Az Ő nevében

A

z Úr dicsőítését mutatja be a zsoltáros, ami nemcsak zenei élményt jelent, szép énekek előadását, kiváló hangszereléssel, hanem emlékezést az Úr tetteire (Zsolt 114,1-8). Azzal dicsérjük az Urat, ha elmondjuk mindazt, amit az életünkben cselekedett. Ehhez azonban találkozni kell Vele, majd látni a munkáit. A zsoltáros visszatekintve látja mindazt, amit Isten cselekedett, sőt, felismeri, hogy azért szabadultak meg Egyiptomból, és telepedhettek le Kánaán földjén, mert az Úr uralkodik. Mindent Isten végzett Izráel életében, ők csak kiáltottak. De ez nagyon fontos, mert Isten nem akaratunk ellenére cselekszik, ki kell fejezni, hogy szabadulni akarok a szolgaságból, és ez nekem nem megy. Képtelen vagyok más természetre szert tenni, másképp gondolkodni és élni, ezért az Úrhoz kiáltok. Mindaz, amit olvasunk, örömteli bizonyságtétel, arról, hogy az Úr meghallgatja a segítségkérő kiáltást.

Izráel az Úr birodalma, az Teremtő, élő szent Isten a Királya ennek az országnak. Ki az én királyom? Kihez tartozom, és ki uralkodik felettem? Ne gondoljuk, hogy ha nem engedjük Istent a trónra ülni, akkor a magunk urai vagyunk. Amikor Izráel elfordult Istenétől, nem volt szabad, mert a fáraó, majd a különféle bálványok uralkodtak rajtuk. A fáraó nyíltan rabszolgáiként kezelte őket, ám a bálványok megtévesztenek, azért csábítanak magukhoz, mert a szabadság látszatát keltik. Később keservesen fogjuk tapasztalni, hogy a bálványok a bűn, a gonosz eszközei. Nem szabadságot, hanem rabságot hoznak, ezeket a láncokat mi képtelenek vagyunk leoldani, erre egyedül az Úr képes.

Miért lett az Úr népe Izráel? Mert őt választotta magának az Úr, lehajolt hozzá, akkor, amikor nem volt szép és vonzó, hanem magára hagyatott. Ez a nép nem kellett senkinek, de az Úrnak igen. Olyan reményteli ez, Ő a megvetettek Ura, lehajol azokhoz, akiktől elfordultak, akiket kitaszítottak, akik nem fértek bele az elképzelésbe. Mert az Úr bennünk is értéket lát. Ő nem dob félre, hanem megszólít, mert velünk is van terve. Most már csak nekem kell meghallani a hívást, és elindulni követni az Urat.

Talán úgy indulunk ma, annyi problémám van, és annyi akadály tornyosul elém. Lehetetlennek tűnik a továbbhaladás, az Úr útján való járás. A zsoltáros Isten korábbi munkáira támaszkodik, belőlük merít erőt. Látja, milyen hatalmas az Úr, a tenger és a Jordán meghátrált és elfutott Előle. Az Úr előtt vált szét a tenger, és a Jordán is, és nem Izráel előtt. Az Úr szava volt a döntő, szólt, és a természet erői engedelmeskedtek. Megvolt a nép része is, de nem az ő szavukra történtek a csodák.

Mindez azt jelenti, hogy a múltban cselekvő Isten ma is munkálkodik. Ő nem változik. Hatalma szavával fenntartja a mindenséget. Ha csüggednék, akkor tekintsek Őreá. Ne a vizekre, a hegyekre, hanem Istenre, és maradjak meg ma is a nyomában. Engedjük, hogy Ő menjen előttünk, mi pedig legyünk készek Őt követni. Akkor múlik a félelem, ha teljesen rábízzuk magunkat, és azt tesszük, amit az igében kijelent, a többiben pedig engedjük Őt megnyilvánulni. Ő ma is bővizű tóvá változtatja a kiszikkadt életeket. Az Úr Jézus ezért hívogatott magához, és azt ígérte, élő víznek folyamai áradnak belőlünk, ha Hozzá megyünk. Csodálatos, a kiszikkadt élet megelevenedhet, és bővizű tóvá változik, vagyis mások számára is felüdülést nyújt.

Urunk felkészíti övéit a halála és feltámadása utáni időszakra (Jn 14,12-14). El vannak keseredve, mert nem látják át igazán a dolgokat. Jézus megerősíti: a Vele való kapcsolat hit által fog történni. Aki hisz énbennem, mondja. Ezzel jelzi: a tanítványok, ha magukban maradnak, ha Nélküle akarnak tovább élni, nem tudnak hatékonnyá válni. Jézus nélkül az életünk csak tartalom nélküli doboz. Kívülről szépen nézhet ki, de belül üres. Jézus nem a külsőségekre helyezte a hangsúlyt, nem egy szervezetet hozott létre, hanem az életet hozta le a földre. És mivel életet hozott, annak volt eredménye. Mert az élet mindig meglátszik, abból új élet fakad. 

Aki hisz, az kapcsolatban van az Úrral, és az Ő Lénye által cselekedni fog. A tanítványok azért vannak a világban, hogy Jézus munkáját folytassák. Ezért fontos látni, mit tett Jézus. Tehát nem a saját kényelmünk, birodalmunk építgetése a feladat, hanem Isten országa erőinek a megnyilvánulását közölni másokkal. Az ige vetőmagja bízatott ránk, azt kell hinteni, mert benne van az élet. És ahová az bekerül, megvan az esély, hogy új élet jön létre. Természetesen imádkoznunk kell a jó talajért, mert nem mindegy, milyen körülmények fogadják az igét.

Nagyobb cselekedeteket is tesznek majd a tanítványok, csodálatos ígéretet kapnak. És látjuk majd, hogy mindez igaz. Jézus nem a levegőbe beszélt, és az övéi valóban hatékonyaknak bizonyultak. Sok emberhez eljutott az evangélium, gyülekezetek jöttek létre, emberi életek változtak meg. Vajon ma ez látszódik-e a mi életünkben? Mintha leengedtünk volna, mint a biciklikerék. 

Jézus elmegy az Atyához, de a kapcsolat lehetősége megmarad. Nem az Úron múlik, ha tehetetlenek és erőtlenek vagyunk.  Él a kapcsolatunk? Élő a hitünk?

És még azt is elmondja, hogy kérhetünk a nevében. Ez a nagy kérdés, kérünk-e, élünk-e a lehetőséggel? És ha kérünk, jól kérünk-e? Jakab apostol szerint azért nem kapjuk meg a bölcsességet és az Úr erejét, mert nem jól kérünk. A magunk élvezeteire akarjuk azt eltékozolni (Jak 4,2-3). Érdemes elcsendesedve megvizsgálni, mi van a szívünkben? Mire irányulnak kéréseink? A lélekmentés a fontos, az evangélium terjedése, vagy vágyaink kielégítése? Kérjünk az igével összhangban, mert az Úr ha azt mondja, valamit az Ő nevében kérünk, akkor Ő azt megteszi, akkor az úgy is van.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-

kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-

részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-

gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt

nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -

dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,

hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem

fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,

Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap

diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja

Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.