Vonzásban

A

 fogságból hazatértek odafigyelnek egymásra, számon tartják, ki érkezett vissza (Neh 12,1-26). Ezek a jegyzékek erről tesznek bizonyságot. Figyelnek egymásra, fontos mindenki, aki Isten népéhez tartozik. Senkiről sem feledkeznek el. Nem a szomszédos népek tagjainak az életét figyelik, nem idegenek mindennapjaihoz igazodnak, hanem az Úr gyermekeit tartják számon.

Volt közöttük  magasztaló éneklés vezetője is. Magasztalták énekben az Urat. Ezt is jó olvasni, mert énekelni nemcsak istentiszteleten lehet, nemcsak meghatározott időben, hanem szinte mindenkor, ha másképp nem, magunkban. Szabad Istenről énekelni, Nevét dicsérni. Mert itt Istent magasztaló, Neki és Róla szóló énekekről van szó. Fontos az éneklés, de nem mindegy, hogy mit éneklek. Nem mindegy, milyen szavak hagyják el a szánkat, mert a szövegek is formálnak bennünket. Egy-egy evangéliumi ének szövege erőt tud adni, és imádsággá is válik. Érdemes énekelni és közben figyelni a szövegre. Éneklés közben is az Úr közelségét élhetjük át.

Amikor éneklünk, az is bizonyságtétel lehet mások számára. Ha egy hívő ember házából, autójából evangéliumi ének hangzik, azt meghallják mások, és az Úr megszólíthatja őket általa. Másrészt ez is mutatja, hogy a hívő életvitele más. Ő mindig örül az Úrban, és szüntelen imádkozik. Legyünk mi is Istent magasztaló emberek. Dicsőítsük Őt mindenhol és mindenkor. Énekeljünk bátran az Úrnak, mert az énekek által az is bizonyságot tud tenni, az is megvallhatja a hitét, aki nem tud kiállni egy gyülekezet elé. Amikor éneklünk, szintén szívünk tartalmát hozzuk elő. Ez megmutatja, mivel van tele a szívünk, mi a fontos, mi tölt be minket. Ha az Urat magasztaló énekek törnek fel bennünk, azt jelzik, Ő az életünk forrása, Vele vagyunk megtelve.

Az Úr rámutat: egy a lényeg, Őt kövessük, csak Rá figyeljünk (Jn 12,27-33). És aki ezt teszi, az ott lesz, ahol majd Ő is. Aki már itt Őt követi, az célba ér. Azt is meglátjuk, hogy az a szolgálat, amit Neki teszek. A szolgálat nem azt jelenti, hogy azt teszem, amit én akarok, hanem azt, amit Ő mond, és ott, ahol mutatja.

Az Úr Jézus nem menekül el a kereszt elől. Nem keresi a kibúvót, hanem elutasítja a kísértőt. A gonosz mindig könnyíteni akar, egy a célja: ne legyen kereszt, és a tanítványságot is úgy állítja be, hogy nem kell szenvedni. Ki akarja kerültetni a nehéz állomásokat. Az Úr Jézus nem kér könnyítést.

Világosan látja, ezért jött. Azért érkezett, hogy életét adja értünk. Ezért nem kéri, hogy az Atya mentse meg a haláltól. Átéli, hogy egyre  közelebb a pillanat, de most is az Atyához fordul. Isten mindig Atya a számára a nehéz pillanatokban is. Sőt, állandóan elérhető. Mindenki előtt kimondja: Atyám. Nem szégyelli, bátran vállalja, hogy Isten az Ő Atyja. Ne feledjük, mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus által mindig elérhető. Ő mindig megszólítható. A tanítvány soha nincs maga, mert az Úr nem hagy el. Csak én hagyhatom el Őt.

Az Úr Jézus most is az Atya nevének megdicsőítését kéri. Vagyis Isten végezze el általa az ember megmentését. Nem a maga szempontjait helyezi előtérbe, nem magáért imádkozik, az Atya nevének megdicsőülése a fontos. Erre az imádságra válasz érkezik: Isten jelzi, a kereszt az Ő dicsősége. Messzire fog ragyogni, és hirdeti Isten szeretetét. A kereszt mindig reménységet jelent. Bárhol látjuk, azt üzeni, ne félj, Isten szeret. Lásd, ezt tette érted. És itt már csak az a kérdés: Te mit teszel Érte. Csüggedésünk idején szól a kereszt, üzeni, Isten már cselekedett, már tett érted, akkor, amikor még meg sem születtél, amikor még bűnben éltél, és nem hallottál még Róla. Ő előbb szeretett, mint ahogy mi szeretjük Őt.

A jelenlévők hallották a hangot, de nem tudták fogni a jelet. Nem értették meg, hogy történelmi pillanatban vannak. Isten szólt, megerősítette döntését, és a Fiút harcba küldi. Hatalmas csata megy végbe, és a győztes az Úr Jézus. E világ fejedelme győzetik le, a gonosz, aki megtéveszti az embert, és mindent megtesz, hogy Istentől örökre elszakítsa. Repertoárja bőséges. Mindent bevet, amit lehet, de Jézust se meg nem téveszthette, se le nem győzhette. Az Úr által győzhetünk mi is. Az igére figyelve felismerhetjük a trükköket, kikerülhetjük a csapdákat. Nagy ereje van a világ fejedelmének, de Krisztusban védelmet nyerünk. Nélküle bevonz a világ.

Van azonban egy másik vonzás is, ez pedig a megfeszített Krisztusé. Ő is vonzza magához az embereket. Ő nem anyagi, hatalmi dolgokon keresztül, hanem megfeszített élete által. A keresztről szóló beszéd által vonz magához, hogy életet adjon. A világ vonzása mindig elvételre irányul. Valamit akar tőlünk, pénzünket, erőnket, időnket. Azt akarja, hogy a gonosz szolgáivá váljunk. Ezzel szemben Jézus felszabadítani akar, egy új életre. Kinek a vonzásában élek? Jézuséban vagy a világéban?

Jézus vonzása a bűn, a betegség és a halál marásából ad gyógyulást. Ahogyan Mózes idejében a rézkígyóra való feltekintés gyógyulást és életet jelentett, úgy a Krisztusra való feltekintés is életet jelent. A kereszt rendezi bűneinket Istennel. A kereszt alatt lehull a teher, és most már Neki élhetek.

Milyen jó!

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Jézus áldott szava oly gyógyító,

Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,

milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Szabadít, szabadít, szabadít!

Többé bűn-bilincs engem nem szorít,

Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,

Szabadít, szabadít, szabadít!

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Ez a krisztusi új testvériség,

Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,

Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Vele járni és győzni: ez a cél,

Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.