Mindenkor imádkozz!

H

atározott bizonyságtételt olvasunk Mikeástól: „De én az Urat várom!” Nem a körülményekre figyel, nem is környezete döntése befolyásolja, hanem mindazok ellenére, és mindazokkal szemben, ő az Urat várja (Mik 7,7-20). Legyen bennünk is ilyen határozott „de”, bármit javasoljanak, vagy nevessenek ki a hitem miatt, de én akkor is az Úr beavatkozására várok. Istent szabadítóként ismeri, és meg van győződve arról, hogy meg fogja őt szabadítani. Ne a külső vagy belső negatív hangokra figyeljünk, hanem bízzunk az Úr szabadításában. Az bízik Benne, aki ismeri, aki már tapasztalta hatalmát. Ha keresem Őt, egyre jobban megismerem, és így növekedni fog a bizalmam is. Hiszem, hogy az Úr megsegít, van hatalma, hogy kiemeljen azokból a gondokból, amikben vagyok.

Az ellenség mindig tudja, mikor kell megjelenni. Csúfol, gúnyol, amikor elesünk, sőt, lelki nyomást gyakorol ránk, és azt hangsúlyozza, hogy ha elestünk, fekve is maradunk. A gonosz célja, hogy megerősítsen az elesett állapotban. De aki ismeri az Urat, az nem magára, gyengeségeire, bukására figyel, hanem felfelé, és tudja azt mondani, igen, elestem, de fölkelek. Nem fogok így maradni, mert elesni emberi, fekve maradni ördögi, és talpra állni Isteni. És az Úr Jézus Krisztus azért jött, hogy talpra segítsen. Mondd el Neki, Uram, elestem, de fel akarok állni, ám nincs hozzá erőm, segíts rajtam. Az Úrral talpra lehet állni, újra lehet kezdeni.

Az Úr az én világosságom. A legreménytelenebb, legsötétebb helyzetben is van fényforrásunk, mégpedig az Úr. Az Ő neve az egyedüli reménység. Hányan elmondták, hogy a magánzárkában sem tébolyodtak meg, mert az Úrra gondoltak, Hozzá fohászkodtak, a korábban megtanult igéket ismételgették. Mindezek által megtapasztalták, hogy az Úr jelen van. Pál is erről vallott, amikor mindenki elhagyta őt, az Úr vele volt és megsegítette. Ő az igazi világosság, és nincs az sötétség, amin át ne hatolna. Keresztültör a bűn, a reménytelenség és a csüggedés sötét falán is. Az Úr az én világosságom - legyen ma is ez az ige az erőforrás. Mondogassuk magunkban, Ő a világosság, nem félek, Rá számíthatok, ezért Benne bízom.

Már a próféta is az Úrra bízza magát és népét. Majd az Úr intézi peremet. És Ő ott a kereszten intézi bűneinket, múltunkat. Elengedi a büntetést, és mindezt Jézusért teszi. A megbánt bűnt a tenger mélyére veti. Újra irgalmas lesz az Úr, látja, hogy van remény, Isten a megtérő népnek kész megbocsátani, ezért van jövő. Még a fogságban is van remény. Minden vétkünket a tenger mélyére dobja. Mindet, nem válogat köztük, nemcsak néhányat, hanem mind bedobja a tengerbe. Mi is kövessük példáját, ne ragaszkodjunk bűnökhöz, hanem mindet dobjuk ki. A bűn a tenger mélyére való. De ne üljünk ki a partjára, és ne kezdjünk el horgászni. Nagy kísértés, hogy egy idő után visszavesszük azt, amit kidobtunk. A bűn helyett az Úr új és tiszta életfolytatást kínál. Új természetet, ami Isten akaratához igazodik. Mert az igazi öröm, boldogság az Úrral való kapcsolatban található. Krisztusnak élni örömteli.

Az utolsó idők nehezek lesznek a tanítványok számára, az Úr azonban felkészít, és elmondja: a legnehezebb, legsötétebb korban is oda lehet menekülni Hozzá (Lk 18,1-8). Hogyan? Imádságban! Szívünkre helyezi, hogy mindenkor imádkozni kell. Ha nem akarjuk, hogy elcsüggedjünk, feladjuk, akkor imádkozzunk. Menjünk Hozzá, beszélgessünk Vele, kérjünk segítséget.

Mindenkor imádkozni kell, mondja az Úr, minden élethelyzetben keressük fel Őt, és kérjük segítségét. Ne csak a nagyon nehéz esetekben, amikor mi már nem tudjuk megoldani, hanem mindig. Benne van az is, hogy lehetséges állandó összeköttetésben lenni az Úr Jézus Krisztussal. Imádkozhatunk ott, ahol éppen vagyunk. Olyan könnyen elcsüggedünk és elveszítjük a reményt, úgy gondoljuk, ha nincs azonnal felelet, nem érdemes imádkozni. A gonosz ebben még erősít is: hagyd abba, nincs értelme, Isten nem figyel rád. És az Úr azt üzeni: ne hagyd abba, tarts ki! Ne add fel! Mert nem mindig és minden oldódik meg azonnal. És ha elsőre nem változnak a dolgok, az nem azt jelenti, hogy nem is fognak.

Legyünk kitartóak az imádkozásban, az igeolvasásban. Legalább olyan kitartók, mint az élet egyéb területén. Ha nem érünk célt egy hivatalban, ismét elmegyünk. Ha nem használ az orvos által felírt gyógyszer, újra megyünk. Így menjünk újra Urunkhoz. Imádkozzunk kitartóan ugyanazért, ne adjuk fel a megtérésért, az ébredésért való imádságot. Vigyük tudatosan és kitartóan az Úr elé a makacs, reménytelennek tűnő életeket is.

Ez a példázat is a kitartó imádságban akar megerősíteni. Mivel példázat, nem kell minden elemét, részletét megérteni. A lényeg: ha egy ilyen Istent sem félő embernél is célt ér a kitartás, mennyivel inkább a bűnöst, az embert szerető Istennél. A hangsúly azon van, hogy ha a bíró igazságot szolgáltatott a hosszas zaklatás után, Isten hogyne szolgáltatna igazságot az övéinek. Azonban az a kérdés, vagyunk-e olyan kitartóak, mint ez az asszony? Kiáltunk-e az Úrhoz éjjel-nappal? Kiálts Hozzá, szüntelen! Pál apostol is ezt mondja, szüntelenül imádkozzatok. Áldott legyen Urunk, hogy ez lehetséges. Mindig van ügyfélfogadás. És Isten nem azért hallgat meg, mert meg akar tőlünk szabadulni. Ő segíteni akar. Azonban mi gyakran türelmetlenek vagyunk. Az imádságok mindig a maguk idejében hallgattatnak meg és teljesednek be.

Imádkozz minden reggel

Imádkozz minden reggel, imádkozz délben is,

imádkozz minden este, imádkozz szüntelen.

Adj hálát minden reggel, adj hálát délben is,

adj hálát minden este, adj hálát szüntelen.

Kérjed őt minden reggel, kérjed őt délben is

Kérjed őt minden este, kérjed őt szüntelen.

Dícsérd őt minden reggel, dícsérd őt délben is,

dícsérd őt minden este, dícsérd őt szüntelen.

Isten áldásával.