomában, amikor hív. Úgy, mint Lévi, nem gondolkodott, hanem felállt a vámszedőasztaltól, és elindult Jézus nyomában. Ma is halljuk meg a hívást, és induljunk oda, ahová Ő megy.

A Pásztor a hangjával, vagyis az ige által hívja ki a juhokat. Ezért fontos igeközelben lenni, mindig olvasni, mert ez által szól az Úr. Az ige, az Ő szava a legfontosabb eszköz, ami által munkálkodik.

A Pásztor a juhok előtt megy, nem engedi őket szabadjára, nem oda mennek, ahová akarnak, hanem az élre áll, és előttük megy. A juhok feladata figyelni a pásztort, és hozzá igazodni. Ezt jelenti tanítványnak lenni, mindig Jézus nyomában haladok. Oda megyek, ahová Ő megy.

Azért követik a juhok a pásztort, mert ismerik a hangját. Azt se hagyjuk ki, hogy vannak mások is, ők nem pásztorok, de annak adják ki magukat. Ezért kell jól megismerni a Pásztor hangját. Jól kell ismernünk az igét, mert még a gonosz is használja. Sok hamis alkalom van, ahol létszámra, anyagi gyarapodásra mennek, fel kell ismernünk, hogy mi az Úrtól való, és mi nem. Ehhez az igében való jártasságunkat kell erősíteni.

Benne van az is az igében, hogy a Pásztor hangja megismerhető. Nem hagy minket bizonytalanságban. Minél többet vagyunk Vele, annál jobban fogjuk ismerni. Ez jelenti a hitben való növekedést. Pál apostol is azt kéri, hogy a tanítványok növekedjenek, és jussanak el a tejtől a kemény eledelig.

Idegent nem követnek, mert nem ismerik a hangját. A hang a lényeg, Jézus Lénye és igéje árad-e, és nem a látvány. Nem a külső dolgok az elsődlegesek, a pénz, a siker, hanem az, hogy amit hallunk, az összhangban van-e az igével. Az idegen hangtól el kell futni. Mondhat valaki szépet, ami tetszik is nekünk, de ha nem az Úr Jézus szava árad belőle, ne vegyük komolyan.

Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat

1. Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat, E földi útvesztőben te mutass jó utat;

Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk, Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mes-

terünk.

2. Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszé-

dedet; Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.

3. Szentlelkedet töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tőled nyert ékes ko-

ronát, Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Meste-

rünk!

Isten áldásával.