Ajándék

N

emcsak külső, hanem belső problémák is igyekeznek bomlasztani a várost építő gyülekezetet (Neh 5,1-13). Az Ördög megtalálja a módját, hogyan lehet rést verni Isten gyermeki közé. Jó eszköz a kezében a megélhetés, a mindennapi kenyér, a boldogulás. Sátán tisztában van azzal, hogy a Jézus Krisztushoz való megtérés, a Belé vetett élő hit nélkül a bűn határoz meg minket. A bűn önzővé tesz, a bűnös embert csak a saját élete érdekli. Csak nekem meglegyen mindenem, én növekedjek, és nem érdekes, ha közben a másik elszegényedik.

Nehémiás idejében nagy szociális különbségek alakultak ki az emberek között. A gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lettek. Akik Jeruzsálembe tértek haza, mindent romokban találtak, aztán az építkezés következtében még nehezebb helyzetbe kerültek. Sok időt a városfalnál töltöttek, nem tudták végezni a mindennapi munkájukat, és elszegényedtek. És itt szembesül Nehémiás a nehéz állapotokkal, és látja meg, milyen nyomorult is az ember. Saját honfitársaiknak, Isten gyermekinek nem szívből segítettek, nem adtak nekik, hanem csak nehéz kamatra, sőt, voltak, akiknek földjeiket, házaikat is zálogba kellett adni. De mivel nem tudtak dolgozni, egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültek. Sokan nagy mélységbe jutottak, még gyermekeiket is el kellett adni rabszolgának, kenyér fejében.

Nehémiás népe mellé állt, és bátran megmondta a vezető rétegnek, hogy amit tesznek, nem helyes. Nehémiás már korábban is észrevette a nehéz helyzetben levőket, és akik eladták magukat a pogányoknak, visszavásárolta őket. Isten gyermeke ne legyen rabszolga. Jó kérdést tesz fel: Nem akartok istenfélő életet élni? Ez fontos kérdés, jó nekünk is szembenézni vele. Istenfélő-e az életem? Mit jelent istenfélően élni? Azt, hogy Isten akarata, igéje szerint cselekszem. Az élet erkölcsi és szociális oldalát is Isten szavához igazítom. Mondhatnánk úgy is: az istenfélő élet a megszentelődés útján járó tanítvány.

Tehát nem elméleti a hit, nem elég csak annyi, hogy beletartozom Isten gyermekeinek táborába, betartom a dogmatikus kérdéseket, hanem azt is, hogy úgy élek, ahogyan az Úr Jézus Krisztus élt. Ő odafigyelt a másik emberre, nem rabszolgává tette, hanem inkább minden jellegű rabságból felszabadította. Nem használta ki mások szükségét, hanem inkább segített rajtuk. Az Úr a maga életét adta oda, hogy általa megmentsen.

Fontos végiggondolni az Úr előtt pénzügyeinket is, hogyan viszonyulunk hozzá? Csak magammal törődöm, vagy kész vagyok észrevenni azt, aki nehéz helyzetben van, és segítek rajta? Zákeus a megtérését követően meglátta, hogy nem tisztességen jutott a vagyonához, voltak, akiket becsapott, megkárosított, és ezt rendezte. Észrevette a szegényeket, és vagyona felét szétosztotta közöttük. Az Úr Jézussal való találkozásból ilyen csodák fakadnak. Mert mindezt nem mondta neki az Úr, de Lénye közelében meglátta, és tudta, ezt kell tennie.

Egyik ünnep jött a másik után, és az Úr Jézus ott van a templomban (Jn 10,22-30). Ott van, mert fontos Neki az imádság háza, az Úr jelenléte. János megjegyzi, tél volt, talán azért írja le, mert nem mindig volt komoly tél, és talán azért is, hogy a hideg, a tél sem akadályozza meg a szolgálatban vagy az Atyával való kapcsolatban. Télen is elmegy a templomba, nem hagyja ki az ünnepet a hideg miatt.

Otttartózkodása alatt tanít is, tanítja az ünnepre érkezőket. Nemcsak kapni akar, hanem ad is. Igyekszik megismertetni magát a kereső emberekkel, belevilágít életük sötétségébe. Jó látni, az embereket sem akadályozza a tél abban, hogy keressék Jézust, és kérdezzék. Az időjárás, semmi egyéb körülmény nem lehet akadálya az Úr megismerésének. Mindennél fontosabb, a személyes kényelmünknél és jólétünknél is, hogy keressük Őt.

Azt kérik, mondja meg nyíltan, ha Ő a Krisztus. És az Úr válaszol, de nem úgy, ahogy gondolják. Most nem mondja, én vagyok, nincs önkijelentés, de rámutat, korábban többször is megmondta nekik. Jézus világosan beszélt, tettei pedig alátámasztották, amit mondott, ám ezek az emberek nem hittek Neki. Nem borultak le Előtte, dicsőítve Őt, és ami a legfontosabb nem indultak el követni. Annyit hallottuk már Jézust, de  igazán meghallottuk már, amit mond? Hiszem, hogy valóban Ő a Krisztus, és ezt saját életemben is megtapasztaltam? Hányszor mondta már az Úr, én vagyok, és ebből érteni kellett volna. De nem hittel közelítettek Hozzá, nem úgy, hogy nekik személyesen van szükségük Isten segítségére. 

Aki az Övé, az hallja a hangját, vagyis az igéből kihallja, hogy Jézus valóban az élő Isten. Az Ő szava életet jelent, és örömmel indulok követni, mert tudom, hogy életre fog vezetni. Az életirányunk mutatja meg, hogy hiszünk-e Jézusban? Ha az Ő nyomában megyünk, akkor az Övéi vagyunk. Nem kellenek nagy bizonyítékok, csak az irányt kell figyelni, azt, hogy kinek a nyomában haladok. Jézus nyomát követem? Látható a mindennapokban, a tetteimben, hogy én Jézus után megyek?

A követés azt is jelenti, hogy Ő mindig az Övéi előtt megy. Soha nem hagy magunkra, mindig előttünk megy. Hova vezeti a juhokat? Örök életre! Ő ad örök életet. Csodálatos ajándék! Ő adja, megszerezni nem lehet, csak ajándékba kapni, Jézusért. Senki ki nem ragadhatja a juhokat a kezéből. Az Ő kezében vagyunk jó helyen, igazi biztonságban. Ott van az élen. Az én felelősségem, hogy megmaradjak a nyomában, hit által. De azt ne feledjük, a juh lemaradhat, eltévedhet, ezért kell mindig Őreá figyelni, és szorosan a nyomában maradni.

Azért most is ad határozott támpontot hallgatóinak: az én Atyám; és Én és az Atya egy vagyunk. Ezzel kijelenti, hogy Ő Isten, Ő a várva várt Szabadító. Ő egy az Atyával, és ezt vállalja, és erről beszél is. Ő egy az Atyával, és ezt elmondja, ez nem a tanítványok visszafelé való dogmatikus véleménye, hanem igazság. És Jézus ezt vállalja.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, :/: Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új

napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszod -

tól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fe -

hér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üd-

vösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.