D
|
icsérjétek az
Urat! Ez a felszólítás foglalja keretbe a mai zsoltárt (Zsolt 113,1-9). Összesen háromszor olvassuk ezt, mintegy
jelezve: ez a legfontosabb, az Úr dicsérete legyen az első. Olyan imádság ez,
ami az Úrról szól, Őt magasztalja. Nincs ebben kérés, csak az Úr személyét
illető dicséret. A zsoltáros dicséri az Urat mindazért, amit tesz, és csak Őt
és a tetteit látja. Ez mutatja, hogy az Úrral van tele a szíve, csak Róla tud
beszélni.
Dicséretmondásra hív fel az ige - dicsérem Megváltómat? Ő az első, amikor
felkelek, és magasztalom mindazért, amit tett? A dicsőítéséhez meg kell
hódolni Előtte, leborulni és imádni Őt.
Aki odaborul Elé és gyönyörködik Benne, az fogja majd dicsérni, mert
egyre jobban betelik a szíve Jézus Lényével. Akkor tudunk Róla beszélni. Közben
olvassuk a Bibliát, és az ige átjárja a szívünket, meglátjuk, hogy Ő valóban
felette van mindennek, nincs senki, aki Hozzá hasonlítható lenne.
A bölcsek, amikor megérkeztek Betlehembe, és rátaláltak a gyermek
Jézusra, meglátták Benne Istent, és imádták. Látom-e Benne Istent? Ha igen, ez
térdre kényszerít. Most is dicsérjük Őt, először is azért, mert kész volt
eljönni a saját világából a földre, értem. Áldott légy, Uram, hogy megtetted a
nagy utat a mennyből a jászolbölcsőbe és onnan a keresztre. Csak dicsérni
tudlak, mert valóban úgy van, kiemelsz a szemétből. Ó, Uram, Nélküled szemétbe
jut az életem, de köszönöm, hogy kész vagy onnan is kivenni és megtisztítani.
Mert jól tudod, hogy a gyöngy a szemétkupac alján is gyöngy marad. Kész vagy
összekoszolni velünk a kezed, csak hogy mi tiszták legyünk, és azokká
válhassunk Általad, akinek az Atya elgondolt.
Urunk, hála Neked, hogy ma is keresed a szemétben a kincset. Mennyi életet
kiemeltél már a pusztulásból, hányan bekerülhettek országodba. És ez reményt ad
azok felé, akik még távol vannak Tőled. Van remény, hogy rájuk is rájuk
találsz, és megmented őket. Hadd legyünk ebben eszközeid.
Tamás megvallotta, hogy nem tudja, hová megy Jézus, és így az odavezető utat
sem ismeri (Jn 14,7-11). Megkapja a feleletet: én vagyok az út. Nincs más út az életre, csak Jézus. Ráléptem
én már erre az útra? Ő az én utam, vagy saját ösvényeken próbálkozom?
Az Úr rámutat problémájuk okára, nem ismerik Őt, és az Atyát sem. Ez a
gond, évek óta követik, és mégsem ismerik, kicsoda Ő, nincsenek tisztában
Lényével és útjával. Mi több ideje hallgatjuk az igét, mint a tanítványok, de
ismerjük-e Őt? Felragyogott-e már előttünk az igéből az Úr akarata? Mert nem
elég tudni, kicsoda Ő, ismerni kell akaratát, életünkre vonatkozó tervét. Mit is
akar Ő általunk ebben a világban? Mi a célja az egyházzal?
Fülöp is megszólal, és Jézus válaszol is. Annyi ideje veletek vagyok - nem azt mondja, hogy kevés
időt töltöttünk még el együtt. Nem arról beszél, hogy ennyi idő alatt nem lehet Őt
megismerni, hanem arról beszél, hogy hiba, ha nem ismerik még. Ennyi idő alatt meg
kellett volna ismerni. Én ismerem Őt? Mennyi ideje olvasom az igét, de
megismertem már az Urat?
Aki engem lát, látja az Atyát, amíg láthatjuk Őt, addig van lehetőség
Isten megismerésére. Ma még megláthatjuk Őt, az ige elénk tárja,
megtapasztalhatjuk saját életünkben hatalmát. Csak Hozzá kell fordulni. Ne
rutinból olvassak vagy vegyek részt az istentiszteleten, hanem akarjak Vele
találkozni. Törekedjek egyre jobban megismerni Őt. Igyekezzek meglátni, mit mond
nekem, és amit mond, azt tegyem is. Jézus szava nyomán mássá lesz az életem,
különbözik a nem hívőkétől. Minél jobban
megismerem az Urat, annál jobban igazodom akaratához, és ez meglátszik
mindennapi dolgaimban is. Más szokásaim alakulnak ki, mint amik voltak eddig.
Jézus tanításai, beszédei mögött az Atya tekintélye áll. Minden szava
Isten igéje, vagyis amikor Jézus beszél, Isten szól hozzánk. Ez azt jelenti, hogy mindent,
amit az Úr mond, Isten szavaként fogadjak, vagyis úgy, hogy ez rám is érvényes.
Nemcsak másoknak szól, hanem nekem is. Mégpedig azért szól az ige, hogy tegyem,
amit mond.
Jézus, amit mond, azt éli. Bemutatja, mit jelent teljes összhangban élni
Vele. Azt, ahogyan Ő él az Atyával, átengedi magát teljesen Istennek.
Rendelkezésére áll, nem a maga elképzeléseit valósítja meg, hanem engedi, hogy
az Atya elvégezze Általa a maga cselekedeteit. Ezt várja tőlünk is, bízzuk így
Rá magunkat, és engedjük, hogy Ő cselekedjen általunk. Akkor lesz jó az életünk,
és fogunk hitben növekedni, és lesz hatásunk kifelé, ha Ő cselekedhet kezeink
által, és Ő szólhat a szánk által.
Azt kéri, higgyük, hogy Ő és az Atya egy. Jézusban az Atya van jelen, és
ezt a tettei is igazolják. Figyeljük meg
mindazt, amit az Úr tett, és nem mondhatunk mást, csak azt, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Ki más is lehetne, Aki megnyitja a vakok szemeit, Aki ördögöt
űz ki, így felszabadítja az embert a gonosz rabságából? Ki boldogul el
sátánnal, ha nem egyedül Isten? Ki az, aki megbocsáthatja a bűneinket, ha nem
Isten? Mindezeket látva, azt kell mondai, hogy Isten valóban itt van. Jézus az élő
Isten. Azért jött, hogy helyreállítsa elromlott, a bűn által leuralt életünket, és kapcsolatba hozzon az Atyával. Mindez Nála nélkül, saját erőből nem megy.
Hatalmas szavával kihívott több személyt is a halálból. Még ma sem tudjuk
legyőzni a halált, sőt, az Általa meggyógyított betegek közül se tudnának
mindenkit egészségessé tenni. Jézus drága szava a lelki halálból is feltámaszt.
Mennyi szakember foglalkozik ma lelki problémás emberekkel, lényükben
megbetegedettekkel, és nem könnyű eredményt elérni. Jézus szava a belső
széthullást is gyógyítja, kegyelme rendbehozza belső világunkat is. Mindezek a
tettek azt üzenik, menjünk bátran Hozzá, hívjuk segítségül Őt, bármiben
akadtunk is el. Ha lelki problémákkal küzdünk, forduljunk Hozzá, engedjük
szavát lényünk közepébe, mert az Ő szavában ma is erő van.
Áldjad lelkem
1. Áldjad lelkem, áldjad életem, mindig áldjad az Urat!
Hálaének drága illata az, ha szívedből fakad.
Refrén: Minden reggel, délben, vagy ha jő az est, szálljon hálaáldozat.
Áldjad lelkem, áldjad életem, mindig áldjad az Urat!
2. Krisztus Jézus, Isten Szent Fia elhagyta dicső honát,
És mint bárány, mert úgy szeretett, értünk adta önmagát.
Refr.
3. Irgalmas és kegyelmes az Úr, vétkeinkre nem tekint.
Nem cselekszik és nem is fizet Ő a bűneink szerint.
Refr.
4. Ismer minket és emlékezik, tudja, hogy porból vagyunk,
Ám előtte bűnbánó szívvel mindig leborulhatunk.
Refr.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése