Egyet tudok

N

ehémiással ismerkedünk meg, aki a fogságban élők közt tartózkodik, magas hivatalt tölt be (Neh 1,1-11). Látjuk azt is, hogy otthonról tartják a kapcsolatot a fogságban élőkkel. Mennek a hírek, tájékoztatják az ott levőket mindarról, ami a hazamenetel óta történt. Nehémiást is érdekli az otthoni helyzet. Foglalkoztatja a város és a benne élők sorsa. Megtudja, hogy a várfal csupa rés, kapui tűzben égtek el. Vagyis látja, hogy a város újjáépítése nem történt meg, beszámolnak az ellenség általi akadályoztatásról is.

Nehémiás nem zárkózik el nyomorúságban élő társaitól. Nem mondja, én itt jól elvagyok, mi közöm hozzájuk, hanem bántja őt az, ami otthon van. Bántja, és fáj neki népe városának szenvedése. Pedig neki jól megy a sora, mindene megvan, jó pozíciója is van, és mégis fontos Isten népének helyzete. Fontos-e nekünk még Isten gyermekeinek a sora? Érdekel-e, mi van Isten gyermekeivel, milyen ma az egyház sora, vagy csak a magam élete érdekel? Jól boldoguljak, megtaláljam a helyem a világban, minél jobb munkám legyen, és minél nagyobb fizetéssel rendelkezzem. Érdekel-e, mi van a lelkekben, hol is tartunk, milyen az életünk minősége?

Amikor értesül az otthoni valóságról, Nehémiás azonnal az Úr elé járul, böjtöl és imádkozik. Az első, amit tesz, elcsendesedik, és Isten elé viszi mindazt, amit hallott. Ez fontos, mielőtt bármit is tenne, Isten elé áll, Őt keresi, Vele beszéli meg. Mehetne azonnal a király elé, hiszen mindennap találkozik vele, ám ő nem így tesz. Tudja, hogy Isten a királynál is hatalmasabb, és ő előbb a leghatalmasabb Urat keresi fel. Ha az Úr meghallgatja őt, akkor a király előtt is megnyílik az ajtó. Keressük mi is mindig előbb a mi Urunkat. Mondjuk el Neki mindazt, ami fontos, amiben nem tudunk megoldást találni. Isten előtt lehet sírni is. Minden problémát bátran feltárhatunk Előtte.

Az imádság fontos eleme a bűnbánat. Nem úgy lép oda az Úr elé, hogy minden rendben van, hanem megvallja népe bűneit. Mindezt úgy teszi, hogy magát is beleveszi. Ő is vétkezett Isten ellen. Nagy gonoszságot követtünk el - és mi ez a gonoszság? Nem tartották meg Isten Mózes által adott parancsait, rendelkezéseit. Amikor Isten szavát nem vesszük komolyan, nem cselekedjük, az bűn. Minket is fenyeget ez a veszély, vannak hitvallásaink, amiket elmondunk, de a gyakorlati, a húsbavágó igéket nem igazán vesszük komolyan.

A bűnbánat mellett az ígéret igéit is megtalálja a pohárnok. Isten ígéretei adnak reménységet a számára, azokba kezd el kapaszkodni, és tudja, hogy Isten tartja a szavát. Az ígéretbe kapaszkodva kéri, hogy Isten adjon neki sikert, tegye eredményessé a királlyal való beszélgetését. Nem a maga diplomáciai érzékére támaszkodik, hanem Istent hívja segítségül. Jó mindig Őhozzá fordulni. Odamenni az Úr Jézus Krisztushoz, és kérni, hogy Ő járjon előttünk. Szabad nekünk is az ígéretekre hivatkozni. Az ígéretek adnak reménységet. Amikor emberileg elkeserednénk, mert úgy látszik, nem lehet mit tenni, idézzük fel az Úr ígéreteit, mert azok ma is érvényesek. Álljunk rájuk, vessük beléjük bizalmunkat, legyenek horgonyaink, mert az Úr ma is igéi szerint cselekszik.

Dobálják a vakon született embert ide-oda, mint a pingponglabdát (Jn 9,24-34). Hol őt kérdezik, hol a szüleit, de hiába minden, mert nem akarnak dönteni. Hallhatnak bizonyságtételt, és lehet minden napnál világosabb, nem akarják vállalni Jézust. Lelkileg vakok ezek az emberek, pedig kiválóan képzett, Bibliával is rendelkező hívők ők, de mindez nem elég. Nem elég tudni dolgokat, ha a szívünk zárva marad az Úr előtt. Nem merték Jézusért vállalni a következményeket. Nem akartak kikerülni a zsinagóga közösségéből. Ez jelentette nekik a biztonságot, és féltek feladni. Féltek magukat teljesen az Úrra bízni. Vajon mi nem félünk? Rá merjük teljesen bízni az életünket Megváltónkra? Ha a földi biztosítékokat elveszítenénk, akkor is vállalnánk Őt?

Ez az ember nem fél, nem is fárad bele ebbe a tortúrába. Nem mondja, hagyjatok engem békén, és nem úgy beszél, ahogyan hallani akarják, hanem csodálatosan megvallja a lényeget: vak voltam, most látok. Egyet tudok - mi annyi mindent tudunk, oly sok információnk van igéről, ismerjük teológusok, kiváló igehirdetők véleményét, de el tudjuk-e mondani, amit ez az ember? Egyet tudok: vak voltam, alkoholista, drogos, játékfüggő, a bűn rabja, pletykás, pénzimádó voltam, de most szabad vagyok. Mert nem az a lényeg, mit tudunk, hanem az, hogy el tudom-e mondani: beavatkozott az Úr az életembe. Ilyen voltam valamikor, de most ilyen vagyok, Jézus által. És ez látható is. Észre lehet venni a különbséget.

Ez az ember már lelkileg is lát, mert ha pontosan nem is tudja, kicsoda Jézus, tisztában van azzal, hogy Istentől jött. Azt tudja, hogy az istenfélőt és az Ő akaratát cselekvőt hallgatja meg Isten. Azt is tudja, hogy szemének megnyitása világraszóló tett, és ez jelzi, hogy Jézus Istentől jött. Ez az ember vállalja Jézust, bátran tesz bizonyságot Róla, és hiszi, hogy Benne Isten csodálatos lehetősége érkezett meg. Jézus reménységet jelent a legnyomorultabb ember számára is. Nélküle tehetetlenek vagyunk, de Ő megszabadít, leoldja rólunk a bűn terheit. Lelki látást ad, megnyitja szemeinket, és megláttatja Isten dicsőségét.  Ha egy vakon született ember szemét Jézus megnyitotta, akkor az arról beszél, hogy Isten, a Teremtő eljött az emberek közé. Vegyük észre Őt, és hívjuk segítségül. Majd induljunk követni.

Olyan szomorú ez a lelki vakság és gőg - te tanítasz minket? Nincs diplomád, nem ismered az eredeti nyelveket, mit akarsz? Bezzeg mi, és mondják tovább a régi beidegződést. Nem látják, hogy Jézus lemosta ezt a régi meghatározást, nem született bűnben ez az ember. Nem selejt, ahogy ma is gondolják a beteg, sérült emberről. Ezek, ha ma éltek volna, nem engedték volna megszületni ezt az embert. Ezzel szemben az Úr Jézus új, csodálatos élettel ajándékozza meg. Szabaduljunk meg régi beidegződéseinktől, és engedjük, hogy az Úr vezessen és tanácsoljon minket.

VÁGYOL-E ELHAGYNI BŰNEIDET?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.