A kegyelem megérkezett

I

sten nagyszerű terve rajzolódik itt ki, egy terv, amelynek megvalósulása később történt, amit mi már úgy nevezünk: új szövetség (Zak 12,10-14). Ez az Úr Jézus Krisztus eljövetelekor, földi szolgálata idején valósult meg. Benne Isten kegyelme érkezett meg Izráel fiaihoz. Milyen jó, hogy most így tekinthetünk karácsonyra, ez a kegyelem napja. Nem egy gyermeket kapott az ember, hanem Benne Isten kegyelme szállt a földre. A kegyelem tett körutat Izráelben, és mindenki odamehetett Hozzá. Isten kegyelme életeket gyógyított és állított helyre. A leprások, paráznák, vámszedők, a kitaszítottak élték át igazán, hogy Jézusban a kegyelem érkezett meg világunkba. Hiszen ezek az emberek nem közelíthettek meg egy tanítót, nem mehettek be a zsinagógai közösségbe, mert vétkeik miatt tisztátalanoknak számítottak. Az Úr Jézus a maga közelébe engedte őket, sőt megérintette ezeket az embereket, és így közölte velük az Atya megbocsátó és talpra állító erejét. Ezáltal Jézus rehabilitálta őket, ismét beletartoztak Isten népe közösségébe. Ezen az ünnepen lássuk meg az értünk született Jézusban Isten helyreállító kegyelmét. Ha kiközösítettnek érzem magam, ha úgy gondolom, senkinek sem fontos az életem, karácsony elhozza nekem az Úr Jézust. Ő megáll mellettem, amint megállt a betesdai béna mellett, megkérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni” (Jn 5,6)? Feleljem rá: Igen, Uram, akarok! Ne keressek kifogást, hanem éljek a lehetőséggel, engedjem, hogy talpra állítson az önsirató helyzetemből és Őt szolgálva kiteljesedjem.

Zakariás úgy írja, hogy „kiöntöm a kegyelem és a könyörületesség lelkét” (10).  Itt tehát már pünkösdről, a Szentlélek kitöltetéséről van szó. Jézust megfeszítettük, de ennek ellenére nem hagyott magunkra, nem csapta ránk haragosan az ajtót, hogy többé nem törődöm velük, hanem visszajött pünkösdkor. Csodálatos ez, hiszen a Lélek által most már nem közöttünk, hanem bennünk, vagyis az övéiben él. Belülről formálja a Lélek az életünket. A Szentlélek juttat bűnbánatra, mint ahogyan pünkösdkor is tette, amikor háromezer ember megtért. Azért történhetett meg ez a nagy esemény, mert a Szentlélek tudatosította bennük a Jézus haláláért való felelősséget, bűneiket. Ennek nyomán jutottak bűnbánatra és élték át Isten megbocsátó kegyelmét. Sokan sírtak, amikor felismerték, hogy Isten Fiát szegezték át, és egyszer majd még néz az ember arra, akit átszegeztek. Nézi és megrendül, amikor látja eljönni az ég felhőin, mert, akit megölt, akit kidobott az életéből, él, mindörökké. „Íme, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen” (Jel 1,7). Ma még bűnbánattal sírhatunk vétkeink és elrontott életünk felett, mert ha ezt tesszük, átéljük Isten bocsánatát, és ezekből a könnyekből új élet, kiteljesedő szolgálat, lélekmentés fakad.

Folytatódik a hithősökről való bizonyságtétel (Zsid 11,36-40). Életük erőt adó példa a számunkra is, azt mutatja, lehet így is. Lehet győztesen, önmagunk féltése, siratása nélkül is haladni előre a keskeny úton. Igen, lehet így is, lehet az elénk tornyosuló akadályokat leküzdeni és nem megtorpanni, feladni.  Hogyan? Megkapjuk a választ: Hit által. Ez az eszköz számunkra is hozzáférhető, hiszen a hit Isten  ajándéka. Lehet és szabad kérni, hogy Isten hozza működésbe ezt az életünkben. Sőt, ha úgy írtam, hogy eszköz, akkor ez azt jelenti, hogy használni kell. Itt van, csak kézbe kell venni.  A hit azért adatik, hogy használjuk.

A „hit által” ezeknek az embereknek az életében nem csupán egy kegyességet jelentett, nem csak annyit, hogy hiszek Istenben, hanem Góliát legyőzésére alkalmas eszközt, oroszlánok felett diadalmaskodó erőt, hegyeket arrébb helyező emelőt. Azt jelenti ez a számunkra, hogy a hit eszközével nekünk kell cselekedni. Ezt kaptuk arra, hogy Isten munkáját végezzük ezen a földön. De nekünk kell használatba venni.

Azt is meglátjuk, hogy ezek a hithősök nagy dolgokat vittek ugyan végbe, de nem voltak sérthetetlenek. A hit által való harc számukra is szenvedést hozott.  Gyakran különös kegyetlenséggel végeztek velük, mégsem hátráltak meg. Sőt, nem kapták meg azonnal, amiért küzdöttek, amire vártak, mert Isten nem akart minket sem kihagyni. Jobbat kapnak, mert Krisztusban örök élet részesei lehetnek és lehetünk. Másrészt hálára kötelez az Atya minket, mert ennyire törődik velünk, nemcsak a hitharcosok számára gondoskodott jobbról, hanem a számunkra is. Ezt az Úr Jézusba vetett hit által vehetjük át. Számunkra Isten minden gazdagsága, minden kincse Jézusban válik elérhetővé. Ragadjuk meg hit által Őt, hogy meggazdagodjon az életünk. Ez a gazdagság azonban a földi életben gyakran szegénységgel és szenvedéssel párosul.

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4.      Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'! 

Isten áldásával.