A
|
menny Istene nevében, az Ő vezetésével
megindult a városfal újjáépítése (Neh 3,1-38). Jó látni, hogy családok összefogtak, és
egy-egy részt vállaltak a munkából Nincsenek vállalkozók, sem különféle
támogatás, hanem Isten népe a magáénak érzi a várost, annak falait, benne a
templomot is. Önként és az Úr iránti szeretetből dolgoznak. Tudnak időt
szakítani erre a munkára. Nekünk is így kellene az Úr nevében reménykedve
építeni a gyülekezetet. Nem másoktól várni, hanem együtt hozzáfogni és
elkészíteni. Így kellene vágyakoznunk az igére, az Úrral való élő közösségre.
Nemcsak istentiszteleti napokon, hanem minden nap.
Nem csak egy ember vagy egy család épít, hanem sokan ott vannak, és
felosztják területekre a munkát. Így nem fárad bele senki, és nem áll le az
építés egy idő után. Nem fullad ki a lelkesedés, mert az egész nép a magáénak
tudja. Volt, aki a lányaival épített, ha nem voltak férfiak, mentek a lányok,
vagy mentek, mert ők sem akartak kimaradni. És nem mondták, hogy ők nem
vehetnek benne részt. Az Úrnak mindenki szolgálhat, aki szívből és önként
végzi. Az a lényeg, hogy Neki végezzem a munkát, és ne embereknek akarjak megfelelni.
Ne azért legyek jelen, mert elvárják, hanem az Úr iránti hálából.
Mivel felosztották a várfalat, a kapukat, ez azt is jelentette, hogy szakaszonként mindig voltak emberek, így oda tudtak egymásra figyelni.
Biztatták, bátorították egymást, és segíthettek egymásnak, akár ellenséges
támadások idején is.
Az ellenség ismét aktivizálódik, nem tetszik neki, hogy épül a várfal.
Nem akarja, hogy biztonságában éljenek. Az ördög állandó presszió alatt akarja
Isten gyermekeit tartani. Elbizonytalanít, azt akarja, hogy félelmükben elmenjen
a kedvük, és feladják a munkát. Amikor egy gyülekezet él, és azt teszi, amivel
az Úr megbízta, az ellenség haragra gerjed. Ma nem elsősorban építkezések vannak ránk bízva,
hanem az evangélium hirdetése. Azért küld az Úr, hogy mondjuk el másoknak, mit tett
Ő értünk, és hogyan lehet örök életünk, és hirdessük az Úr szabadítását. Ma
inkább örül az ördög, ha épületekkel, programokkal foglalkozunk, mintsem az élet igéjét
adjuk tovább. Legyünk elfoglalva önmagunkkal, az életünk fejlesztésével, de
foglalkozzunk az elveszett emberekkel.
Gúnyolják az építőket, azt sugallják beléjük, úgy sem fog sikerülni. Azonban ők nem hagyják ellehetetleníteni
magukat, hanem Istenre bízzák a gúnyolódókat. Nem ugornak be az ellenfeleknek,
és nem állnak le szócsatára, hanem Istenre nézve dolgoznak tovább. A gonosz gyakran elfordítja figyelmünket a
szolgálatról. Elvégzi, hogy álljunk le csatározni, vágjunk vissza, és ha így
teszünk, már nem az Úr ügyével foglalkozunk. Nem védték az építők magukat,
hanem Istenre bízták. Azt kérték, az Úr hallja meg a csúfolást. Nem ők hallják
meg, hanem Isten. Gyakran az a bajunk, hogy mi halljuk meg, amit mondanak
rólunk, és ez elbizonytalanít. Már elfelejtettük, hogy boldogok vagyunk, ha az
Úrért mindenféle rosszat mondanak rólunk.
Ezek az emberek azonban nem hagyták magukat megfélemlíteni, hanem
dolgoztak tovább. Ez is lényeges, tovább
kell menni, támadások közepette is. Nem leállni, mert az Úr megerősít. Az egész
nép nagy kedvvel dolgozott. Csodálatos, a gúnyolódások ellenére megmaradt a
kedv. Másrészt, senki nem zúgolódik, hogy lemaradt a kedvenc műsoráról a
tévében, vagy a filmjéről, a meccsről, vagy nem tud elmenni a település által
szervezett szórakoztató programokra. Kedvvel dolgoznak, mert az Úr velük van,
és mindent Neki tesznek. Jó az Úr nevében együtt munkálkodni. Nem az vezérli
őket, hogy minél hamarabb érjünk a végére, mert annyi, de annyi tennivalónk van
otthon. Első az Úr és a Neki való szolgálat. Milyen szívvel végzem az Úr
munkáit?
Sokan hallgatják Jézust, köztük a tanítványok is, de nem értik, mit jelent,
amit mondott nekik (Jn 10,6-10). Mi is
olvassuk az igét, de vajon értjük-e? Ezek
az emberek bizonyára jelezték: nem értjük, mit akarsz mondani. Nem tudjuk,
hogyan vonatkozik ránk. Szabad kérdezni
az Úrtól vagy előttünk járó testvértől: hogyan is értsem? Mit is mond az Úr
ebben a szakaszban? Aki kérdez, azelőtt a Szentlélek Isten feltárja az üzenete,
azzal megérteti az igét. Van-e bennem vágy a megértésre, akarom-e mindennél
jobban tudni, mit mond az Úr? Vagy könnyen ráhagyom, érdekesebbek a világ hírei,
mert azt úgy tálalják, hogy azonnal értsük, és lehetőleg úgy értsük, ahogyan
akarják?
Az Úr kijelenti, Ő a juhok ajtaja. Isten országába bejutni csak rajta
keresztül lehet. Nem vezet más út, és
nincs más kapu, csak Ő. Ő a szoros kapu, és a bűnbánat. Nem lehet kihagyni a
megtérést. Nem mondhatjuk, majd bejutok valahogy, emberi szokások
megtartásával. Bűnbánat nélkül, a Krisztus vérének megtisztító hatalma nélkül
nem tudok bemenni az életre.
Aki Rajta keresztül megy be, az megtartatik. Igen, az tartatik meg az életre, az menekül
meg a kárhozatból, aki rajta keresztül megy be. Nem emberekhez, felekezetekhez
kell eljutnunk, hanem az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hitre. Benne van, hogy
megtartatik, vagyis kegyelemből van üdvösségünk. Ő tart meg, és nem emberi
praktikák, jó cselekedetek, szabályok betartása. Nem én szerzem meg az örök
életet, hanem kegyelemből kapom, Jézusért. Az a lényeg, ismerem-e Jézust, és
odaborultam-e már a keresztje tövébe?
Aki Hozzá tartozik, arról Ő gondoskodik. Megadja azt, amire szüksége van.
Nem jólétet ígér, nem olyan bőséget, amivel nem tudunk mit kezdeni, hanem nem
méri ki szűken. Többet ad áldásokból, mint ami nekünk kell, mert azt akarja,
hogy jusson belőle másoknak. Áradjon az élő víz rajtunk keresztül. Tehát nem a
mai értelemben vett anyagi bőségről van szó, hanem olyan többletről, amiből
kiderül, hogy mások vagyunk, mint a nem hívők. Olyan többletet, mint amikor
tizenkét tele korsárral maradt, ez jelzi Isten országának gazdagságát, és azt, hogy gondoljunk másokra is.
MAGÁRA VETTE SZENNYES RUHÁMAT
1.
Magára vette szennyes ruhámat,
Így békíté meg Istent, Atyámat.
Így békíté meg, így békíté meg
Istent, Atyámat.
2.
Kín, mely Őt érte, nekem volt szánva,
De Ő fölvitte a Golgotára,
De Ő fölvitte, de Ő fölvitte
A Golgotára.
3.
Szerető szíve szakadt meg értem,
Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.
Hogy eltörölje, hogy eltörölje
Mind, mind a vétkem.
4.
Jézus, Te drága, mit adjak Néked?
Összetört szívem hozom Elébed,
Összetört szívem, összetört szívem
Hozom Elébed!
5.
Dicsőség Néked, szent Vőlegényem,
Hogy eljössz értem, s fölviszel mennybe.
Hogy eljössz értem, hogy eljössz értem,
S fölviszel mennybe!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése