Megtartó

 

I

sten bemutatkozott népének, valóban Ő atyáik Istene (Zsolt 78,52-72). Ő az, Aki elhívta Ábrahámot, és nekik ígérte Kánaán földjét. Meg kellett látniuk, hogy a fáraó és Egyiptom bálványai sem istenek. Nincs Izráel Istenéhez hasonló. De ezt meg kellett tapasztalniuk, és ez a tapasztalatszerzés a tíz csapás által végbement. Látták, hogy az Úr Egyiptomban hatalmas jeleket tesz, de ezek elkerülték azt a földet, ahol ők éltek. Isten jelzett, ne féljetek rám bízni magatokat. Ha bíztok Bennem életet nyertek.  Nem kell a jövő miatt sem félni. Üzenet ez nekünk is. Merjük Őreá bízni magunkat. Mert a világ istenei becsapnak, kizsákmányolnak, azt sugallják, ha otthagyjuk, őket tönkremegyünk. De ez hazugság. Lehet élni a világ kínálata nélkül. Aki pedig Istenre bízza magát, a leghatalmasabb oltalmába kerül. Istennek már nem kell bizonyítani, mert ott a kereszt. Ha ránézünk, hit és bizalom támad a szívünkben, és felismerjük, Isten kezében vagyunk a legjobb helyen.

Isten ott volt velük és megszabadította őket, ezt követően pedig elindította, mint egy juhnyájat. Szavára indulnak el, és mindenki meglátja, hogy a fáraó tehetetlen. Isten szól és a rabszolganép, mint egy juhnyáj, szépen rendben vonul. Az Ő szava erőt ad, utat mutat. Csodálatos, ahogyan Isten munkálkodik. Engedjük, hogy minket is így vezessen. Jézusban személyesen jött el, és kihív Egyiptomból, aki hallja a hívást és elindul, az Vele indulhat. Nem egyedül, hanem az Ő vezetése alatt vonulhatunk. Aki a Pásztorhoz tartozik, biztonságban van. Ő célba vezet.

Azonban egy nagyon fontos elem az engedelmesség, menjünk Utána félelem nélkül, hittel. Azzal a hittel, hogy Ő törődik nyájával, tud róla gondoskodni. Bevitte Izráelt arra a földre, amelyet nekik ígért. Igen, akik figyeltek Rá, bíztak Benne, célba értek. Nem mindenki, mert nem mind bíztak Benne, hanem lázadoztak. Sőt ez később is jellemző volt rájuk. Mi rám a jellemző? Lázongok az Úr útja ellen, vagy engedelmeskedem? Az engedelmes élet dicsőíti az Urat. Ő pedig azt, aki figyel Rá, vezeti. Dávid a példa, Isten egy fiatal pásztort emel ki a nyáj mellől, felkészíti és alkalmassá teszi a szolgálatra. Dávid Isten iskolájában tanul. Olyan kiképzést kap, ami királlyá formálja. Minden útján Istennel van élő kapcsolatban, mindenütt megtapasztalja az Úr hatalmát. Isten ma is ugyanaz, akit elhív, azt fel is készíti. Megmutatja, hogy az Ő számára nincs lehetetlen. Ne magunkra, hanem mindig Urunkra tekintsünk!

Isten minden embert meg akar menteni, ezért küldte el Jézust (1Tim 4,6-11). Ő a Megmentő? De mi a probléma? Miért kellene megmenteni bárkit is, amikor jól élünk, mindenünk megvan? Úgy látjuk, semmi baj nincs. Azonban ez nem így van, hacsak beletekintünk a világ életébe, láthatjuk, nagy a baj. Mindenfelé erőszak, gyilkosság, zsarolás, gazdasági válság. Felbomlanak a családok, nincs tartós érték. Embermilliók vannak megkötözve különféle szenvedélyek által. Milliók éheznek és halnak meg. Egyre nagyobb a probléma, megoldást azonban nem talál az ember. Mindezek mögött sátán áll, aki elszakította az embert Istentől. Engedetlen lázadóvá tette, a bűn beépült a lényünkbe, és általa minden elromlik. Azonban Isten meg akarja menteni az embert. Azért jött Jézus, hogy kifizesse az adósságunkat, magára vegye bűneinket. Ott a kereszten elindult a gyógyulás. Azonban ez akkor lesz a miénk, ha hallunk róla és elfogadjuk. Meg kell látni, hogy az Úr kegyelme, életünkben való személyes jelenléte nélkül nem jutunk előre. Semmi nem segít, csak egyedül Ő.

Pál utat mutat, az élő Istenbe, Jézus Krisztus Atyjába vessük reménységünket. Ő tud velünk újat kezdeni. Tud veled és velem is újat kezdeni. Mindez azt is jelenti, Timóteus ne korának emberi eszközeivel tevékenykedjen, ne a test gyakorlására tegye a hangsúlyt, a különféle aszketikus cselekedetekre, hanem a kegyességre. A kegyesség személyes, élő kapcsolat ápolását jelenti Istennel. Kapcsolatban vagyok Vele, az Ő igéjével táplálkozom. Nem mindegy mivel táplálom a hitemet. Emberi hagyományokkal, mindenféle tetszetős tanításokkal, vagy Isten szavával. Mert nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével. Az ige táplálja a hitünket, ezért igyekezzünk minél inkább megismerni azt. Ahogyan a testünknek szüksége van rendszeres táplálkozásra úgy a lelkünknek is. Ezt a táplálékot a folyamatosan olvasott, tanulmányozott Szentírás adja. Az újszülött tejen él, de a növekedésünk magával hozza az ige mélységeibe való eljutást. Egyre inkább megismerjük Isten akaratát, és azt cselekedjük is.

Vannak olyan dolgok, amiket el kell utasítanunk, akkor is ha népszerű emberek mondják. Minden tanítást az ige fényében kell mérlegre tenni. Azt kövessük, amelyikben Krisztus a középpont, ami egyezik az igével. Mert nem a hagyományok megtartása, a régi szokások követése, hanem egyedül az Úr ment meg és tart meg az örök életre. Egyedül nem tudunk a hitben megállni, a Szentlélek Isten hatalmára, megtartó kegyelmére van hozzá szükségünk. Ő megtart, mert erős és hűséges Isten.

 

 

Egyedüli reményem

 

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; :/: Jövel és nézz meg engem, Magamra,

ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj ne-

kem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és

a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő ja-

vunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te

magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

 

 

Isten áldásával.