Légy éber!

J

ó látni Nehémiást, csodálatosan az Úrra figyel, nem foglalkozik hírekkel, megfélemlítésekkel, csak egyedül az Úrral (Neh 6,1-18). Csak a Tőle kapott munkára koncentrál, nem fél emberektől, hanem mer nekik ellentmondani. Jó végiggondolni, hasonló helyzetben vissza tudnánk-e mondani ismert vezetők hívását? Van-e bátorságunk nemet mondani? Négyszer is hívják, és kész elutasítani a találkozót.

Nehémiás a munkára hivatkozva utasítja el a meghívást. Számára a városfal építése mindennél fontosabb, erre kapott elhívást az Úrtól. Isten azért tette lehetővé a hazautazását, hogy ezt a feladatot elvégezze, és ebben nem figyel senkire. Így figyeljünk mi is az Úrra, ragaszkodjunk ahhoz, amit ránk bízott. Ne ijedjünk meg mások véleményétől, hanem menjünk tovább azon az úton, amire Urunk állított.

A szóbeszédekből sem akarja azonnal kimosni magát, nem siet, hogy mindjárt tisztázza a dolgokat. Tudja, hogy a gonosz sok rágalmat szór az Úr gyermekeire. Maga az Úr Jézus elmondta, hogy a tanítványokra sok valótlant és rosszat fognak mondani. Jézus meglepően boldognak tartja az ilyen helyzetbe került hívőket, sőt, azt kéri, örüljünk és ujjongjunk ezen. Ritkán látni ilyen magatartást, mi szeretjük azonnal tisztázni a dolgokat, mindent megteszünk, hogy ne tűnjünk fel rossz színben. Nehámiás nem ezt tette. Akkor vagyunk boldogok, ha mi is átéljük mindazt, amit az Úr, ha mi is szenvedhetünk érte.

Nehémiást a saját népe tartozók sem tudják megtéveszteni. Az ellenség beférkőzik oda is, a farkast bárányruhába öltöztetik. Mert bizony pénzért még báránybőrt is lehet kapni. De Nehémiást nem lehet megtéveszteni, meglátja, hogy kívülről báránynak néz ki az adott személy, de belülről ragadozó farkas.

Felismerte, hogy Semaját nem Isten küldte. Ez jelzi, Nehémiás élő kapcsolatban volt Istennel, ismerte a hangját, és így meg tudta állapítani, hogy ez nem az Úr szava. Ide kell eljutni a mai tanítványnak is, ismerjük fel, hogy akivel beszélünk, aki emberileg jónak tűnő tanácsot ad, valóban az Úrtól vette-e az üzenetét. Mert a külső még nem jelent semmit, az ige teljes összefüggése alapján kell meglátni, hogy ki szólja Isten üzenetét, és ki nem. Van, amikor az Úr szava iránti határozott kiállásra van szükség, amikor bátran azt kell mondanunk: amit most tanácsolnak, az nem Isten akarata. Nehémiás nem bujkál, nem akarja minden áron az életét menteni, ezt Istenre bízza. Ismeri Őt, és tudja, hogy képes őt megoltalmazni. Jó mindig szem előtt tartani: az Úr hatalmasabb a minket fenyegetőknél. Életveszélyben is meg tud őrizni.

Egy betániai család kerül most a látókörünkbe (Jn 11,1-16). Jézus barátai ők, gyakran befogadják a házukba, az egyik lánytestvér, Mária olajjal megkente a lábát. Tehát nagyon szerették itt az Urat, és nemcsak a szájukkal tették, hanem megvallották Benne való hitüket, és Mária gazdagon kifejezte háláját. Az olajjal való megkenés jelezte: neki Jézus Isten. És az olajat a saját hajával törölte le. Nagy dolog ez, így szeretni, ennyit áldozni Jézusra, ez mutatja, hogy mindennél drágább nekik az Úr. Miben látszik meg, hogy Jézus az életünk legnagyobb kincse? Nagy értéket, egész életemet is kész vagyok Neki szentelni? Aztán ott van az a fránya pénz, így Jézusra tudnám pazarolni, mint Mária? Aztán a hajam, a ruhám, olajos lesz, mennyi gond rendbe tenni, ezt azért mégsem lehet. Meg hát, ez fanatizmus, mit mondanak mások? Vajon mit?

Megdöbbentő, mert ezek után nem úgy alakul a család élete, ahogy azt várnánk. Beteg lesz Lázár, az egyik testvér. Erre igazán nem számítottunk az előzmények után. Lehet beteg egy hívő? Érhet baj hitben élő családokat? Úgy látjuk, igen. Az Úr a betegséget és a halált is felhasználja neve dicsőítésére. Üzennek Jézusnak: akit szeretsz, beteg, és súlyos lehetett, mert nem üzentek volna, és Jézus nem ugrik azonnal. Ó, mennyire összhangban van az Atyával,  és mennyire képes függetleníteni magát a váratlan helyzetek kényszerétől. Ő valóban szabad, még ilyenkor is az Atyára tekint, tud várni, és csak akkor mozdul, amikor az Atya jelez.

Jézus soha nem kapkod, és nem rohan, tudja, az Atya jelen van. Azt is elfogadja, hogy lehet beteg egy hívő, meg is halhat. Az Úr tudja, hogy most Lázárnak keresztül kell menni a halálon, hogy megtapasztalja az Úr hatalmát. Mindez, ami történik, a hitüket fogja erősíteni. Meg kell látniuk, hogy Ő Isten Fia. Nem elég addig eljutni, hogy egy nagy tanító, betegségek feletti Úr, hanem meg kell tudniuk: Ő a halál fölött is Úr. Ahol emberileg vége, ott Jézus előtt egy új lehetőség, egy új kezdet nyílik meg. A tanítványok nagyon nem tudnak lépést tartani Jézussal, ha meghalt Lázár, akkor most már minek elmenni. Addig kellett volna, amíg élt, ha pedig akkor nem ment, akkor most felesleges és veszélyes. Isten országa azonban nem a mi logikánk szerint működik. Ezért bízzuk magunkat az Úrra, ne engedjük befolyásolni magunkat észérveinktől, hanem hagyatkozzunk Urunk szavára. Merjünk bízni Benne, akkor is, amikor értelmetlennek tűnik.

Tamás úgy gondolja, ha elmennek, akkor meghalnak Vele, milyen kis naiv, azt képzeli, hogy képesek lesznek Jézussal meghalni. Lám, nemcsak Péter gondolkodott így, el sem tudja képzelni, hogy elfutnak majd. Annyi ideje követik már, és csak pesszimistán gondolkodnak, eszükbe sem jut, hogy Jézus, tehet valamit. Tanítványok, és még sincs mindent áttörő hitük. Nincs bennük az a felismerés, hogy Jézus nagyobb a halálnál is. Jézus soha nem veszít, Ő mindig győztes a harcban. Ő a lehetetlen helyzetek Ura.

LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.