Mi a kincsed?

É

bredést látunk, csodálatos ébredést (Neh 8,13-9,15). De nem a ma reggeli ébredésünkre gondolok, hanem arra, amit Isten népénél látunk Ezsdrás és Nehémiás idején. A nép családfői, papok és léviták tanulmányozni akarják Isten törvényét. Az a vágy van a szívükben, hogy jobban megértsék Isten igéjét. Isten munkája ez, mert nem magától értetődő, amikor az ember Isten igéjének mélyebb megismerésére vágyakozik. Mi van bennünk? Vágyunk mi arra, hogy jobban értsük az Igét?

Ezek az emberek időt szántak az ige tanulmányozására. És az a jó, amikor mindent félre tudok tenni az Úr szaváért, olvasom, keresem és kutatom, mi is van megírva. Lényeges, hogy a magam számára olvassam, mit mond nekem az Úr. Mit mond magáról, és mi a terve velem? 

Itt nemcsak elolvasták az igét, hanem felismerték, hogy róluk és hozzájuk szól. Ami meg van írva, azért íratott meg, hogy Isten népe cselekedje is. Rádöbbentek, a lombsátrak ünnepét nem tartották meg, és most örömmel és önként iktatják be az ünnepek sorába. Mivel mi már az Újszövetség korában élünk, látnunk kell, hogy mi nem törvények megtartását várjuk el, hanem minden hálából, örvendező szívvel történik. Amit teszek, azért cselekszem, mert megismertem Isten kegyelmét, és tele van a szívem hálával. Az első gyülekezetek sem parancsszóra adták el vagyonukat és vitték az apostolok elé, hanem a Szentlélek Isten munkálta ki kiben-kiben.

Megtartották a lombsátrak ünnepét, egy héten át az örvendeztek az Úrnak, és nap nap után olvasták az igét. Nem teltek be vele, nem volt unalmas, szívták magukba, mint szivacs a vizet. Olyan jó, amikor ott van bennünk ez a szomjúság, nem tudom letenni az Úr szavát, tovább olvasom, tudni akarom, mi történik, nem várom meg a holnapot. Kutatom az apostolok leveleit, hogy általuk növekedhessem a hitemben. Az igeolvasást növekedés követi. Ez pedig engedelmességben nyilvánul meg. Ahogyan ezek az emberek megtették, amit olvastak, úgy inspirál az ige cselekvésre. Mert Isten országa nem elmélet, hanem gyakorlat. Jézus gyakran élő vízhez hasonlítja, ami azt jelenti, hogy folyamatosan  felfakad a víz a mélyből, de nem áll meg a medencében, hanem folyik tovább. És amerre visz az útja, ott élővé teszi a környezetét.

Isten igéjének ismerete odavisz az Úr elé, hálára és bűnbánatra késztet. Mert az ige megmutatja azt is, mit tett  értem Isten, de szívem valóságos állapotát is elém tárja. A zsidók is felismerték, mi  az, ami nem Isten akarata az életükben, és azon változtattak. Ez is lényeges, megváltoztatom az Úrtól kapott erővel azt, ami nem biblikus, ami nem tetszik az Úrnak.

Egy szívből fakadó és őszinte imádságot olvasunk, odaborulnak az Úr elé, és feltárják szívük mélységeit. De ebben az imádságban hálaadás és dicséretmondás is van. Megemlékeznek az Úr munkáiról, elismerik, hogy Isten teremtette ezt a világot. Mindez azt is jelenti, hogy az egész világ, benne az életünk ajándék. Isten ad életet. Isten életet ajándékozó Isten. Arra kapjuk az életet, hogy megismerjük Őt, és állandó, élő kapcsolatban legyünk Vele.

Téged imád a mennyei sereg - de én is? A teremtett világ meghódol az Úr előtt. A természet engedelmeskedik Teremtőjének, ám az ember lázad. Szabad akaratát lázadásra használja. Ám Isten nem vet el, nem mond le rólam és rólunk. Ma is keres, kapcsolatba akar kerülni velünk. Nem parancsokat osztogat, hanem Jézusban  elénk éli országát, és azt akarja, hogy kövessük az Urat. Kövessük, felismerve, hogy az az élet a jó, amit Jézus hozott. Az Ő követése boldogság, kiteljesedés, az élet értelme.

A Betániában történtek hatására sokan hittek Benne (Jn 11,45-57). Nem lehetett nem hinni. Hallották Jézust bekiáltani a sírba: Lázár, jöjj ki! És átélték, hogy a halott életre kelt, engedelmesen kijött. Jézus szavában erő van, nem lehet hatalmát megtapasztalva nem hinni Benne, elutasítani Őt. Jézus nem a teológiájával győzte meg ezeket az embereket arról, hogy Ő a Krisztus, hanem a tettével. Amikor valaki megtapasztalja Jézus szavának, az igének erejét, azt nem kell győzködni arról, hogy van Isten. Átéltem, megtapasztaltam, olyan munkát végzett el bennem, amit addig senki volt képes. Mivel Ő megtette, hiszek Benne, sőt, tudom, hogy Ő az Isten Fia, Ő az élet Fejedelme.

Jézus beszól mindennapjaink sírkamrájába. Nekünk kiáltja: jöjj ki! Meghallottam? És ha igen, engedelmesen mozdultam, és tettem, amit mondott? Vagy elengedtem a fülem mellett, és maradtam tovább az ágyban, a depressziómban, a világban? Jézus azért szól, hogy mozduljunk.

Nemcsak olyanok vannak jelen, akik hisznek, hanem megmozdul a nagytanács is. De ők nem leborulnak Előtte, hanem haláláról döntenek. Megállapítják, sok jelet tesz, de ez nem közel viszi Hozzá őket. Önmagában a jel sem jelent semmit. Ha nem hittel közelítjük meg, pont az ellenkezőjét végzi el. Pont azok nem ismerik fel a jeleket, akik járatosak a próféciákban, a vezetők, a papok, a farizeusok. Ismerik az írást, de a szívük már megkeményedett. A hatalom átformálta őket.  Vigyáznunk kell, mert ennek a világnak a szeretete átformálja a szívünket. Távol tart az Úrtól. Miért? Mert fontosabb lesz a pozíció, a hatalom, a pénz, az érvényesülés és a vele járó jólét. Félnek, ha Jézust választják, elveszítik mindazt, amit eddig szereztek. Ez azt is jelzi, hogy Jézusban nem látták meg az életet, a mindennél többet érő kincset. Csak az választja Jézust, akinek korábbi kincsei Jézus megismerése által szemétté silányulnak. Akinek még a világ jelenti a kincset, az nemet mond Jézusra. Ki, mi a te kincsed?

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.