A magamét

I

mádkozva áll Izráel népe az Úr előtt, először visszatekintenek múltjukra, történelmükre, és az egészben ott látják Istent (Neh 9,16-37). Jó így visszatekinteni, és meglátni az életünk mögött az élő Istent. Felismerik, hogy mindent Istennek köszönhetnek, mindent Tőle kaptak. Isten választotta ki őket és formálta néppé, és körülvette irgalmával.

Ebben a visszatekintésben nagyon őszinték, nem szépül meg a múlt, nem látják nagy hősöknek, szenteknek az ősöket, hanem megvallják: a makacsság volt rájuk a jellemző. Isten adta az igét, de ők nem hallgattak rá, és az engedetlenség jellemezte őket. Nem is akartak engedelmeskedni, és ez a fő probléma. Ma is ez húzódik meg az Istennel való kapcsolatunk mögött. Nem is akarunk engedelmeskedni, le akarunk válni Róla, és a saját utunkat szeretnénk járni. Minket is a távoli vidék vonz, úgy gondoljuk, messze az atyai háztól boldogok leszünk, de nem így van.

Jó olvasni, hogy az Úr nem hagyta el őket, mert türelme hosszú és nagy a szeretete. Mindezt sok generációval később mondják el, tehát a múltban jól látható Isten hűsége. Ma is ha elcsendesedünk, megláthatjuk az Úr hűségét, szeretetét és kegyelmét. Nem Ő hagy magunkra, hanem mindig mi fordulunk el Tőle, és ennek ellenére sem hagyja el népét.

Jóságos lelkét adta, ami által értelmessé tette őket. Az értelem és a bölcsesség is az Úr ajándéka. A Vele való élő kapcsolat által halad jó irányba az értelem, a tudás, és gyarapodik a bölcsesség. Ha nem Isten lelke formálja gondolkodásunkat, lecsap rá a sátán, és a maga céljainak megfelelően terelgeti. Isten Lelke jóságos, nem akar rosszat senkinek, a rossz a bűn terméke, ami bennünk van, mert elszakadtunk Istentől, de az Ő lelke meg tud a bűntől szabadítani. Az Ő Lelke a jó úton vezet, jó, építő, előrevivő, helyreállító tettekre serkent. A romlást nem az Úr akarja, hanem a gonosz, a bennünk lakó bűn által. De szabad a gonosznak nemet mondani. Aki közel van az Úr Jézushoz, az képessé válik elutasítani az ördögöt, javaslatait.

Mindent az Úrtól kaptak, Ő biztosította a megélhetés feltételeit is. Tejjel és mézzel folyó földre vezette be őket, megoltalmazta az ellenségektől, áldássá tette munkájukat, mégis elégedetlenek és engedetlenek voltak. Mélyen belénk van kódolódva az elégedetlenség és az engedetlenség. Össze is kapcsolódnak, mert az elégedetlen szív hamar lázong és engedetlenné válik. Az Úr Jézus nem volt elégedetlen, a néhány kenyérért és halért is hálás volt, és meg is lett az eredménye. Mert Isten országában a hálaadó imádság a harci eszköz. A hálás szív megtapasztalja az Úr munkáját.

Tanulhatunk ebből az imádságból történelemlátást: jogos volt minden, amit reánk hoztál. Jogos volt, megérdemeltük bűneink miatt, és nem véletlenül történt. Isten ítélete volt mindez, amit nevelő szándékból adott, azért, hogy megbánják bűneiket, és megtérjenek. Fontos így látni a múltunkat, nem csupán a politika húzódik meg a történések mögött, hanem Isten ítélete is. Megítéli a hitszegő népet. Te hű voltál, mi hitszegők. Ki tudjuk-e mi mondani: Urunk, bocsáss meg, mi voltunk a hitszegők, nem figyeltünk igédre, mindent mi akartunk megoldani, és nem Tőled, hanem a nem hívőktől, a világtól tanultunk.

Azonban a világ, ha hozzá igazodunk, fölénk kerekedik, szolgává tesz. Mert a világnak nem mi kellünk, hanem csak a munkaerőnk, a vásárlóerőnk, a pénzünk. Áldott legyen az Úr, hogy amikor mindezt meglátjuk, mi is kiálthatunk bűnbánattal. Szabad az Urat segítségül hívni, mert Ő a Szabadító.

Mennyire belevésődött Jánosba Lázár feltámasztása, hiszen ez az esemény is erőteljesen jelezte, hogy Jézusban Isten van jelen (Jn 12,1-11). Valóban Ő látogatta meg a földet, az embernek ezt meg kellene látnia. Ha pedig Isten eljött közénk, akkor oda kellene mennünk Hozzá, mert Ő értünk jött. Lázár feltámasztása mutatja, Ő azért jött, hogy amit mi elrontottunk, azt helyreállítsa. Beengedtük a bűnt a világba, aminek megvan a következménye. Képtelenek vagyunk tartósan tenni ellene, de eljött Ő, hogy megoldja a problémát, és lehetővé tegye a szabadulást, a minőségileg új életet.

Az Élet ismét megjelenik Betániában, talán szondázza az Úr, mit is váltott ki belőlük az az esemény. Mi van a szívekben: hála? Ott ül Jézussal Lázár, és így már a puszta jelenléte is bizonyságtétel. Beszélnie sem kell, hiszen mindenki tudta, hogy meghalt, és mivel ott ül, bizonyítja, hogy feltámadt és él. Most láthatjuk meg, vállalják-e Jézust, azt, hogy Tőle van az élet?

Ekkor Mária előlép, tettekben és értékekben is megmutatja háláját. Amit tesz, jelzi, hogy Jézus neki az Isten, felismerte, Ő az Élet Fejedelme, a feltámadás és az Élet. És ezt most meg is vallja. A megkenetés azt üzeni: Jézusnak köszönhetjük, hogy Lázár él. Mária tettét mindenki látja, ez egy beszédes bizonyságtétel. Nem szavakban, hanem tettekben mondja el. Kifejeződik: minden féltve őrzött kincsnél többet ér Jézus. Mit adsz Jézusnak az új életért, a drága kegyelemért? Mária szívből ad, senki nem mondja neki, de a megtapasztalt kegyelem, az Úr halál fölötti munkája hálára készteti. Igazából csak az tudja mindenét mérlegelés nélkül az Úrnak adni, aki már találkozott Vele, és új életet kapott Tőle. Akinek Jézus még nem az élő Isten, az adni sem fog. Annak csak kényszerűség lesz minden, amit a nevében elvárnak Tőle. Gyakran látni ezt, beszervezzük a gyülekezeti munkába az embereket úgy, hogy nem a Jézus iránti szeretet motiválja őket. Így azonban lelkileg megterhelődnek, belefáradnak az emberek. Nem közelebb kerülnek az Úrhoz, hanem inkább bezárul a szívük, mert nem Istent, hanem egy szervezetet látnak, amiből egy idő után nem kérnek. Jézushoz jöjj, ne emberekhez, szervezetekhez.

Egy évi fizetést ért az a kenet, amit Jézusnak adott Mária. Egy egész évi munka díját Neki adni nem semmi. Mit adok én Neki? Júdásnak nem tetszik, mert ő inkább magának tartotta volna meg. Júdás ravasz, kegyességbe csomagolja be hamisságát. A más pénzét szívesen odaadná a szegényeknek, de miért nem adja a sajátját. Ma is egyre jellemzőbb lesz, a más pénzéből jótékonykodunk, segítünk, de a sajátunkat megtartjuk magunknak. Ha adunk, a magunkét és magunkat adjuk, örömmel és önként, ahogyan az Úr tette. Saját életét adta oda, hogy életünk legyen általa.

Lázár élete bizonyságtétellé vált, miatta hittek Jézusban az emberek. Bárcsak a mi életünket látva is Jézushoz mennének. Vonz vagy taszít az életem?

Jézushoz jöjjetek

1. Jézushoz jöjjetek, megfáradtak,

Igája néktek is nyugalmat ad.

Terhe könnyű, irgalma nagy.

2. Zengjetek éneket az Istennek,

Áldjátok szent Nevét minden népek,

Szívvel, szájjal dicsérjétek

Isten áldásával.