Gyümölcs

A

 zsoltáros az Úrnak való hálára szólít fel, engedjünk ennek a felszólításnak (Zsolt 118,1-29). Adjunk Neki hálát, és magasztaljuk szent nevét, kegyelméért és szeretetéért. Mindkettő örökkévaló, vagyis soha nem fogy el. Isten szeretete és kegyelme nem véges, mindig számíthatunk Rá. Szeretetét és irgalmát jelzi a mai nap is. Új nappal ajándékozott meg, hányan nem jutottak el erre a napra, pedig szerették volna megérni. Hányan élnek nehéz körülmények, szívfájdalmak között. Az Úr lehajolt hozzánk, és átadja szeretetét. Azért is élünk még, hogy közelebb kerüljünk Hozzá, közelről tapasztaljuk meg kegyelmét. Aztán pedig, amit megismerünk az Úrból, mondjuk el másoknak.

A zsoltáros hálaadásának a megtapasztalt kegyelem a forrása. Az ő élete sem volt mindig nagyszerű, mert a hívő embert sem kerüli el a baj, a nyomorúság, vagy mások támadása. Azonban van kihez fordulni, van kit segítségül hívni. Ő is ezt tapasztalta, a bajban is Istenhez fordult, és megtapasztalta, hogy az Úr meghallgatja. 

Mindaz, amit olvasunk, segítség, útmutatás, mi is különféle problémákkal küzdünk. Hol magunkkal, hol másokkal, de ne csüggedjünk el. Harcainkban nem vagyunk egyedül, Istenhez fordulhatunk. Igazából az volna a jó, ha azonnal Őt keresnénk. Mielőtt túlbonyolódik egy helyzet, elmondjuk Urunknak a valóságot, és Rábízzuk a megoldást. Mindezt abban a hitben tehetjük, hogy Ő meghallgat. Ha kételyeink támadnak, vegyük elő az igét, akár ezt a mai zsoltárt, és olvassuk el újra a szerző bizonyságtételét. Ahogy őt meghallgatta az Úr, úgy minket is meg fog. Természetesen, benne van, meghallgat, de nem biztos, hogy azonnal és úgy kínál megoldást, ahogy azt mi elképzeljük. De a meghallgatás jelzi: törődik velünk, gondja van ránk.

Talán azt mondjuk, ugyan, mi az, hogy Isten meghallgat, tegye meg, amit kérek. Pedig nagyon is fontos pillanat ez, hiszen hányszor nincs, aki meghallgasson. Szeretnénk elmondani, ami bennünk van, jó lenne megosztani a terheket, és nincs, ki meghallgasson. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor máris van miért hálát adni. Isten szánk ránk időt, van ideje meghallgatni minket. Mondjuk el bátran mindazt, ami  a szívünkben van, Urunknak.

Az Úr ismerete, a Vele való élő kapcsolat pozitív magabiztosságot kölcsönöz a hívő embernek.  Ez nem elbizakodottság, hanem az a hitbeli tapasztalat, hogy az Úr velem van, ezért nem félelemmel tekintek a világra, hanem azzal a bizonyossággal, hogy az Úr megoltalmaz. Lehetnek körülöttünk rossz szándékkal is, de az Úr ismeri dolgainkat, és meg tud őrizni, ki tud menteni a bajból. Micsoda tapasztalat, jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bízni. Hányszor gondoljuk azt, hogy emberektől kell várnunk segítséget, gyakran vezető pozícióban lévőktől várjuk a megoldást. És mennyiszer csalódunk. A zsoltáros azt tanácsolja, azonnal az Urat keressük, forduljunk Hozzá, és hagyjuk Rá ügyünket.

Többször is olvassuk a határozottságot, körülvettek, bekerítettek, eltaszítottak, de. És ez a de fontos, hit nélkül feladná, de az Úrral nem.  Az Úr nevében szembeszállok, vagyis, az Úrral megoldom, Vele győzök. De az Úr megsegített engem - csodálatos. Veszett ügynek látszott, de az Úrhoz fordultam, és Ő megsegített. Nem hagyott elbukni. Dávid életében is többször megfigyelhető ez, üldözi Saul, támadják a pogány népek, de Istenre bízza magát, és Ő kimenti a szorult helyzetekből. Mondjuk mi is: erőm és énekem az Úr. Vagyis ma is az Ő erejére, és nem a magaméra építek.

A zsoltáros útja a megtapasztalt szabadítás és győzelem után az Úr házába vezet. Hálát ad az Úrnak a meghallgattatásért és a szabadításért. Köszönjük meg mi is, hogy meghallgat, és dicsérjük szabadításáért!

Az Úr szőlősgazdaként mutatja be az Atyát (Jn 15,1-8). Mégpedig gondos gazdaként, aki törődik a szőlőjével. A hívő ember pedig a szőlővessző, a tőke az Úr Jézus Krisztus. Az Atya odafigyel a vesszőkre, és mit néz rajtuk? Nem azt, milyen szép levelet hoznak, mennyire nőnek meg, hanem azt, hogy van-e gyümölcs? Ne feledjük: Isten szőlőt ültet, és nem díszfát. Gyakran úgy gondoljuk, hogy elég, ha szép egy gyülekezet, de Isten a gyümölcsöt keresi, és nem a szépségversenyre akar küldeni. Bármilyen szép zöld is legyen egy vessző, ha nem terem gyümölcsöt, a Gazda lemetszi. Ezen ne lepődjünk meg! Miért?  Mert a gyümölcsöt nem termő vessző foglalja a helyet, és elszívja az életnedvet a termő vesszőtől. Akadályozza a többit a növekedésben, a fejlődésben. Milyen vessző vagyok én?

Ami lényeges: nem csupán gyümölcstermésről van szó, nem elégszik meg az Atya azzal, hogy termünk egy-két fürtöt. Több gyümölcsöt akar. Azért foglalkozik velünk, vesz kézbe és tisztogat, hogy legyen több gyümölcs. Urunk mindent megad ahhoz, hogy növekedjünk és látható legyen a fejlődés. De látható-e? Több lesz-e a gyümölcs, vagy csak a levelek száma gyarapszik? Amikor csak levél terem, az azt jelzi, hogy az életenergiát, a gondoskodást önmagára fordította a vessző. Csak magának élt. Azonban az újjá lett emberre pont az a jellemző, hogy többé már nem önmagának él, hanem annak, Aki meghalt és feltámadott.

Az Úr igéjével tisztogat. Az olvasott és hallgatott ige tisztítja meg a szívünket. Ezzel jelzi: állandó kapcsolatban kell lennünk Vele. Nem elég csak megtérni, hanem folyamatos gondozásra, karbantartásra van szükség. Vannak kártevők, jelen van a bűn, és az ige képes tőle megszabadítani. A szívünkbe került szennyeződést az Úr szava tisztíja ki belőlünk.

Fontos figyelmeztetés: Maradjatok énbennem! A szőlővesszőnek nincs önmagában élete. Ha lekerül a tőről, elszárad, és nem hoz gyümölcsöt. A hívő, ha kikerül az életadó Krisztusból, terméketlenné válik. Önmagunkban nem tudunk gyümölcsöt teremni. Díszvesszők lehetünk, de a Gazda gyümölcsöt akar. A Jézusban való maradás nélkül is sok látványos dolgot vihetünk végbe, csak épp gyümölcs nem lesz. Talán pont azért fektetünk hangsúlyt a látványelemekre, mert nem vagyunk Krisztusban. A világ értékeli a látványosságokat, a hatalmas színpadon való fellépést, a csillogó zenekarokat, hatalmas épületeket, a társadalom felé nyújtott szolgáltatást, de az Úr nem ebben gyönyörködik. Ő gyümölcsöt keres.

Nálam nélkül semmit sem tudtok cselekedni - ez a kijelentés a termésre vonatkozik, és nem úgy általánosságban. Ha nem maradunk Benne, nem teremhetünk gyümölcsöt. Akkor termünk sok gyümölcsöt, ha Benne maradunk. Tehát, ha elveszünk a világ által, az emberek által elvárt munkálatokban, és sok mindent felmutatunk, az még nem jelenti, hogy az Úrtól van. Sikerülhet sok mindent megtenni, de ez nem azt bizonyítja, hogy az Úrban vagyunk. Hiába mondjuk, azért tudtunk eredményt elérni, mert velünk van az Úr.  Ha nem volna velünk, akkor semmit sem tehettünk volna. Ez azonban így nem igaz, mert amit az Úr mond, a szőlő termésére vonatkozik. Termek-e gyümölcsöt? Mi a gyümölcs? Először is az új életek. Az én életem, bizonyságtételem által jutnak-e hitre emberek? Vezetek-e másokat Jézushoz? Munkámmal és életemmel elősegítem-e, hogy környezetem megismerje az Urat? Másodszor jelenti a gyümölcs a Lélek gyümölcsét. Megterem-e az életemben? Látható-e ez a gyümölcs (Gal 5,22-26)?

AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

Isten áldásával.