Jöjj ki!

I

sten iránti öröm és hála volt a szívekben, és Isten megismerése utáni vágyat munkált bennük (Neh 8,1-12). Megrendítő, hogy az emberek az egyik kapu előtti téren, tehát az utcán, ott, ahol nemrég még dolgoztak, igét akarnak hallgatni. Így Isten igéje belekerül az életbe, a mindennapokba. Úgyis mondhatnánk, kikerül az utcára. Munkavégzés közben is le lehet ülni, és szabad előhúzni a Bibliát és olvasni belőle. Tudjuk-e mi így, ilyen természetesen kezelni az igét? Elő merjük-e venni az utcán, a téren, vagy ahol éppen vagyunk? Fontos-e annyira Isten, hogy meg tudunk állni, és keressük Őt?

Előkerül az Úr törvénykönyve, igére alapozzák az életüket. Nem mennek addig tovább, amíg Isten törvényére nem oktatják őket. Nem elég az, amit eddig tudtak, hanem többre vágytak. Az ige mélyére akartak hatolni, és nem voltak restek tanulni. A téren tartott igetanulmány időt is vett igénybe, és van idejük. Mert amire akarja az ember, arra tud időt szakítani.

Meg kell még jegyezni, hogy akkor sokkal nehezebben tudták kezelni a tekercseket. Nagyok voltak, nem volt belőlük kisméretű, nagyméretű, zsebben vagy kis táskában hordozható. De digitalizált változattal sem rendelkeztek, mégis megoldották, hogy a helyszínre kerüljön. Ma sok formában előttünk van az ige, de élünk-e vele? Táplálék, életem fontos része-e az Úr szava?

Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. Önként, belső szomjúságból voltak jelen. Itt nincs kényszer, elvárás, mindenki maga akarja tudni, mit is mond az Úr. Olyan jó, amikor igére éhes a gyülekezet, amikor vágyjuk hallani. Azonban gyakran inkább megkövéredett szívvel vagyunk jelen. Nem jut el az ige szívünk mélyére, nem okoz szívbéli örömöt. Hogyan olvasom és hallgatom az Úr szavát?

A bibliaolvasással mindig az a cél, hogy meg is értsük, amit az ige mond. Ezsdrásék is így álltak hozzá. Mert ha nem értem, hiába olvasom. Lehetnek olyan részek, amiket még nem értek, de összességében arra kell törekedni, hogy értsem. Ehhez segítségül hívhatunk másokat, kérdezhetünk, és kereshetünk szakkönyvekben. De elsősorban a Szentlélek Istent hívjuk segítségül, Ő bontja ki előttünk az ige üzenetét.

Az igével, Isten akaratával való találkozás öröm napja. Öröm, mert szól az Úr. Amit kapok, abból juttatok másoknak, megosztom velük. A Bibliaolvasás erősíti a közösséget, a gyülekezetet.

Jézust megrendíti mindaz, amit a bűn és a halált okoz az ember életében (Jn 11,33-44). Nem közömbös iránta. Ezért is jött el a világunkba, hogy legyőzze azt, amivel mi nem tudunk megbirkózni. Ez a helyzet is jól mutatja, mennyire tehetetlenek vagyunk a bűnnel szemben, mindent megront és tönkretesz, amit Isten jónak teremtett.

Csodálatos, az élet Fejedelme megindul, offenzívát indít a halál ellen. Ő az egyedüli, aki az embert pusztító erők ellen indít támadást. A legtöbb ember a másik embert támadja, a gonosz is mindent elpusztít körülöttünk, de Jézus azért érkezett, hogy helyreállítson, reményt adjon. Ő az erősebb.

Amikor elvéteti a követ, Márta jelzi, nem lehet, már szaga van. Jézus rámutat: mondta, ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Vagyis kezdje el használni, alkalmazni a hitét. Ha hiszel, meglátod, most mondta neki az Úr, és mégsem áll rá erre a kijelentésre. A hit lényege, hogy pont akkor használjuk, amikor kilátástalan a helyzet, akkor mutassuk meg, hogy hiszünk az Úr beavatkozásában.

Hiszem-e a mindennapokban és a rendkívüli helyzetekben is, hogy Jézusban bízhatok, Ő megoldás számomra? Ha hiszel - az első lépés, el kell venni a követ. A hitük ebben az engedelmes mozdulatban válik valósággá. Nem bizonygatják, Uram, mi hiszünk, hanem engedelmeskednek. Mindig az engedelmesség nyitja meg a csoda felé a kaput. Amíg nem vesszük el a követ, nem tesszük meg, amit az Úr kér, akkor is, ha azt értelmetlennek tartjuk, nincs továbblépés. A követ el kell venni, mert egyébként nincs tovább. Még annyit, hogy nem Jézus távolítja el a zárókövet, ez az ő feladatuk.

A következő lépés: az Úr Jézus hálát ad az Atyának, amiért meghallgatta. Még nem történt semmi, vagyis semmi látható, de megköszöni, hogy meghallgatta az Atya. Tudja, hogy meg van hallgatva, és majd ez láthatóvá is válik. Előre meg tudom-e köszönni Isten munkáját? Hálás vagyok-e azért, hogy meghallgatott az Úr?

Ezt követően bekiált a sírba, nem is kell bemennie, elég szólni. Ismét Jézus szavának hatalmát látjuk, a kő elvételére nem azért volt szükség, hogy Jézus bemehessen, hanem azért, hogy Lázár ki tudjon jönni. Neki elég egy szó, és olyan erő van benne, hogy a halott életre kel és mozdul. A halottak meghallják az Úr szavát, és kijönnek, mert nem tudnak nem kijönni. Ha Ő szól, mozdulnak a tagok, engedelmeskedik a halott, és elhagyja a sírt. Ez a mi reménységünk, Jézus szavára megelevenedhetnek a lelki halottak is. Az ige életre kelt.

Az Úr szól: Lázár, jöjj ki. Néven szólít, és engedd, hogy kimozdítson a szó a sírból, az ágyból, a depresszióból. Lázár neve helyére olvassuk a magunkét, nekem szól, engem hív ki a magam sírjából az Úr. Jöjj ki, mondja, hát mozdulj, és jöjj!

AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED

1.  

Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,

Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.

Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,

Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.

2.  

Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.

Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.

A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,

Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.

3.  

De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,

Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.

Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,

S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.

4.  

Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,

Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.

Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,

Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

Isten áldásával.