Örökkévaló élet

A

z ötödik fejezet első verseiben láttuk, Isten számára fontos, hogy a gyülekezetben a becsület és a tisztesség érvényesüljön. Gyermekei, népe élete nem épülhet hazugságra, lopásra, igazságtalanságra. Ha ezek a dolgok tapasztalhatók, az Úr megítéli a vétkeseket, és a kapcsolatok rendezésére szólítja fel őket. Lényeges a rendezés, amit lehet, rendezni kell. Ebben az esetben vissza kellett adni a tulajdonosnak azt, ami az övé.

A mostani részben tovább vezet az Úr bennünket, mégpedig egy teljesebb megoldás felé (Zak 5,5-11). Nem elég látni a vétket, nem elég törvényekkel rendezni az igazságtalanságot, hanem mélyebb, hatékonyabb megoldás szükséges. Az Úr tudja, hogy a törvények, vagy a büntetés nem igazán oldja meg tartósan a problémát. Az elrettentés csak egy darabig működik, bár annak sincs mindenkire hatása.

Mit lehet akkor tenni? Isten úgy határozott, hogy a bűnt, a gonoszságot távolítja el népe életéből.  A prófétának adott látomás azt fejezi ki, hogy az Úr eltávolítja a gonoszságot. Kiemeli a nép köréből, és idegen földre viteti. Ebben benne van az az üzenet, hogy mi nem boldogulunk a bűnnel, az Úr beavatkozására van szükség. Hasonló esemény megy végbe, mint amikor a főpap a nép bűneit a bak fejére helyezte, majd azt kiűzték a pusztába. Átadták a baknak, és az magára vette és elvitte a bűnöket. Itt is az Úr távolítja el a bűnt.

Mi már tudjuk, hogy bűneinket az Úr Jézusnak adhatjuk át, Ő is kivitte, mégpedig a Golgotára, és ott fizette ki az árát. Az is fontos számunkra, hogy a teljes megoldás Jézusban a szívünk átalakulása. Mert végső soron nem az a megoldás, hogy mindazt, ami bűn, eltávolítsuk, mert steril környezetben könnyű hűnek lenni, tanítványnak maradni. Másrészt annyi gonoszság, tisztátalanság vesz minket körül, hogy nem is lehet eltávolítani. Nem tudunk bűnmentes, tiszta környezetet kialakítani, ezért a megoldás az Úr szabadítása, amiben új szívet kapunk, és általa képesek leszünk ugyanabban a környezetben másképpen élni.  A Jézus Krisztustól kapott új természet már tud másként élni. Megtapasztaljuk, hogy képesek leszünk nemet mondani a világ csábítására, megtanuljuk használni a készülékek kikapcsoló gombjait, mértéktartóvá válunk a telefon és a számítógép használatában, időt nyerünk egymás számára. Az Úrtól kapott új természet által új kapcsolat alakul ki Urunkkal és egymással is. Megtanulunk csendben lenni, most már értékelni fogjuk a csendet, le tudunk ülni egymás mellé, és értékké válik az együtt töltött idő, a beszélgetés. Jézus Krisztusban új értékrendet kapunk.

Ebben a világban minden véges (Zsid 9,15-22). Naponta tapasztaljuk, hogy romlik, bomlik körülöttünk minden. Itt a tél, a tavasszal gyönyörűen virító virágok elszáradtak, de elpusztulnak kedvenc állataink, és elhalnak az emberek is. Igénk azonban arról beszél, hogy Jézus Krisztus által örökkévaló élet ígéretét kaptuk. Csodálatos ez, Isten világa örökkévaló. Nem változik, és nem szűnik meg soha. Az Atya világában az értékek is örökkévalók. Ebbe a világba azonban csak Jézus által lehet bejutni. Oda a bűn nem kerül be, ezért szükséges bűneink bocsánata. A szentíró hangsúlyozza, hogy vér nélkül nincs bűnbocsánat. Tehát az örökké tartó életre való bejutás sokba került az Úrnak, saját életébe. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől. Olyan fehérek lehetünk, mint a gyapjú. „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7).

Legyünk hálásak Urunknak kegyelméért, és örömteli reménységgel éljünk ma is. Ebben a pusztuló világban vándorok vagyunk, nem itt van a végállomás, hanem az Út az örök életbe vezet. Aki Jézus Krisztusban hisz, annak az élete oda tart.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.

Tiszta élet

F

olytatódik a látomássorozat, az Úr formálja és alakítja általuk népét (Zak 5,1-4). Üzeni, hogy Őt nem lehet megtéveszteni, nem lehet becsapni, és nem tűri, ha az igazságtalansághoz a nevét is felhasználják. Szeretünk gyakran az Úr nevével vagy egy bibliai Igével takarózni. Sokan az Igét használják fel, hogy életük kuszaságait elrejtsék vagy igazolják. Azonban az Úr ezeket leleplezi és megítéli.

A könyvtekercs, amit Zakariás lát, körülbelül tíz méter hosszú és öt méter széles, mindkét oldala tele van írva. Az egyik oldalán a tolvajokra, a másikon a hamisan esküvőkre vonatkozó átok található. Mindezt akkor értjük, ha tudjuk, hogy amikor a nép Babilonba került, a betelepített népek és az otthon hagyott egyszerű emberek birtokba vették a megüresedett házakat, az elhagyott földeket. A hazatéréskor azonban a régi tulajdonosok vagy leszármazottaik igényt tartottak tulajdonukra. Azonban akik most használták a földet, különösen, ha az kiváló minőségű volt, nem akarták visszaszolgáltatni. Így azután peres eljárásokra került sor, és gyakran Isten nevére esküdtek, így próbálták igazolni, hogy ez mindig az ő birtokuk volt.

Isten azonban most a próféta által leleplezi ezeket és rámutat arra, hogy Isten országában nem történhetnek ilyen dolgok. Ami nem az enyém, azt vissza kell adni. Bizony akkor is voltak, akik mások nyomorúságából hasznot húztak. Sokan meggazdagodtak, mint ahogy ma is így van ez. Sokaknak jelentett előnyt a rendszerváltozás után az a vagyon, amit valamikor az eredeti tulajdonostól elvettek. Spekulációk mindig voltak, mindig akadtak, akik mások nyomorúságát használták ki a maguk javára. Azonban mindezek nincsenek rejtve az Úr előtt. Ő tudja, mi az alapja gyarapodásunknak, és egyszer megítéli életünket. Az Urat nem lehet megtéveszteni, és még a Rá való hivatkozástól, a Bibliaidézésétől sem érzékenyül el. Ő tudja, mi van a szívekben, mi van az emberben.

A látomás azt jelenti, hogy még van idő a megtérésre. A tekercs üzenete, Isten ismeri az életünket, időt ad, hogy vállaljuk magunkat, majd rendezzük bűneinket, rendezzük, ami az Ige alapján bűn.  Fontos meglátni, hogy Isten Igéje örök, Ő nem igazodik a korszellemhez, hanem mindig ugyanazzal a mércével mér. Ez így van ma is, a tíz Ige ugyanúgy érvényes, mint korábban, és zsinórmérték a számunkra. Csodálatos, hogy Isten azért küldte a Fiút, hogy még most rádöbbenjünk bűneinkre, és kérjük az Ő bocsánatát, illetve most már éljünk igeszerűen.

Folytatódik a Zsidókhoz írt levél, benne az új szövetség bemutatása, illetve  tökéletességének leírása (Zsid 9,8-14).  Úgy történik mindez, hogy rámutat a szerző az első szövetség elégtelenségére, hiszen ott mindig meg kellett ismételni az áldozatokat. Egy áldozat bemutatása nem volt képes teljesen és örökre megtisztítani az embert. Sőt, ezekhez különféle rendelkezések járultak, mintegy megerősítésként arra nézve, hogy Isten megbocsát számukra.

Most azonban eljött az Úr Jézus, és nem bikák és bakok vérét vitte be a szentélybe, hanem tulajdon vérét. Az Ő vére örök váltságot szerzett. Ezt már nem kell megismételni, mert tökéletes, azaz örökre érvényes, és minden bűn fölött ereje van. Amennyiben megbánjuk vétkeinket, az Ő vére megtisztít minket minden bűntől. Csodálatos tisztítószer az Úr vére, nincs olyan szenny, amit ne vinne ki, ami visszamaradna. Azonban ehhez őszintén meg kell bánnunk, őszintén kell vágyni a bűntől való szabadulásra.

Jézus azért tisztít meg, hogy megtisztult életünkkel az élő Istennek szolgáljunk. Nagyon lényeges ez, a kegyelem nem azt jelenti, az Úr mindig megbocsát, élhetek, ahogy akarok, hanem azt, hogy amikor megtapasztalom a bocsánatot, átélem lényem megtisztítását, Neki éljek. Akkor marad tiszta a szívem, ha most már az Ő akarata szerint élek. Jézus, amikor megbocsát a házasságtörő asszonynak ,ezekkel a szavakkal engedi útjára: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz” (Jn 8,11)! A múlt el van törölve, ezért mostantól élj másképp, már nem élhetsz úgy, ahogy eddig éltél. Mindezt úgy mondja Urunk, hogy szava által képessé is tesz erre az új életre.

Csodálva, imádva tekintek

     

Csodálva, imádva tekintek kegyelmének tengeribe,

és hallgatom édes örömmel, mit róla tanít az ige.

Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám.

Bizalmamat benne vetem, reménységem Jézus csupán.

Óh mennyi időt veszítettem,sóhajtva a terhek alatt,

De hogy magam Ő neki adtam, vállamról a súly leszakadt.

Szent vére...

Gyöngéd keze szívemet érte:"Meggyógyítalak, fiam én"

S megfogva ruhája szegélyét, erő s öröm szála belém.

Szent vére...

Most vélem a béke királya,Vezéreli lépteimet,

S oly édes az ajkin e szózat:" Békém adom én teneked!"

Szent vére...

Isten áldásával.

Az Úr Lelkével

A

z Úr angyala Zakariást felébreszti, azaz jelzi, hogy még jobban figyeljen, mint eddig. Igen, könnyen ellankad a figyelmünk, ezért szükségünk van arra, hogy az Úr fölrázzon, illetve mi is harcoljunk a tompaság, a megszokottság ellen. Kérjük, az Urat Lelke által tartson minket mindenkor éberen akár hallgatjuk az Igét, akár éljük. Ébernek kell lennünk, mert a sátán mindent megtesz, hogy elaltasson minket. Az altatásban nagy szerepe van a jólétnek, és a médiának. Azonban az Úr mindig éberségre ösztönzi övéit. „Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt” (Lk 21,36).

Az elé tárt szimbólumok jelentését nem ismeri a próféta, és ezt őszintén elismeri. Ez megragadó, mert nem szégyelli, hanem meri vállalni, hogy ő sem tud mindent. Amit pedig nem tud, azt a megfelelő helyen, a legilletékesebbtől, az Úr követétől kérdezi meg. Isten országában mi sem értünk mindent, sőt sok minden van, amit még nem ismerünk az Igéből és Isten terveiből. Azonban mi is kérdezhetünk. Aki kérdez, az kap választ az Úrtól. Legyen bennünk érdeklődés, merjünk kérdezni Urunktól.

Az Úr ezen szimbólumok által azt üzeni Zerubbábel helytartónak: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel” (6). Ez az üzenet azért hangzik el, mert megkísértette Zerubbábelt és minket is megkísért, hogy a hatalomra építve, erőszakhoz folyamodva vigyük győzelemre Isten ügyét. Ezzel szemben az Úr azt kéri, hogy ezek helyett az eszközök helyett, támaszkodjunk a Szentlélekre. Ő a szívekben végzi munkáját, nyugodtan rábízhatjuk magunkat és dolgainkat. Az eredeti szó emberi erőfeszítést is jelent, tehát azt is kéri az Úr, hogy ne mi okoskodjunk, erőlködjünk, hanem kérjük az Ő segítségét. Gondoljunk húsvétkor a sírhoz siető asszonyokra, akik azon tanakodtak, hogyan kerül el a sír száját elzáró hatalmas kő. Amikor azután feltekintettek látták, a kő el van hengerítve. Nem volt szükség okoskodásra, emberi ötletekre, mert az Úr cselekedett.

Az Úr kijelenti, hogy a helytartó rakta le az alapkövet és helyezi el a zárókövet is. Minden akadály ellenére, emberi erőszakos cselekmények nélkül fogja az Úr tervét megvalósítani. Mi is gyakran hajlamosak vagyunk erőszakhoz folyamodni, ha azonnal nem érünk célt. Hányszor erőszakosan lépünk fel még gyermekeinkkel szemben is, ha azonnal nem teszik, amit mondunk. De Isten népét megkísérti a hatalomra való támaszkodás is, igénybe veszi a hatalmat céljai elérésére. Az Úr azt kéri tőlünk is, ne tegyük, hanem bízzunk őszintén Benne. Jézus sem támaszkodott a földi hatalom segítségére, hanem kizárólag az Atyára támaszkodott.

Merjünk bízni a gúnyolódások közepette is, hiszen gyakran kigúnyolják az Úr gyermekeit, gondolván, úgysem tudják terveiket megvalósítani. Hiszen a tanítványok gyakran kicsiny kezdetből indulnak, piciny mustármagot hintenek szét, amely nem sok jóval biztat, azonban tudjuk, hogy eljön az idő, amikor nagy fává cseperedik.

Kiderül, hogy a próféta több mindent nem tud, azonban nem szégyell ismét kérdezni. A válasz Isten szolgájáról szól, akiket nem igazán tudunk beazonosítani. Talán azokról van szó, akikről a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében olvasunk (Jel 11,1-14). Mindezek azt jelzik, hogy Istent nem kell félteni, minden korban lesznek bizonyságtevői, akik az Ő akaratát hirdetik, még a legnehezebb időkben is. Arra figyeljünk, hogy mi is hű tanúk legyünk, a magunk idejében és a magunk helyén.

Az első szövetség rendjéről ír a levél szerzője, és benne felvázolja a templomban zajló istentisztelet rendjét (Zsid 9,1-7). A lényeg a szentek szentje ahová a főpap léphet be, egy évben egyszer, amikor a maga és a nép tudatlanságból elkövetett vétkeiért mutat be áldozatot. Ezt tette Urunk is, a kereszten, amikor imádkozott: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Igen, a felbőszített nép nem is tudta, hogy a legnagyobb jót utasítja el magától. Felbiztatták őket, elveszítették józanságukat, és olyat tettek, amit később keservesen megbántak. Milyen jó, hogy a tudatlanságból elkövetett bűnökért is mutatott be áldozatot az Úr. Így vált lehetővé pünkösdkor, a nép bűnbánata és megtérése. Így lesz számunkra is lehetséges, hogy őszinte bűnbánattal jöjjünk, és megtapasztaljuk az Úr bocsánatát. Azonban a zsidókhoz hasonlóan, bizony mi is gyakran úgy utasítjuk el az Úr közeledését, hogy nem is ismerjük sem Őt, sem amit kínál. Urunk könyörüljön, hogy időben megragadjuk kegyelmét.

 Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.

Tiszta ruha

I

sten gyermekei ebben a világban mindig ki vannak téve a gonosz támadásának (Zak 3,1-10). A sátán mindent igyekszik megtenni, hogy a hívőket, a tanítványokat ellehetetlenítse, és így hatástalanná tegye. Korábban az újjáépítést végzőket félemlítette meg, most a főpapot támadja, őt akarja félreállítani, szolgálatra alkalmatlanná tenni.  A sátán nemcsak az emberek körében végez lejárató akciót, hanem az Úr előtt is vádol, vagyis be akarja bizonyítani, hogy nem érdemes az Úrnak az emberrel, ezen belül választott néppel törődnie. Jobb, ha elveti a színe elől a főpapot, Jeruzsálemet, a zsidóságot. De így támad minket is, hiszen mi sem vagyunk alkalmasak a szolgálatra, nemcsak Jósua ruhája szennyes, hanem a miénk is. Ennek azonban mindig tudatában kell lennünk, hogy mi csupán szennyes ruhában járunk, az életünk tele van bűnnel. Nem vagyunk alkalmasak a szolgálatra. A sátán igyekszik minden lehetőségét kihasználni, azonban az Úr nem hallgat rá. Az Egyszerű fordítás így adja vissza ezt a verset: „Az Örökkévaló angyala azonban elhallgattatta a Sátánt: „Nem ad igazat neked, Sátán, és elutasítja vádjaidat az Örökkévaló, aki Jeruzsálemet kiválasztotta” (2). Ebből megtudjuk, hogy az Úr nem hallgat a vádakra, vagyis nem a mástól kapott információ alapján mond véleményt, hoz ítéletet. Mi hányszor mások véleményére építünk, amikor másról, sokszor egy testvérről alkotunk véleményt. Isten elutasítja ezt, és önmagára tekint. Istennél a kiválasztás az alap, nem azért népe Izráel, mert különb, hanem azért, mert feladatra, az Úr nevének hordozására választotta ki őket. A kiválasztás csodálatos, Jézusban ma is elhív, arra, hogy Isten országáról bizonyságot tegyünk, hogy Őt szolgáljuk.

Az Úr látja a valóságot, tudja, kik vagyunk, még a főpapi ruha sem téveszti meg, és tisztában van vele, hogy szennyes a ruhánk. Jósua olyan, mint a tűzből kikapott fadarab. Ez jelzi, hogy Izráel csak Isten kegyelmének köszönheti megmaradását; az Úr úgy emelte ki a fogságból, ahogyan a tűzből kikapják a fadarabot. Már jól belekapott a láng, az elhamvadás fenyegette, de kívülről valaki lenyúlt érte és kiragadta. Így volt Izráel, eltűnt volna népek süllyesztőjében, de az Úr könyörült rajta, kiemelte népét, és hazavitte. Azonban így állunk mi az Úr előtt, így lát Ő engem is, szennyes a ruhám, és nem tudom lecserélni. Olyan vagyok, mint a tűzben levő fadarab, nincs esélyem a bűnnel szemben, de az Úr megkönyörült rajtam, lenyúlt a magasból értem. „Lenyúlt a magasból, és fölvett” (Zsolt 18,17).

Isten megoldása az, hogy átöltöztet, leveteti a piszkos ruhát, csakis Ő tudja elvenni bűneinket, Ő képes felszabadítani életünk minden terhe alól. Mi már tudjuk, hogy ez a kegyelem, mindez azért lehetséges, mert az Úr Jézus átvállalta adósságunkat a kereszten. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől.

Itt is elhangzik, hogy a kegyelem teljes életváltozást jelent, azt, hogy most már Isten útján jár Jósua, az Igéjéhez méri életét, döntéseit. Az Igére alapozva hozza meg ítéleteit is. Bűneink megbocsátása új életre kötelez. A távlatok is felragyognak: a Sarjadék már előremutat az Úr eljövetelére, akiben majd eltörlődnek a bűnök. Ő azért jön, hogy halála által eltörölje a bűnt. Akik hittel és bűnvallással járulnak elé, megtapasztalják mindezt. A Sarjadék hozza el számunkra azt, amire vágyunk: „Abban az időben mindegyikőtök békességben és bőségben fog élni” (10 Egyszerű fordítás). Ez a békesség és bőség Krisztusban érkezik az életünkbe.

A szentíró elmondja számunkra, mivel  Izráel a bűn miatt képtelen volt a törvény szerint élni, ezért új szövetséget kötött Jézus által velünk (Zsid 8,6-13). Az új szövetség nem olyan lesz, mint a régi, hanem ez már a szív megváltozásán, újjáformálásán alapszik. Isten a megtérőnek a szívét változtatja meg, megtisztítja a bűntől, és így alkalmassá teszi arra, hogy Neki éljen.

Csodálatos ígéret hangzik el: „bűneikről többé nem emlékezem meg” (12). Ez egy nagyszerű ígéret, mert amit az Úr megbocsát, azt elfelejti. Bizony, mi hányszor előhúzzuk és érzékeltetjük a másikkal, mit követett el korábban, vagy hogyan viselkedett velünk szemben. A megbocsátás azt jelenti: nincs többé, el van felejtve, ezért nincs már miről beszélni.

Magára vette szennyes ruhámat

1.  

Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat.

Így békíté meg, így békíté meg

Istent, Atyámat.

2.  

Kín, mely Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő fölvitte a Golgotára,

De Ő fölvitte, de Ő fölvitte

A Golgotára.

3.  

Szerető szíve szakadt meg értem,

Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.

Hogy eltörölje, hogy eltörölje

Mind, mind a vétkem.

4.  

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?

Összetört szívem hozom Elébed,

Összetört szívem, összetört szívem

Hozom Elébed!

5.  

Dicsőség Néked, szent Vőlegényem,

Hogy eljössz értem, s fölviszel mennybe.

Hogy eljössz értem, hogy eljössz értem,

S fölviszel mennybe!

Isten áldásával.

A minta

Z

akariás könyvéből megtudjuk, hogy bizony nem mindenki hagyta el Babilont és ment vissza az ígéret földjére (Zak 2,10-17). Sok embert visszatartott Babilon, a nagyváros, a lehetőségek városa. Ott ki tudtak bontakozni, ott az élet modern volt, és jól meg lehetett élni. Úgy gondolták, minek mennének haza, amikor ott minden elpusztult, meg ők már itt születtek, ez a hazájuk. A sátán tudja, hogyan kell Isten népét maradásra bírni, a világ kincseit kínálja fel a számára, és annak ragyogása, csábítása nagy hatással van rá.

Most azonban egy sürgető felszólítás hangzik feléjük: fussanak ki Babilonból. Fussanak, sőt meneküljenek, mert az Úr megítéli a várost, a birodalmat; az a hely, amely biztonságosnak tűnt, a pusztulás helyévé fog válni. Menekülj, Sion; szól a figyelmeztetés. A világ veszélyes hely Isten gyermekei számára. Valamikor Lót számára is hangzott az Úr szava: fusson ki Sodomából, ő eleget tett a felszólításnak, azonban a felesége, ha el is indult, de visszanézett, mert szíve a városhoz, a jóléthez rögzült. Nem tudta elengedni, és nem volt képes az Úr kegyelmét megragadni. Szabad-e a szívem, vagy én is már hozzárögzültem a világ kincseihez és nehezemre esik lemondani mindarról, amit ma kínál a számomra? Akkor tudjuk meg, hogyan is állunk, amikor valamit nem tudunk megszerezni, amire vágyunk, amit elterveztünk, ha bosszankodunk, haragosak, nyugtalanok leszünk, az azt jelzi, már a világhoz kötődünk. Ha nyugodtak maradunk, és az Úrnak és egymásnak örülünk, akkor szabad a szívünk. Engedjük el most a világot, hiszen e világ dicsősége igen hamar elmarad. 

Csodálatos a tizenkettedik vers: „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!” Nekünk és minden Isten gyermekének így kell magára tekintenie: az Úr szeme fénye vagyok, ezért vigyáz rám. A látására mindenki vigyáz, fontos a szeme világa mindegyikőnknek, mindent megteszünk érte. Ma sok pénzt kifizetünk, hogy javítsuk a látásunkat, így tesz meg mindent övéiért az Úr. Oltalmazza, védi ma is gyermekeit, ezért nem kell félnünk, hanem hálás szívvel Rábízhatjuk magunkat. Hányszor megtapasztaltuk, hogy remegő szívvel vártunk egy eseményt, aztán az Úr csodálatosan cselekedett, „akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs 40,31).

Egy adventben is gyakran idézett Ige is elhangzik most, „Örülj és örvendezz, Sion leánya, mert íme, eljövök, és közöttetek lakozom – így szól az ÚR.” Ez a bátorítás, eljövök, és veled leszek, nem egyedül leszel már otthon. Mi tudjuk, hogy ez az Ige beteljesedett, hiszen Jézusban eljött az Úr, és emberi formában is közöttük lakott. Láthatták, hallhatták Őt. De szól ez az Ige nekünk is - eljön az életünkbe, sőt, vissza fog jönni. Ezért adventben legyen ez a kettős várakozás a szívünkben. Örvendeztessen meg az ígéret, az Úr jön. Ne engedjük, hogy örömünket bármi elűzze.

Fontos, hogy csendben legyünk az Úr előtt, ne vitázzunk vele, hanem várjunk Rá csendben, és engedjük, hogy megszólaljon, és átölelje lényünket jelenlétével. Az Úr a csöndben szól, legyünk ma csöndben előtte, azaz keressük a csöndet, legyen Rá időnk.

Az utóbbi versek lényege, hogy Jézus a mi főpapunk (Zsid 8,1-5). Ő az, Aki bemutatta értünk az áldozatot. Igen, mert mi fizetésképtelenek vagyunk, de Ő kiegyenlítette a számlát, adósságunkat rendezte. Mégpedig nem valami értéktelen dolgot ajánlott fel, hanem a legnagyobb értéket, a saját életét. Ennél többet senki nem adhat értünk. Ha ezt felismerjük, ebbe bele kell rendülnünk. A megrendülés azt jelenti, hogy annak ajánlom az életem, aki kész volt értem Önmagát odaadni. Aki értem lemondott az életéről, attól nem kell félnem, ahhoz bizalommal jöhetek, mert Nála jó kezekben van a lényem.

Jézus feltámadása után is, ma is főpap, de nem a mi világunkban, hanem az Atya mennyei világában szolgál.  Az igazi, a tökéletes világban az Atya trónjának jobbján ül. Ő az eredetiben foglal helyet, míg ami itt van, csak másolata az eredetinek. Az ószövetségi istentisztelet is a mennyeinek a mintájára alakult, a sátort is a mennyei minta szerint kellett Mózesnek készíteni, mert az az igazi. Isten Jézust küldte számunkra életmintául, azért, hogy Hozzá alakítsuk az életünket. A figyelmeztetés itt is elkél, hiszen fontos, hogy Őhozzá hasonlítsunk, Őt kövessük, mert Ő az eredeti. Ha eltérünk Jézustól, félrecsúszik az életünk. Azonban jó tudnunk, hogy amíg itt vagyunk, ki lehet igazítani az elcsúszásokat, a hibákat, de ez is csak Jézus által sikerülhet, hiszen nélküle semmit sem cselekedhetünk. Legyen ma is Ő a minta minden döntésünk, minden tettünk számára.

Álmélkodással csudáljuk

1. Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó, Isten, ha megvizsgáljuk Kijelentett kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.

2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlenegyedet Érette elküldötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.

3. Ó, Isten bölcsességének Megfoghatatlan titka! Mély tengerét szerelmének Ki értené, mily ritka; Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.

4. Mi azért vígan dicsérünk, Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.

Isten áldásával.

Nézzünk felfelé!

A

z első fejezet végén Isten ígéretéről olvastunk, amely így szól: „városaim ismét bőségben fognak élni” (Egyszerű fordítás 1,17). Isten népe a tejjel és mézzel folyó földön telepedett le, és sok áldást tapasztaltak. Bőségben éltek, mert az Úr kegyelmét tapasztalták. Minden Tőle kaptak, amire szükségük volt. Mi is bőségben élhetünk, bár annyira szegényes életet mutatunk fel. Az Úr bővelkedővé akar tenni, hogy a körülöttünk élők is felismerjék az Ő országának áldásait.

A mai részben Zakariás amikor felnéz négy szarvat lát (Zak 2,1-9). Fontos, hogy a próféta felnéz, vagyis elfordítja magáról, környezetéről, a problémákról a tekintetét, és az Úrra néz. Kövessük mi is Zakariást és nézzünk felfelé, ez a mozdulat kifejezi, hogy Isten láthatatlan világára tekintünk. Hozzá fordulunk, mert Tőle várunk segítséget. A felfelé tekintéssel kifejezzük a  földi világon túl is van élet, létezik Isten világa, vagyis nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyatva. Ma is tekintsünk az Úrra, ahogyan a zsoltáros is mondja: „Szememet a hegyekre emelem: honnan jön a segítségem? Segítségem az ÚRtól van, aki az eget és a földet teremtette” (121,1-2).

Négy szarvat lát a próféta, és amikor nem érti mit jelentenek ezek, megkérdezi az angyalt. Nem maga próbálja megfejteni a jelentést, hanem kérdez Isten küldöttétől. Mi sem értünk mindjárt mindent, sok olyan kifejezés, kép található a Bibliában, amit azonnal nem értünk, de forduljunk az Úrhoz, kérdezzük Őt. Ugyanúgy az életünk is tartalmaz nem érthető mozaikokat, ilyenkor is Urunkat kérdezzünk. Őt szabad kérdezni és Ő készségesen válaszol. A válaszok nem mindig olyanok, amiket szeretnénk hallani, de fogadjuk őket alázattal és higgyük, az Úr mindent jól cselekszik.

A szarv a Szentírásban az erő és a hatalom szimbóluma. Itt azokat a birodalmakat jelenti, amelyek diadalmaskodtak Izráel felett. Olyan hatalmak ezek, amelyekkel szemben Isten népe tehetetlen, és nem tudnak felettük diadalmaskodni. Azonban Istennél van megoldást, ezt mutatja meg a négy kovács. Amivel Izráel nem képes boldogulni, azt az Úr megoldja. A négy kovács letöri a négy szarvat. Isten győz népe ellenségei fölött és ez által megtapasztalják a szabadulást. Isten Jézus Krisztust küldte számunkra, Ő az a kovács, aki letöri a minket megkötöző erők láncait. Amire nekünk nincs erőnk, azt Ő megcselekszi. Adjunk hálát szabadításért. Ha pedig még rabok vagyunk, kérjük szabadítását. Forduljunk Hozzá bizalommal,, és szavára lehullnak a bilincsek, felszabadul életünk.

A szabadítást kibontakozás, növekedés fogja követni (Zsid 7,23-28).  Isten oltalma veszi körül népét és kiteljesedik életük. Isten országában, az Ő oltalma alatt lehetünk biztonságban és teljesedhet ki az életünk.

Jézus főpapként esedezik értünk, mert tudja, hogy szükségünk van erre. Ismeri az ember nyomorúságát, hiszen maga is testben élt, ezért megértő és segítőkész. Ő tud üdvözíteni, tehát örök életre ment meg. Aki általa, rajta keresztül fordul Istenhez, megmentetté válik. Jézus ment meg a kárhozattól, és ajándékoz nekünk örök életet. Csodálatos bizonyságtétel ez, Jézus mindenkor él. Feltámadt és él, élő Urunk van. Amikor Jézushoz fordulunk, nem egy rég élt személy nevét emlegetjük, hanem egy most élő személy nevét. A ma is élő valóságot hívjuk segítségül. Mivel Ő él, tud segíteni.

Az Úr Isten az én reménységem

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Isten áldásával.

Jobb szövetség

H

árom hónap múlva ismét megszólítja az Úr Zakariást (Zak 1,7-17), és üzenetet, újabb szolgálatot kap. Zakariás most éjjel kapja az Úr üzenetét, vagyis napszaktól függetlenül megszólítható. Soha nincs úgy elfoglalva dolgaival, önmagával, hogy ne hallaná Isten megszólítását. Mindig megszólítható vagyok? Vagy kijelölöm, mikor jöhet az Úr? Hiszen gyakran így vagyunk, megmondjuk, ekkor tartunk csendességet, tehát ezt az időt Istennek szenteljük, és ekkor jöjjön az Úr. Vajon nem fordítva kellene ennek is működni? Nekünk kellene az Úr hívásakor mindent félretenni, és mondani, amit a gyermek Sámuel: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád” (1Sám 3,10).

Egy völgyben lovagló személyt lát a próféta, aki mögött különböző színű lovasok voltak. Ezt látva a próféta megkérdezi: „Mik ezek, Uram?” Ekkor egy angyalt lát, aki kész arra, hogy mindent megmutasson a számára. Tehát az üzenet képsorozatban érkezik, és Isten angyala fogja a szimbólumokat, a képsorokat érthetővé tenni a számára. Van, amikor az Ige sem érthető számunkra azonnal, de ha az Úrhoz fordulunk, Szentlelke által fel fogja annak üzenetét tárni előttünk. Azért van az Ige, hogy általa megértsük Urunkat, azonban ehhez tusakodásra, imádságra is szükség van. Soha ne adjuk fel ha azonnal nem értünk valamit, hanem kérjük Urunkat bontsa ki számunkra az üzenetet.

A mirtuszfák között áll egy férfi, aki feltárja a lovasok jelentőségét, megtudjuk, Isten követei, akik körbejárták a földet. Tehát Istennek tudomása van mindarról, ami itt történik. Szemmel tartja világunkat, és odafigyel az Ő népére is. A küldetést végrehajtva békességről és nyugalomról számolnak be, ami azt jelenti, hogy a perzsa birodalom háborúi véget értek, a területükön béke van. Azonban Isten népe életében még nincs békesség, a város és a templom romos, ezért az Urat kérdik, mikor könyörül meg rajtuk. Igen, a világban lehet békesség, de az Úr népe életében nem lehet addig békesség és nyugalom, amíg elnyomásban élnek, amíg az egyház romokban hever. Az Úr gyermekei számára a saját házaik, vállalkozásuk fejlődése még nem adhat megelégedést, hanem küzdeni kell Isten országa épüléséért.

Az Úr kedves és vigasztaló szavakkal válaszol, mert eljött az idő, amikor változtatni fog a helyzeten és jóra fordítja népe életét. Az Úr megkönyörül népén, fel fog épülni a város a templom. Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mondja az Úr. Igen, a Rá figyelő, Neki engedelmeskedő nép megtapasztalja a bőséget. Mert bőség az Úr jelenlétében található. Maga az Úr Jézus is azt mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek” (Jn 10,10). Urunk bővelkedő életre hív el, ami elsősorban nem az anyagi bővelkedést jelenti, hanem a kegyelemben, a békességben, a krisztusi életben való bőséget hozza el a számunkra.

Tovább folytatódik a bizonyítása annak a ténynek, hogy az Úr Jézus az igazi főpap, átvette lévi fiaitól ezt a tisztséget. Az ároni papság által nincs tökéletesség, hiszen a papok és a főpap is bűnös ember, míg Jézus, bűn nélkül való, Isten Fia. Új pap, új törvényt hozott, az élet törvényét, hiszen Ő maga az Élet. Nem testi parancsolat, tehát nem emberi örökség alapján lett főpappá, hanem a romolhatatlan élet által. Azt jelzi ez, hogy az élet elpusztíthatatlan. Jézust meg lehetett ölni, de nem lehet elpusztítani, mert az Élet nem pusztul el. Az élet romolhatatlan, ezt ajándékozza az Úr mindazoknak, akik hisznek Benne. Az ószövetségi törvény egy jobb reménységhez, Krisztushoz vezet, általa közeledhetünk Istenhez. Jézus nélkül nem juthatunk Isten közelébe, tehát nem igaz, hogy minden út Istenhez vezet. Egy út van, ez Jézus. Maga Jézus is erről tesz bizonyságot: „Én vagyok az út” (Jn 14,6).

Arra is rámutat a szentíró, hogy Jézus egy jobb szövetség kezese lett, igen, mert ez a szövetség az Ő áldozatára épül. Hibátlan és tökéletes áldozat ez, nem kell kiegészíteni, ezért mi már Hozzá jöhetünk bűnbánattal, és Érte az Ő áldozatáért megkaphatjuk bűneink bocsánatát. Legyünk érte hálásak Urunknak. Köszönjük meg életünk odaszánásával.

Új szövetséged elfogadom

1.	Új szövetséged elfogadom, Magam egészen odaadom, Nem tartok semmit, legyen Tiéd, Félelmeimtől irgalmad véd!
2.	Áttört kezedbe kezem teszem, Ne engedd, kérlek, ha elveszem. Láncolj magadhoz örökre már! Nincsen itt részem, nincs, ami vár.
3.	Hű lenni nékem, tudom, nehéz, De szívem, lássad, hű lenni kész. Járva az utat, ha botlanék, Emelj magadhoz keresztedért. Isten áldásával.