Az Úr Lelkével

A

z Úr angyala Zakariást felébreszti, azaz jelzi, hogy még jobban figyeljen, mint eddig. Igen, könnyen ellankad a figyelmünk, ezért szükségünk van arra, hogy az Úr fölrázzon, illetve mi is harcoljunk a tompaság, a megszokottság ellen. Kérjük, az Urat Lelke által tartson minket mindenkor éberen akár hallgatjuk az Igét, akár éljük. Ébernek kell lennünk, mert a sátán mindent megtesz, hogy elaltasson minket. Az altatásban nagy szerepe van a jólétnek, és a médiának. Azonban az Úr mindig éberségre ösztönzi övéit. „Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt” (Lk 21,36).

Az elé tárt szimbólumok jelentését nem ismeri a próféta, és ezt őszintén elismeri. Ez megragadó, mert nem szégyelli, hanem meri vállalni, hogy ő sem tud mindent. Amit pedig nem tud, azt a megfelelő helyen, a legilletékesebbtől, az Úr követétől kérdezi meg. Isten országában mi sem értünk mindent, sőt sok minden van, amit még nem ismerünk az Igéből és Isten terveiből. Azonban mi is kérdezhetünk. Aki kérdez, az kap választ az Úrtól. Legyen bennünk érdeklődés, merjünk kérdezni Urunktól.

Az Úr ezen szimbólumok által azt üzeni Zerubbábel helytartónak: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel” (6). Ez az üzenet azért hangzik el, mert megkísértette Zerubbábelt és minket is megkísért, hogy a hatalomra építve, erőszakhoz folyamodva vigyük győzelemre Isten ügyét. Ezzel szemben az Úr azt kéri, hogy ezek helyett az eszközök helyett, támaszkodjunk a Szentlélekre. Ő a szívekben végzi munkáját, nyugodtan rábízhatjuk magunkat és dolgainkat. Az eredeti szó emberi erőfeszítést is jelent, tehát azt is kéri az Úr, hogy ne mi okoskodjunk, erőlködjünk, hanem kérjük az Ő segítségét. Gondoljunk húsvétkor a sírhoz siető asszonyokra, akik azon tanakodtak, hogyan kerül el a sír száját elzáró hatalmas kő. Amikor azután feltekintettek látták, a kő el van hengerítve. Nem volt szükség okoskodásra, emberi ötletekre, mert az Úr cselekedett.

Az Úr kijelenti, hogy a helytartó rakta le az alapkövet és helyezi el a zárókövet is. Minden akadály ellenére, emberi erőszakos cselekmények nélkül fogja az Úr tervét megvalósítani. Mi is gyakran hajlamosak vagyunk erőszakhoz folyamodni, ha azonnal nem érünk célt. Hányszor erőszakosan lépünk fel még gyermekeinkkel szemben is, ha azonnal nem teszik, amit mondunk. De Isten népét megkísérti a hatalomra való támaszkodás is, igénybe veszi a hatalmat céljai elérésére. Az Úr azt kéri tőlünk is, ne tegyük, hanem bízzunk őszintén Benne. Jézus sem támaszkodott a földi hatalom segítségére, hanem kizárólag az Atyára támaszkodott.

Merjünk bízni a gúnyolódások közepette is, hiszen gyakran kigúnyolják az Úr gyermekeit, gondolván, úgysem tudják terveiket megvalósítani. Hiszen a tanítványok gyakran kicsiny kezdetből indulnak, piciny mustármagot hintenek szét, amely nem sok jóval biztat, azonban tudjuk, hogy eljön az idő, amikor nagy fává cseperedik.

Kiderül, hogy a próféta több mindent nem tud, azonban nem szégyell ismét kérdezni. A válasz Isten szolgájáról szól, akiket nem igazán tudunk beazonosítani. Talán azokról van szó, akikről a Jelenések könyve tizenegyedik fejezetében olvasunk (Jel 11,1-14). Mindezek azt jelzik, hogy Istent nem kell félteni, minden korban lesznek bizonyságtevői, akik az Ő akaratát hirdetik, még a legnehezebb időkben is. Arra figyeljünk, hogy mi is hű tanúk legyünk, a magunk idejében és a magunk helyén.

Az első szövetség rendjéről ír a levél szerzője, és benne felvázolja a templomban zajló istentisztelet rendjét (Zsid 9,1-7). A lényeg a szentek szentje ahová a főpap léphet be, egy évben egyszer, amikor a maga és a nép tudatlanságból elkövetett vétkeiért mutat be áldozatot. Ezt tette Urunk is, a kereszten, amikor imádkozott: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Igen, a felbőszített nép nem is tudta, hogy a legnagyobb jót utasítja el magától. Felbiztatták őket, elveszítették józanságukat, és olyat tettek, amit később keservesen megbántak. Milyen jó, hogy a tudatlanságból elkövetett bűnökért is mutatott be áldozatot az Úr. Így vált lehetővé pünkösdkor, a nép bűnbánata és megtérése. Így lesz számunkra is lehetséges, hogy őszinte bűnbánattal jöjjünk, és megtapasztaljuk az Úr bocsánatát. Azonban a zsidókhoz hasonlóan, bizony mi is gyakran úgy utasítjuk el az Úr közeledését, hogy nem is ismerjük sem Őt, sem amit kínál. Urunk könyörüljön, hogy időben megragadjuk kegyelmét.

 Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.