Vallomás

E

gy szerelmi vallomással kezdődik a mai zsoltárunk (Zsolt 116,1-19). Ez a vallomás az Úrnak szól: szeretem az Urat. Ez nagyon őszinte vallomás, kihallatszik belőle, hogy akkor is szereti, amikor nem hallgatja meg könyörgését. Mert az még csak érthető, hogy szeretjük az Urat, és dicsérjük, amikor megteszi, amit kérünk. De az igazi szeretet abban mutatkozik meg, amikor szeretem Őt, tovább szeretem, annak ellenére, hogy nem adta meg, amit vártam. Ő akkor is szereti, ha az Úr szeretete nem nyilvánul meg látható formában. Mert Őt magát szereti. És ez a lényeg. Őt magát, az élő Istent, életem Teremtőjét és Megváltóját szeretem. Azt, akitől kaptam az életet és az új életet. Szeretem, mert tudom, hogy mindez sokba került Neki. Csak felnézek a keresztre, és látom a töviskoronás fejet, a véres arcot, a fájdalom lüktetését, és Ő nem jön le a keresztről, hiába biztatják erre. Elszenvedi a halált, kiissza a poharat, és mindezt értem, bűnösért. Hát, hogyne szeretném az Urat, életét adta értem, mindennél fontosabbnak tartotta az életet és annak megmentését az üdvösségre. Kész volt megalázni magát egészen a keresztfa haláláig, csak hogy megmentsen. Dicsérem és magasztalom szent nevét.

Nagy mélységből, szinte a halál torkából kiáltott a szerző, mert még innen is lehet kiáltani. Ne feledjük soha, nincs az az élethelyzet, az a földi mélység, ahonnan ne jutna el a kiáltás az Úrhoz. Mobiltelefonnal is már szinte bárhonnan hívhatunk, a jelek eljutnak a hívott félhez. Így jut el a mi szavunk Istenhez, akár még a disznók vályújától is.

Nagyon mélyen lehetett lelkileg is ez az ember, de nem adja fel, hanem az Úr nevét hívja segítségül. Nekünk is megmutatja a helyes lépést. Hívjuk segítségül Urunkat, merjünk így kiáltani, bárhol legyünk is: „ Ó, Uram, mentsd meg életemet” (4)! Az életben sok nyomorúság fon körül, nagy erőkkel támad a gonosz is, csak az Úr tud megmenteni.

Megtanulhatjuk az igéből saját lelkigondozásunkat. Nem mindegy, mit mondunk magunknak. A zsoltáros felszólítja önmagát: légy újból nyugodt, lelkem! Nyugodj meg, mert jól bánt veled az Úr. Isten munkájának megtapasztalása, szavának ereje ad nyugalmat és békességet. Az ige, amikor megszólal, hatalmas erővel teszi azt. Tegyük ki magunkat rendszeresen az ige hatásának. Álljunk be a lelki zuhanyzóba, és engedjük, hogy áradjon az Úr szava. Mint ahogy a víz a zuhanyzóból átmos, úgy mossa át szívünket az ige. Megtisztít a rossz gondolatoktól, rávezet az Isten szerinti döntésre.

A megtapasztalt kegyelem hálát vált ki. Nem feledkezik el az Úrról, amikor jobbra fordulnak a dolgok. Sőt, úgy látjuk, fogadást tett még a bajban, és amikor felépül, megtartja, amit fogadott. Így van ez az én életemben is? Megtartom ígéreteimet? Megteszem, amit bevállaltam? Vagy mivel sok volt a munkából, a mindennapok rendjéből való kiesés, már nem jut idő Istenre? Félretesszük az igét, mert be kell pótolni az elmaradásokat. A zsoltáros nem így cselekszik. Tanulhatunk tőle!

Júdásban kérdések merülnek fel, nem érti az Urat (Jn 14,22-24). Nem érti, miért nekik beszél, hisz ők már tanítványok. De pont ezért beszél nekik, mert a tanítványoknak feladata van, és erre készít fel az Úr. Aki az Ő nevében megy, annak jól kell ismernie Urát. Csak akkor lesz hiteles és hatásos a szolgálatunk, ha árad belőlünk az Úr ismerete, a Lélek jelenléte.

Jó olvasni, hogy a tanítványok is kérdeztek, mert így nekünk sem kell elcsüggedni, ha mindent nem értünk meg azonnal. Ők sem értettek meg mindent, de megkérdezték az Urat. Szabad kérdéseinkkel az Úrhoz és hitben előttünk járó, tapasztaltabb testvérekhez fordulni. Elakadhatunk az igében is, de nem kell abbahagyni, folytassuk tovább, és eljön az idő, amikor megértjük azt, amit most még nem. Isten Lelke tanítgatja az Úr gyermekeit. Ne hagyjuk abba a Biblia olvasását, hanem menjünk tovább. Minél jobban megismerjük a szöveget, annál világosabban látjuk majd az Úr tervét is.

Azért jelenti ki magát nekik, hogy szavai jól beléjük vésődjenek, és felismerjék, hogy amit Ő mondott, és azt az életformát, amit bemutatott, nekik is élniük kell. Azért hívta el őket, és minket is, hogy az Ő hírnökei legyünk ebben a világban. Mint nagyköveteket küld ki, és az a feladatunk, hogy az idegen országban megéljük Isten országa erejét. Mert a mi országunk a menny, akkor is, ha egy ideig itt élünk. Kettős állampolgárok lehetünk. Néha csak a földi polgárságra figyelünk, és elfeledjük Isten országát.

Az Úrhoz való tartozásunk, Iránta való szeretetünk nem a szavakon múlik. Mert bizony, a szó nincs mindig összhangban az élettel. A tetteink, az életformánk jelzi, hogy igazán szeretjük Őt. Aki szeret, megtartja az én igéimet. Ez a jelzés, aki megtartja, éli, amit az Úr az igében kijelent, az valóban szereti Őt. Mert, akit szeretünk, annak komolyan vesszük a szavát, és amit mond, azt megtesszük. 

Az Úrtól hallott ige pedig az Atyáé, ezzel is szívünkre helyezi, hogy Ő és az Atya egy. Amit Jézus mond, azt Isten mondja. Nem lehet félvállról venni, hanem teljes szívvel kell fogadni. Amit az én Uram mond, azt megteszem.

Így szól ma tehozzád Jézus

Így szól ma tehozzád Jézus

/: Így szól ma tehozzád Jézus:

Életem adtam érted. :/

/: Még ma válaszolj,

Kezébe tedd le élted! :/

Isten áldásával.