Itt vagyok, Uram!

M

ár láttuk, hogy a külső körülményeket úgy alakította az Úr, hogy kedvezők legyenek népe számára (Zak 6,9-15). Ezáltal vált lehetővé a hazatérés, majd az otthoni helyreállítás is. Azonban nem mindenki ment haza, voltak, akik úgy felépítették az életüket, hogy nem akarták feladni mindazt, amire eljutottak, ők nem vállalták a semmiből való újrakezdést. Ők nem  értették meg, amit a tanítványok felismertek, hogy az Úrért megéri mindentől elszakadni, megéri mindent, ami eddig fontos volt, feladni. Tulajdonképpen itt kezdődik a tanítványság, feladom az Úrért, Isten országa gazdagságáért, ami eddig fontos volt, amire eddig alapoztam az életemet. Nagyon lényeges a belső elszakadás, azaz a szívünk, a lényünk szabad legyen mindattól, amit a világ kínál. Ha ez megvalósul, képes leszek mindenkor követni Uramat. Sokszor köt és lehúz még bennünket ez a világ, a kényelmes élet. Nehezen mozdulunk meg, pedig Urunk állandó mozgásban volt. Ő nem rögzült egy darabka földhöz, vagy lakás, vagy fizetés nyújtotta biztonsághoz, hanem ment, amerre az Atya küldte. Ment és kereste az elveszettet, mert számára az volt a lényeges, hogy megtalálja és hazavigye őket. Mennyire rögzül a szívem a magam kialakította biztonsághoz? Tudok-e teljesen az Úrban bízni?

A fogságban maradtak figyelemmel kísérték az otthoni történéseket, és adományt küldtek a templom építésére. Zakariás feladata, hogy azt átvegye, majd koronát készíttessen belőle, és azt Jósua fejére tegye.  Ez az esemény azt üzeni, hogy Isten velük van, és ezáltal tartósan megszervezhetik az életüket. Nem kell félni, hogy munkájuk, törekvéseik hiábavalókká lesznek. A megkoronázott Jósua képe az Istentől választott és megáldott lelki vezetőt jelenti. Ne féljenek, lesz főpap, lesz, aki a népet Isten Lelke és igéje által formálja. Mert szükség van a lelki építésre, a lélekben való növekedésre. Akkor válnak képessé az újjáépítésre, ha lelkileg is növekednek.

Sőt, nemcsak most lesz, aki a nép élére áll és vezeti, hanem az Úr ad folytatást, ad jövőt. Ez szükséges, hiszen könnyen elveszíti reménységét még Isten népe is. Olyan hamar elkeseredünk, és nem látjuk a jövőt. Ha nincs jövőképünk, a jelen értelmetlenné válik. Az Úr üzeni, van értelme hiteteknek, küzdelmeteknek, mert hosszútávra tervezek veletek. Jön a sarjadék, akiről nem tudjuk pontosan, ki lesz. De jön a jelenlegi vezetők után más. Lesz folytatás, lesz, aki átveszi a mostaniak helyét. Benne van az is, hogy a jelenlegi generáció ideje lejár, de velük nem ér véget az élet, jönnek mások, akik a megkezdett munkát befejezik. Így van ez ma is, Isten gyermekei soha nem fejezik be Isten országa építését, mindig jönnek, akik továbbviszik a munkát. Minden korban megvan a feladat, mindig kell építeni a lelkeket, mindig kell hirdetni az evangéliumot. Soha ne keseredjünk el, mert az Úr mindig hoz elő hűséges munkásokat, akik mentik a lelkeket, viszik tovább az evangéliumot. Amíg itt vagyunk, mi is vigyük tovább, adjuk át környezetünk számára az élet Igéjét.

A Sarjadék azonban már előremutat a Messiásra, a mi Urunkra, aki önmagában egyesíti a király és a főpap tisztségét, és hűségesen szolgál, és uralkodik népe fölött. Jézus a mi királyunk. Azért jött, hogy uralkodjon életünk felett. Ez azt jelenti, hogy Ő mondja meg, mikor és mit tegyünk. Az Ő uralkodása és szolgálata által lesz egyetértés közöttünk, lesz harmónia Isten gyermekei között. Csodálatos ez, de lássuk meg, hogy Jézus nélkül nincs egyetértés. Csak akkor valósul meg, ha mindnyájan feladjuk saját akaratunkat Jézus előtt. Családban is csak akkor lesz békesség és harmónia, ha mindenki Jézust tartja a legfőbb tekintélynek, ha önmagát kész alávetni mindenben az Úr akaratának.

Az ószövetségi törvény, az áldozatok nem adtak igazi megoldást az ember számára (Zsid 10,1-7). Az áldozatok inkább csak emlékeztettek a bűnökre, bűnös állapotunkra, de nem tudtak megtisztítani. A szentíró hangsúlyozza, hogy lehetetlen, hogy bakok és bikák vére bűnöket töröljön el.  Az áldozatok, a törvények betartása nem tesz tökéletessé. Vagyis sem a vezeklés, sem a tudás, a nevelés nem hoz az emberben változást. Sőt erőszakkal, kényszerrel sem lehet az embert megváltoztatni. Csak belülről van esély megváltoztatni valakit, azonban ezt a változást csak az Úr képes elvégezni. Ő tud újjá formálni. Szentlelke szül újjá, és ez az igazi megoldás, amikor a Lélek újjá formálja a szívünket. Azért jött el az Úr, hogy ezt elvégezze. De ezt sem kényszeríti ránk, hanem azt akarja, hogy felismerjük, szükségünk van erre a változásra, szükségünk van újjászületésre.  Látom-e, hogy nekem van szükségem a változásra, gyakran úgy gondoljuk nálunk minden rendben van, és ahhoz, hogy békesség, megértés, összhang legyen, másoknak kell változni. Az Úr azonban arra akar rádöbbenteni, hogy nekem van szükségem a változásra. Ne legyek megelégedve magammal. Messze van még a tökéletesség, pedig az Úr azt kérte, legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes.

A hetedik versben szereplő személy az Úrról tesz bizonyságot, Róla van írva a tekercsekben, és Ő készséggel áll az Atya elé, hogy engedelmeskedjen, hogy tegye, amit Isten kijelentett. Ez számunkra is példaértékű, ezt várja tőlünk is az Úr, legyen bennünk ilyen készség: Itt vagyok Uram, hogy teljesítsem akaratodat. De megvan-e bennünk ez az indulat? Oda tudunk-e most is állni: Itt vagyok, Uram? Vagy már megterveztük, mit is fogunk ma cselekedni, elkészítettük az elvégzendő dolgok listáját, azonban jó lenne, ha most eldobnánk a saját listánkat, és ezzel a készséggel borulnánk Urunk elé: itt vagyok, kész vagyok tenni, amit mondasz, amit rám bízol.

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!

1. 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!' Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.