A Megmentő

E

zt fejezetet olvasva ismét tudatosítanunk kell, hogy ez még nem Újszövetség (Neh 13,1-31). Még nem jött el az Úr, és még nem az evangélium hirdettetik. Mindazt, amit látunk, az Ószövetségen keresztül kell megértenünk. Másrészt, amikor nekünk szóló üzenetet keresünk, Urunkra tekintve kell azt megtennünk. Számunkra Ő a minta, minden ószövetségi igét Jézusban kell értelmeznünk.

Nehémiás eltávolíttatta a nép közül az idegeneket, akik nem bántak szeretettel népével a vándorlás során. Jó látnunk, hogy az Úr Jézus lebontotta a a válaszfalakat, elhozta a megbocsátás és a rendezés lehetőségét. Nem a kirekesztés a mai megoldás, hanem a megbocsátás. Krisztusban eltörlődnek a megbánt bűnök, és Általa új életet kezdhetünk. Jézusban az elromlott kapcsolatok is megújulhatnak.

Nem a másik embert kell kirekesztenünk, hanem Bálám tanítását. A zsidók is ezt a rendelkezést komolyan veszik, de Bálám tanítása annyiszor visszatér, sőt, a mai napig jelen van. Ez a tanítás azt jelenti, hogy megvásárolható Isten népe, pénzért, előnyökért feladja Isten akaratát, felhígítja az evangéliumot, és a világgal szövetkezik. Erre kell figyelnünk, mindig az Úr szavához ragaszkodjunk, és ne a világtól várjuk az előnyöket.

A korábban olvasott nagy fellelkesültség lelohadt az ünnep után. A templomban, városfali ünnepségen dicsőítés ment végbe, zengett a kórusok éneke. Amikor hazamennek, nincs kórus, nincs dicsőítés, éneklés, belesüppednek a munkába, a gondokba. Már a megélhetés a legfontosabb, megfeledkeznek a lévitáknak járó rész beadásáról is. Több legyen nekem, gondolják ők, és dolgozzanak a léviták is. Mennyire nem látják: Istentől kapott munkájuk az Úr házában való szolgálat. A legfontosabb az Úr igéjével, az Ő dicsőítésével való foglalkozás.

A léviták is partnerek voltak, úgy látszik, mert könnyen otthagyták a szolgálatukat. A föld, a maguk mezeje jobban vonzotta őket, mint Isten dicsőítése, a Neki való élet. Isten gondoskodott róluk, ha most be is állt egy nehezebb időszak, de hittel kezelhető. Az Úr majd meg fogja oldani, majd emlékezteti a népet a feladatára. De őket vonzotta a pénzszerzés lehetősége. Mi vonz? Mi a legfontosabb? Kitartok-e az igeolvasásban, a gyülekezeti alkalmak látogatásában, vagy úgy gondolom, ezek nem olyan fontosak? A magam dolgát kell elrendeznem. A léviták is jól kezdtek, de nem bíztak Istenben, a maguk kezébe vették a dolgok irányítását.

Nehémiás észrevette, hogy a kereskedők nem várják ki a szombat elmúlását, igyekeznek minél hamarabb bejutni a városba. Ez azonban nem jó. Az egész nyugalomnapja az Úré. Arra kaptuk, hogy Vele töltsük. Sőt, ezt a napot Ő szánja ránk. Velünk akar lenni egész nap. Nagy ajándék ez, hiszen ma ritkaságszámba megy, hogy valaki egy egész napot a másiknak szentel. Annyira nem tudunk már egymással lenni, valami fontosabb. Így vagyunk az Úr napjával, csak valamit szentelünk az Úrnak. Az istentisztelet rövid idejét adjuk Neki, a többi a miénk. Kedvteléseinkre, szórakozásainkra, munkánkra fordítjuk. Bizony, ebben változtatásra van szükségünk. Nem lehet a feltöltekezést büntetlenül kihagyni. Ha elfelejtjük feltölteni a telefonunkat, lemerül. Így merül le és üresedik ki az életünk és válnak üressé a kapcsolataink. Az Úrral eltöltött idő az igazi érték.

Az Úr Jézus félrevonult, én úgy látom, ezzel gondolkodási időt ad a zsidóknak (Jn 12,37-50). Gondolják át, kicsoda nekik Jézus, és mit fognak dönteni. Mert döntenünk kell. Azonban a gondolkodási idő is lejár egyszer. Jó, ha meglátjuk Benne az Úr kegyelmét, az élet Fejedelmét.

János értetlenkedik, amiért annyi jel és útmutató tanítás ellenére nem hisznek Jézusban. Amikor kérdései támadnak ezzel kapcsolatban, az igéhez fordul, benne keresi a választ. Ezzel nekünk is utat mutat. Kérdéseinkkel mindig forduljunk az igéhez. Keressük, mit mond az Úr az adott problémára. 

Mivel folyamatosan elutasítják az Úr Jézus személyét, és mindig a maguk elképzeléseihez ragaszkodnak, végül vakká és keményszívűvé lesznek. Nem látják meg Jézusban Istent, már nem veszik észre, hogy ki is Ő. Ez a veszély a mai embert is fenyegeti. Annyit hallja az evangéliumot, de ha nem dönt az Úr mellett, nem kezdi Őt el követni teljes szívvel, megkeményedik. Aki sokszor elutasítja Jézust, az végül már nem lesz fogékonnyá Isten szavára. És ezt az Úr megengedi.

Ezek az emberek nem vállalják mások előtt az Urat, mert jobban szeretik az emberektől való dicséretet. Embereknek akarnak tetszeni, vagyis megfelelni. Kinek akarok én tetszeni? Kinek akarok megfelelni? Gyakran igazodunk a világhoz, mert szeretnénk neki megfelelni. Vágyunk a világ elismerésére. Pedig az volna a jó, ha az Úr dicséretére vágyakoznánk. Sátán is él az elismerés lehetőségével. Igyekszik gyorsan megveregetni a vállunk, és azt mondja, kiváló vagy, nagyszerű igehirdető, hívő, tudós. Mi pedig hajlamosak vagyunk ezt el is hinni. Mindenért az Úrnak adjunk hálát, és mutassunk rá, nem mi vagyunk sikeresek, hanem minden az Úr munkája és ajándéka.

Ismét megerősíti az Úr, aki Őt látja, az az Atyát látja. Egyértelmű, világos beszéd, Általa Isten van jelen. Itt van Isten köztünk, és ez nem csupán egy ének, hanem valóság. Jézus által, az igén keresztül, a Szentlélek munkálkodása nyomán Isten ma is jelen van. Boruljunk le Urunk előtt, és engedelmeskedjünk Neki. Itt van Ő, tehát segítségül is hívhatjuk. Nem szükséges egyedül járnunk az utat. Sőt, Ő úgy szólít meg, kövess engem.

Ne feledjük, Ő azért jött, hogy megmentse a világot. A kegyelem, a megmentés korszakát éljük. Éljünk vele mi magunk is. Ma még megmenekülhetünk az ítélet alól. Ma még átélhetjük Isten kegyelmét. Tartsunk bűnbánatot, és legyen a bűn elhagyására és az új életre való készség a szívünkben.

Mindez azt is jelenti, vigyük az evangéliumot, beszéljünk másoknak is Jézusról. Van Megmentő, és az az Úr Jézus Krisztus. Nincs más, csak Ő képes megmenteni a bűnből, a kárhozatból. Nincs más, aki segítsen rajtunk, csak egyedül Ő.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.