A Lélek gyümölcse

A

z átkelés után nem azonnal veszik birtokba a földet, mert rendezni kell dolgaikat (Józs 5,1-15). Először is, az Úr törvényének kell eleget tenni. Magukra veszik a szövetség jelét, és körülmetélik magukat. Ez a művelet jelzi, hogy Istenhez tartoznak. Mindez fájdalmas sebeket szakít fel, hiszen szembesülniük kell az Úrra való nem hallgatás következményeivel. Nem hittek az Úrnak, ezért mindazok, akik kijöttek Egyiptomból, meghaltak a pusztában. Az engedetlenség fölösleges áldozattal és kerülőúttal jár. Most azonban pótolják azt, ami a pusztában elmaradt, és ebben benne van az életük új odaszánása. Megújul a kapcsolatuk Istennel. Nekünk is meg kell újítanunk kapcsolatunkat, oda kell szánni ismét életünket az Úr szolgálatára. Ez az aktus azt is jelenti, a múlt most már végérvényesen le van zárva, és egy egészen új kezdődik el. Csak úgy lehet továbbmenni, ha a múlt teljesen és végérvényesen le van zárva. A régi életnek utolsó maradványát is el kell takarítani az útból, hogy tiszta lapokkal kezdhessünk.

Ezt követően a páskát ülték meg. Ez az ünnep az egyiptomi szabadítás ünnepe, mielőtt továbbmennek, hálát adnak az Úrnak, és felveszik az ünnepek sorába. Az ünnep emlékezteti őket arra, hogy rabszolgák voltak, és Istennek köszönhetik szabadulásukat. Minket is minden vasárnap emlékeztet rabszolgaságunkra, igen, mi is a bűn rabszolgái voltunk, de eljött az Úr Jézus, és megszabadított. Ő legyőzte a bűnt és a halált, hogy félelem és rettegés nélkül szolgálhassunk Neki.

A bevonulás és a letelepedés egy egészen új életet hoz magával, ezt jelzi a manna megszűnése. Most már nem az Úrtól kapják a kenyeret, hanem nekik kell azt megtermelniük. Felnőtté, önállóvá váltak, a megélhetésért meg kell dolgozni. Amíg vándoroltak, az Úr úgy gondoskodott róluk, hogy minden nap mannát adott nekik, ők pedig összeszedték azt. Most ez megváltozik, úgy gondoskodik róluk Isten, hogy megáldja munkájukat és a földet, amelyen élnek. A manna ideje lejárt. És ez így van ma is, az új élet nem azt jelenti, hogy nekünk semmit sem kell tenni, majd Isten mindent megad, és azt sem, hogy majd mások mindent elrendeznek helyettünk. Azt jelenti, hogy az Úr velünk van ebben az életben, és Vele indulhatok életem dolgainak elrendezésére. A megélhetésemért meg kell dolgoznom, magam körül el kell végeznem az alapvető dolgokat. Amikor az Úr meggyógyít egy bénát, annak magának kell immár felvennie az ágyát. Eddig hordozták őt, de most már magának kell vinnie az ágyat, mert képes megcselekedni azt, amiben korábban segítségre szorult. A teljes gyógyulás azt eredményezi, hogy képessé válok azoknak a dolgoknak az elvégzésére, amikben eddig másokra szorultam.

Józsué terepszemlét tart, és egy ismeretlen fegyveres férfival találkozik, akiről kiderül, hogy az Úr seregének vezére. Ez jelzés és megerősítés, Isten népe nincs egyedül, itt van az Úr köztük. Nem kell félniük, mert Ő fog harcolni értük. Üzenet is ez Józsué számára, nem ő a vezér, neki is van főnöke: az Úr. Józusé csak leoldott saruval állhat azon a földön, mert jelen van Isten. Vegyük le mi is a sarut, boruljunk le, mert jelen van az Úr. Krisztusban itt van, és amikor az igét kézbe vesszük, éljük át, hogy szent területen vagyunk. A Szentírás közvetíti számunkra azt, amit Józsué átélt, itt van Isten, és ha itt van, le kell vennem a sarumat Előtte, és térdre kell omlani. Azonban, ha ezt átélem, mondani sem kell, mert a bűnös ember nem maradhat állva a szent Isten előtt. Másrészt Isten jelenléte mély hálára is késztet, hiszen nagy öröm az, hogy kapcsolatban lehetek az Úrral, mert fontos vagyok Neki, és ezért rám talál. Mert ne feledjük, nem mi találjuk meg Őt, hanem Ő talál ránk.

Amikor az Úr megszabadít a szolgaságból, egy új, szabad élet kezdődik, azonban egyedül képtelenek vagyunk megélni ezt az életet. Olyan könnyen visszaesnénk a szolgaságba, hiszen vannak visszahúzó erők, azonban Isten Szentlelkét adja. A Lélek vezet, és így már figyelhetek a Vezetőre, és az Ő útmutatása szerint járhatok.

Pál apostol rámutat, hogy az életben sok olyan dologgal találkozunk, amelyek úgy lépnek elénk, hogy megoldást kínálnak, de ha a Lélekre figyelünk, felismerhetjük, hogy azok test, és nem Lélek, azaz nem Isten szerinti megoldások (Gal 5,16-26). Azért lépnek fel ezek nagy vonzerővel és csábítanak minket, mert az emberek többsége ezek szerint él. A test cselekedeteit cselekszik. Pál világosan rámutat, hogy a test megoldásaitól, kívánságaitól nem leszünk elkülönítve, bármerre megyünk, találkozunk velük. Sőt, ezek arra törekednek, hogy elszakítsanak az Úrnak való engedelmességtől, a krisztusi élettől. Az apostol arról tesz bizonyságot, hogy ezeket már nem kötelező megtenni. A Krisztusi szabadság képessé tesz arra, hogy nemet mondjunk a test kívánságaira.

Részletesen felsorolja Pál, milyen területeken közelít meg minket a test, milyen megoldásokat kínál a számunkra. A testnek cselekedetei vannak, vagyis ezek a régi, bukott természetünkből származnak. Azt kéri a test, sőt parancsolja, hogy elégítsük ki vágyainkat, és ha valamilyen problémánk van, forduljunk a világ fájdalomcsillapítási módszereihez. Vegyük kézbe a poharat, keressünk házasságon kívül vigasztalódást, lépjünk fel erőszakkal, legyünk irigyek, haragudjunk meg.

Azonban az új életbe ezek nem férnek bele, a Lélek Krisztushoz vezet, és akik már az övéi, a testet indulataival és kívánságaival együtt megfeszítették. Vagyis a kereszten dől el a harc, mindez fájdalommal jár, de szenvedés nélkül nincs új élet, nincs győzelem. Az Úr nem fájdalomcsillapítást kínál, hanem egy egészen új életet. Ennek a lényege, hogy Őbelé oltatunk, az igazi szőlőtőbe, így azután már nem a test cselekszik, hanem termővé válik az életünk. Most már gyümölcsöt termünk. Ez a gyümölcs szőlőfürt, sokféle szemmel; lehet, hogy még nem mindegyik szem érett, de ha megmaradunk a szőlőtőn, érett lesz minden szem.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.

Álljatok meg a szabadságban!

A

 Jordánon való átkelés megerősítést jelentett Józsué számára, mert mindez azt jelezte, valóban vele van az Úr (Józs 4,10-24). A nép is felismerte, hogy Isten rá bízta őket, és hozzá is szól. Tehát folytatódik a Mózes vonala, Isten Józsuét választotta ki, rajta keresztül beszél népével. Az átkelés a hitüket is megerősítette, világossá vált számukra, hogy érdemes bízni az Úrban. Ők hittel fogadták a csodát, Istent dicsőítették érte, megerősödött a hitük általa. Ma is sok mindent cselekszik az Úr, de mi már tudományos magyarázatot találunk tetteire, sőt, nem is tartunk mindent csodának, mert mi is képesek vagyunk rá. Jó, ha az élet történései között meglátjuk Isten nyomait, ha nem tulajdonítunk mindent magunknak, hanem alázattal elfogadjuk, hogy ez Isten munkája. Az Úr munkái bennünket is megerősítenek, hiszen jó tudni, hogy Ő ma is jelen van, és hatalmasan cselekszik övéi között.

A papok a szövetség ládájával végig a folyóban álltak, így a nép a láda mellett haladt el, szívüket átjárta az öröm, itt van az Úr. Nem vagyunk magunkban. Másrészt az Úr marad utoljára, így az emberek szíve is megnyugszik, nem kell félni, hogy a Jordán még akkor visszarendeződik, amikor ők benne vannak. Isten mindig magára vállalja a garanciát, Ő soha nem menekül, és nem fél, mert Mindenható. Ne féljünk mi sem, mert az Úr is jelen van, a Jordán nem térhet addig vissza a medrébe, amíg át nem érünk a túlsó partra. Urunk adjon bátorságot az induláshoz, és könyörüljön, hogy hittel menjünk tovább. A tanítványok ezt nem értették, nem jutott el a szívükig, hogy ha a hajójukban van Jézus, nem süllyedhetnek el. Jézus a garancia a biztonságos átkelésre, a célba érésre. Ha a hajódban van Jézus, ha szavára indulsz, ne félj a feltornyosuló hullámoktól, sem a viharos széltől. Az Úr soha nem hagy egyedül, mindig megvárja, amíg kiérsz a partra, sőt, Ő segít át.

Az átkelés nem a nyugalmas életet hozta el számukra, hanem a harcot. Ezek az emberek harcra készen keltek át, tudták, most tovább kell menni, és meg kell harcolni a földért, a területért. A hívő élet nem nyugalmas élet, hanem harc. Az evangélium terjedéséért meg kell vívni a csatát. Az ördög nem könnyen engedi át a területet. És maga a krisztusi élet sem arról szól, hogy megtértünk, és így beléptünk Isten országába, és nincs más dolgunk, mint a lelki üdülés. Krisztus katonái vagyunk, és az a feladatunk, hogy lelkeket nyerjünk meg az Úrnak. Bizony, gyakran belesüppedünk ebbe a világba, valahogy elkényelmesedünk, és megfeledkezünk az Úrtól kapott feladatainkról.

Az átkelést követően letáboroznak, és Józsué azonnal fölállíttatja a Jordánból hozott tizenkét követ. Fontos azonnal felállítani őket, fontos megörökíteni a nagy eseményt, az Úr csodáját, mert ha nem azonnal cselekszenek, elfeledkeznek róla. Minden más fontosabbá válik. Tehát amikor megtapasztaljuk az Úr munkáját életünkben, azonnal készítsünk emlékeztetőt, és mondjuk el, ezáltal is jelezve, hogy ez a történet nem rólam szól, hanem az Úrról. A öveknek is az a szerepük, hogy Istenre mutassanak, vagyis majd ha elbeszélik történetüket, ne róluk, hanem Istenről szóljon. Gyermekeik előtt ne ők legyenek a hősök, hanem Isten. Mindig Ő legyen az első helyen, Őt emeljük ki, és ne magunkat. Bizony, mi szeretünk kitűnni, szeretjük, ha minden rólunk szól, és az utókor is tudja, milyen szerepünk volt nekünk abban a dologban. Megismerje a föld minden népe - tehát nem csak Izráel számára bizonyságtétel, hanem azzá kell válnia a többi nép számára is.

Pál apostol felszólítja a galatákat, hogy álljanak meg a Krisztustól való szabadságban (Gal 5,1-15). Krisztus szabadító, és szabadságra hívott el. Ez a szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálunk, amit akarunk, hanem azt, hogy Jézus Krisztus követjük, és nem a törvénynek, nem a bűnnek szolgálunk. A szabadság Krisztus követésében teljesedik ki. Krisztust követve világosan látjuk a jó utat, és nem akarunk arról letérni. A törvény a megváltás szempontjából nem használ, aki visszatér, igába hajtja a fejét, hiszen akkor az egész törvényt meg kell tartania. A törvényeskedés veszélyes, ezért ne figyeljünk másra, csak az Úrra.

Nekünk is szól az apostol szava, ne engedjük magunkat újból a szolgaság igájába fogni. Ha átéltem, hogy Jézus Krisztus megszabadított, ragaszkodjam a Szabadítóhoz. Nekem kell nemet mondani mindenre, ami Tőle el akar szakítani. Soha ne feledjem, hogy nem én szabadítottam meg magam a bűn szolgaságából, hanem az Úr Jézus szabadított fel. Tehát én felszabadított rabszolga vagyok, és ebben a szabadításban nem tudok a saját erőmből megmaradni, Rá van szükségem.

A szabadság ne legyen ürügy a testnek - bizony, gyakran találkozunk ezzel a kísértéssel. Ha már szabad vagy, azt tehetsz, amit akarsz, akkor nyugodtan megfoghatod a poharat is, mert pont az bizonyítja a szabadságot. Azonban ez nem így van, akit az Úr megszabadított, az nem élhet vissza a kegyelemmel, nem gondolhatja azt, hogy Ő mindent megtehet. A gonosz a testünk kívánsága által akar elbuktatni, visszarántani korábbi bűneinkbe. Ne engedjünk neki. Az igazi szabadság abban mutatkozik meg, hogy látom a veszélyt, és képes vagyok nemet mondani. A bűnnek azért van nagy hatalma felettünk, mert a magunk erejéből képtelenek vagyunk nemet mondani neki. A szabadítás által, Krisztusban elrejtve válunk képessé arra, hogy nemet mondjunk. Valamikor meg kellett tenni, amit a test kívánt, most már tudunk neki nemet mondani. Maradjunk meg Jézus nyomában, mondjunk nemet a kísértőnek, és éljünk szabadságban.

 HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.

Emlékkövek

M

egtörtént az Izráel népének életében, amit talán már nem is gondoltak, átkeltek a Jordánon (Józs 4,1-9). A hosszú vándorlás letelt, és végre megérkeztek és beléptek a saját hazájukba. Ismét megtapasztalták az Úr hatalmát, a folyó egész addig megállt, amíg az egész nép teljes számban minden tulajdonával át nem ért. A folyó is az Úr szavának engedelmeskedik. Talán meseszerűnek véljük ezt a történetet, és vitázunk arról, hogy vajon megtörténhetett-e. Gondoljunk arra, hogy ma már a folyók alatt járművek közlekednek, és ha az ember képes ilyen dolgokra, mennyivel inkább Isten. Az Úr számára semmi sem lehetetlen, ígéreteit megtartja, és a beteljesülési idő sem rajta múlik, hanem rajtunk. Attól függ a várakozás ideje, hogy engedelmesek vagyunk-e. Ezt a negyven évet megspórolhatták volna, ha bíznak az Úrban és hallgatnak a szavára. Hányszor kényszerülünk kerülőre a hitetlenségünk miatt.

Amikor mindenki átért és letáboroznak Kánaán földjén, Isten ismét szól. Megbízza Józsuét emlékkövek állításával. Gondja van az Úrnak arra, hogy e nagy eseménynek nyoma maradjon, és rögzíti a következő nemzedék számára. Isten kegyelmének megtapasztalása után meg kell állni. Ne rohanjunk tovább, hanem örökítsük meg mindazt, amit az életünkben véghezvitt. Mindazt, amit megtapasztaltunk, írjuk le, mondjuk magnóra, ne térjünk gyorsan napirendre felettük. Az Úr minden munkája bizonyságtétellé kell, hogy váljon az utánunk jövők számára is.

Tizenkét követ kellett kivenni a Jordánból, pontosan arról a helyről, ahol a szövetségláda átvonult. Ezek a kövek lesznek az emlékeztetők számukra és a gyermekeik számára. Az Úr tudja, hogy könnyen felejtünk, ezért emlékeztetőt ad. Szükségünk is van rá, mert sok mindenre emlékszünk, de az Úr munkájáról olyan könnyen megfeledkezünk. Szükséges emlékezni, azaz tudatosan felidézni mindazt, amit Isten elvégzett - ilyen emlékeztető az ige olvasása is. Minden nap rámutat arra, amit tett értünk. A Szentírás állandóan a keresztre mutat, és azt mondja: ezt tettem érted! Soha ne feledjük a keresztet, lássuk meg mindig, hogy az Úr az életét adta értünk.

Különösen fontosak az emlékeztetők a nehéz útszakaszok idején, amikor a csüggedés felüti fejét a szívünkben. Jó ilyenkor felidézni mindazt, amit eddigi életünkben átéltünk az Úrral való kapcsolatunkban. Jó elővenni ilyenkor azt az igét, ami által megtapasztaltuk a szabadítást, a megtérést, vagy amin keresztül az Úr továbbsegített a holtponton, megerősített gyöngeségünk idején.

Mi már nem köveket rakunk le, hanem igéket emelünk ki, amikor olvassuk a Bibliát. Jó, ha egy-egy fontos igét, ami életünk nehéz idején megszólított, aláhúzunk. Gyökössy Endre mondta, hogy a Biblia olyan könyv, ami aláhúzogatva jó. Ezek az aláhúzások jelzik és visszaigazolják az Úr munkáját. Amikor újra olvassuk, felidéződik mindaz, amit korábban szólt Urunk. Akár még az időpontot is mellé írhatjuk, így tudni fogjuk, mikor is erősített meg az az ige. 

Sokat segíthet, ha eltesszük a különböző alkalmakkor kapott vagy húzott igéinket is, mert azokat is kézbe vehetjük, és ismét megelevenednek a számunkra. Jó visszagondolni, hogy ha korábban az Úr szólt általa, akkor ma is megteszi. Ezek az emlékeztetők az utókor számára is fontosak, mert ők nem élték át azt a csodát, amit az elődeik, ezért kétségbe vonják hitelességét. Ezért aztán jó, ha felidézzük és megvalljuk az Úr életünkben elvégzett munkáját. Jó, ha elmondjuk, hogy egy adott élethelyzetben milyen igét kaptunk, és hogyan segített meg az Úr. A mi emlékeztető kövünk másoknak bizonyságtétellé válhat, hirdetheti az Úr hatalmát és dicsőségét. Természetesen, a kövek akkor lesznek hatásosak, ha mögöttük megtalálható az élet bizonyságtétele is.

Pál apostol rámutat a törvény és az ígéret közti különbségre (Gal 4,21-31).  Ábrahám példáját hozza fel: két fia volt, de csak az egyik született ígéretből, és ez örökölte az áldást. Az ígéret fia ajándék volt, akit ki kellett várni. A másik fiút a test szülte, mert nem vártak, hanem emberi módon cselekedtek. Ez a fiú áldás helyett sok problémát okozott az ígéret fia számára.

Bizony, hányszor születnek test szerinti dolgok az életünkben. Amikor nem várunk az ígéretek beteljesülésére, és a magunk elgondolása szerint oldjuk meg a dolgainkat, vagy belemagyarázzuk saját véleményünket az igébe, akkor mindig testtől születnek a dolgok. És ami testből születik, nehézzé teszi életünket, akadályoz a keskeny úton való haladásban, mert a test szerinti ma is üldözi az ígéret szerintit. Azért van annyi problémánk saját magunkkal, és válnak egyre nehezebbé dolgaink, mert nem várjuk ki az ígéret szerintit, és a testtől született tetteinknek mindig meglesz a következménye. Ezek soha nem nyugszanak, hanem állandóan keresztbe tesznek, akadályoznak, bonyolítják életünket.

Pál apostol, amikor keresi erre a problémára a megoldást, nem azonnal válaszol. Nem a saját ötletét osztja meg a galatákkal, mert akkor az szintén testtől született megoldás lenne. Mielőtt bármit mondana, felteszi a kérdést: „De mit mond az Írás” (30)? Ez számunkra is a megoldás, mielőtt bármibe fogunk, tegyük fel a kérdést: „De mit mond az Írás?” Bizony, gyakran kihagyjuk ezt, nem kérdezünk, csak cselekszünk. Mielőtt ma hozzáfognánk napi teendőinkhez, kérdezzük meg az Urat. Kérdezzük, mert mi a szabad asszony gyermekei, az ígéret fiai vagyunk, és ezért bátran kérdezhetünk.

 Tehozzád teljes szívből

1. Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten! Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak.

2. Ha, Uram, bűnünk szerint Minket büntetnél meg: Uram, e világ szerint Ki állhatna úgy meg? De a te irgalmad nagy A téged félőkön, És te engedelmes vagy, Hogy dicsérjen minden.

3. Énnékem reménységem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Ő szent igéjében. Én lelkem erős hittel Az Urat óhajtja, Mint a virrasztó éjjel A virradtát várja.

4. Izráel, az Istenben Vesd reménységedet, Mert szent irgalma bőven Nagy messze kiterjedt. Megsegít ő mindenben, Hívein könyörül, Az Izráelt kegyesen Kimenti bűnébül.

Isten áldásával.

Átkelés

A

 nép Józsué vezetésével elindult, és egészen a Jordán partjáig ment (Józs 3,1-17). Most már csak egy lépés választja el őket a hazától, attól a földtől, amelyet az Úr nekik adott. És eljött az új nap reggele, amely egészen különbözött minden eddigi más naptól, hiszen most egy új élet kezdődik. Végre megnyugodnak a vándorlástól, letelepednek és élhetnek Isten dicsőségére.

Az új kicsit félelmetes is, hiszen tele van sok ismeretlennel, és mi félünk az ismeretlentől, mert nem tudjuk, mit hoz a számunkra. Azonban az Úr megerősíti őket, és eltávolítja szívükből a félelmet, hiszen a szövetség ládája előttük megy, nekik továbbra sincs más feladatuk, mint hogy figyeljenek az Úrra, és maradjanak a nyomában. Megerősíti őket, hogy az Úr is velük megy. Nem marad a Jordánon innen, hanem népe előtt kel át a folyón. Megerősítés a számunkra is ez, előttünk jár az Úr, csak Rá kell figyelni. Nem hagy magunkra, hanem vezet folyamatosan.

Egy olyan úton járnak, amelyen még soha nem jártak, de az Úr előttük megy. Ismeretlen utakon is az Úr jár népe előtt. De ezeken az utakon előttük ment a szövetség ládája, és vezette őket.

Isten megerősíti Józsuét, és megígéri, hogy vele lesz, amint Mózessel is vele volt. Józsué számára az Úr élő Isten, és a nép is meg fogja tudni, hogy Ő él és valóban nekik adja a földet, és az ellenséget elűzi előlük. Minden nap meg kell erősödnünk abban a tudatban, hogy Isten él, és ma is van hatalma. Ma is csodákat cselekvő Isten Ő. Képes beavatkozni az élet és a történelem menetébe, övéi érdekében. Nem vagyunk kiszolgáltatva a gonosz erőinek, bízhatunk vezetésében.

Józsué az egész föld Isteneként mutatja be az Urat. Ő nem csak Mózes Istene, hanem az övék is, hatalma nem korlátozódik a pusztára, hanem itt is Úr, sőt, az egész földnek Ura. Jó ezt látnunk, ma már magunkat tartjuk a föld urainak, pedig Istené az egész föld. Szeretetéből átadta számunkra lakóhelyül, élettérül. Mert nem magának való az Úr. Mindent, amit alkot, megosztja az övéivel.

Eljött az átkelés ideje, és most a hitükre volt szükség. Mert az Úr mindig használatba veszi a hitünket. A Jordán éppen áradt, és a megáradt folyó felé kellett tartani - bizony, hitre volt szükségük. Hinniük kellett, hogy úgy lesz, amint az Úr mondta, és úgy is lett. Amikor a ládát vivő papok lába a vízbe ért, megállt a víz. A papok beálltak a ládával a vízbe, a nép pedig átkelt a folyón. Amint atyáik a Vörös-tengeren, most ők is száraz lábbal keltek át a folyó medrén. A víz addig állt, amíg az egész nép át nem kelt. Hatalmas csoda, Isten a természet Ura is, Számára nincs lehetetlen. Hányszor elveszítjük reménységünket, megtorpanunk, sőt, meg is hátrálunk - hát merjünk előre menni az Úrral. Ne a folyóra nézzünk, hanem Őreá. Egyszer majd mi is elérkezünk a határfolyóhoz, amelyen átkelve célba érünk, a mennyei hazába. Ne féljünk a hazafelé vezető úton, hanem figyeljünk Urunkra, mert Ő velünk jön. Vele kelhetünk át életünk Jordánján, és érkezhetünk meg örök hazánkba.

Pál apostol testi erőtlenség, gyengeség közepette érkezett meg a galatákhoz (Gal 4,12-20). Ők azonban nem látták gyöngének az apostolt, mert lényén áthatott az Úr Krisztus lénye. Krisztus áradt belőle. Úgy fogadták, mintha személyesen az Úr jelent volna meg köztük. Vajon mi is így képviseljük az Urat? Ő válik láthatóvá rajtunk keresztül? Hányszor eltakarjuk Őt, csak minket lehet látni, és nem az Úr lénye árad belőlünk.

Pál nem érzi magát megbántva - mi milyen könnyen megbántódunk, milyen érzékenyek vagyunk. Nekünk nem lehet semmit mondani, mert azonnal megsértődünk. Pál nem sértődött meg, hanem hirdette és hirdeti számukra most is a Krisztust. Pál tudja, hogy még van munka a testvérekkel, még nem befejezett az életük. A cél, hogy teljesen kiábrázolódjon bennük a Krisztus. Vagyis teljesen Krisztus uralkodjon bennük. Minket is naponta kézbe vesz Úr, és formál, mert még nem teljesen formálta át a lényünket. Isten Krisztus képére akar minket formálni. Engedjük, hogy alakítson, hogy Jézus teljesen kiformálódjon bennünk, hogy amikor ránk néznek, látják az életünket, Őt lássák. Már ne mi legyünk a fontosak, hanem Ő.

ÁLDÁSODDAL MEGYÜNK

1.

Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,

Néked énekelünk boldog éneket.

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

Őrizd életünk mindennap!

2.

Mindennap dicsérünk Téged, jó Uram!

Néked énekelünk vidáman, boldogan.

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

Őrizd életünk mindennap, mindennap!

Isten áldásával.

A hegyre menj!

J

ózsué követeket küldött Jerikóba, mert úgy vélte, hogy az onnan kapott hírek által megerősödik a nép szíve (Józs 2,1-24). Még elevenen élt bennük a Mózes ideje alatt kapott hír, miszerint ez a föld meghódíthatatlan. A felderítők munkáján keresztül üzen számukra az Úr, és felkészíti őket. A hírek arról tesznek bizonyságot, hogy Isten előttük jár, és ezt a földet valóban nekik adta, nincs más dolguk, mint birtokba venni. Az Úr minket is gyakran megerősít, hogy tovább merjünk menni, hiszen oly könnyen megtorpanunk, és fel akarjuk adni. Miért? Mert félünk? Mitől van bennünk félelem? Attól, hogy mindig magunkra nézünk, és akkor elcsüggedünk. Hiszen Izráel népe sem volt önmagában alkalmas arra, hogy elfoglalja az ígéret földjét. Azonban az Úr megkészítette előttük az utat. A kémek fel fogják ismerni, hogy Isten népe előtt járt. Ez a föld nem a jövőben lesz az övék, hanem már most az, mert az Úr nekik adta. Akkor is így van ez, ha még ők nem ott élnek, ha még ezt nem látják. Így adta nekünk az Úr Jézus győzelmét Isten, mehetünk azzal a hittel, hogy minden a miénk.

A kémek egy parázna nőnél húzódtak meg, mert úgy gondolták, az nem lesz feltűnő. Azonban elterjedt a hírük, felismerték őket, de az a nő elrejtette ezeket az embereket. Miért tette? Mert hitt Izráel Istenében. Felismerte a történetükről szóló hírek alapján, hogy Izráel Istene az Úr mindenek felett. Tudta, hogy Isten nekik adta ezt a földet. Ez a jerikói asszony ismerte Istent és a terveit. Én ismerem-e az Urat? Ismerem-e a terveit? Mivel tudta, hogy ezt a földet Izráelnek adta az Úr, döntött. Nemcsak ismerte az üdvtervet, hanem bele is illeszkedett. Nem elég ismerni mindazt, amit az Úr kijelent a számunkra, hanem fel kell ismerni, hogy eljött a döntés ideje, az életem, az örök életem függ attól, hogyan döntök. Ez az asszony az élet, a jövő oldalára állt. Az élet és a jövő Krisztus oldalán van. Állj mellé, és életre jutsz!

Az asszony komolyan vette az Izráel életéről szóló bizonyságtételt. Meghallotta a kivonulás és a Vörös-tengeren való átkelés történetét; felismerte, hogy mindezt Isten vitte végbe. Ezek alapján úgy döntött, hogy ő ehhez az élő és hatalmasan cselekvő Úrhoz akar tartozni. Mi nem ilyen szívvel hallgatjuk a történeteket, mi már csűrjük-csavarjuk, okoskodunk, és azt is kétségbe vonjuk, hogy megtörtént. Így azután lemaradunk az életről. Olvassuk és hallgassuk mi is ilyen nyitott szívvel és élő hittel a bibliai történeteket. Halljuk meg az Úr szavát, és adjuk át Neki az életünket. Mindehhez bátorságra van szükség, hiszen ez az asszony a döntése által saját népével került szembe.

Fontos még, hogy a követeket a hegyre küldi ez a nő. A hegy ad menekülést az Úr gyermekei számára. És ez előremutat a Golgota hegyére. Az egész Szentírás azt üzeni, a hegyre menj. A Golgotára menekülj, és élni fogsz. Ott van az élet, a forrás. A hegyen találkozhatunk Krisztussal és láthatjuk meg, hogy mit tett értünk. Menjünk mi is a hegyre.

Pál rámutat, hogy gyakran alatta élünk annak, ahogy élhetnénk (Gal 4,1-11). Hiszen már Krisztusban Isten örököseiként járhatjuk ezt a földi életet. Azonban ebből gyakran nem látszik semmi. Olyanok vagyunk, mint a szolgák, a koldusok. Miért? Mert nem látjuk, hogy minden a miénk. Nem ismerjük Isten országa gazdagságát, és úgy élünk, mintha szolgák lennénk. Az idősebbik fiú sem ismerte fel, hogy vele van az atya, és így mindene az övé. Fiúként szabadon rendelkezhet mindazzal, ami az atyáé. Megláttam-e már ezt? Merek-e fiúként élni? Ragadjuk meg az Úrtól kapott lehetőséget, és építsünk Jézus nevére.

Az idők teljességében, a megfelelő időben jött el Jézus, hogy megmentsen. Igen, csak Ő képes megmenteni a bűn és az ördög hatalmából. Ő mindig megfelelő időben érkezik, akkor, amikor kell. Általa lehetünk Isten fiai. Nagy kiváltság, hogy Istent Atyánknak nevezhetjük. Bizalommal mehetünk Hozzá. Abban a hitben, hogy törődik övéivel.

Isten nélkül bálványoknak szolgálunk. Amikor megismerjük Őt annak, Aki, örömmel bízzuk Rá magunkat. De ismerem-e? Jól ismerem-e Istent? A Galaták nem jól ismerték, ezért az a veszély fenyegette őket, hogy visszatérnek pogány szokásaikhoz. Ismerjük meg az Urat, olvassuk az igét, és engedjük, hogy bemutatkozzon, elmondja, hogy kicsoda Ő. Azért nem ismerjük jól, mert mások véleményéhez igazodunk, és nem a kijelentéshez. Legjobban Jézusban mutatta meg magát a számunkra. Olyan az Isten, amilyen Jézus.

A BIBLIÁT HA FELNYITOD

1.  

A Bibliát ha felnyitod,

Mily nagy csodát mutat neked!

Megnyílik benne fenn az ég

S itt lenn a szíved és szemed.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

2.  

E drága könyv tükör neked,

Megláthatod te szívedet;

Oly szennyes az s oly elveszett,

De Jézus által új lehet!

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

3.  

Az Úr szerelme benne szól,

És zengve zúg Atyánk szava,

Az elveszettnek így mutat

Napfényes utakat haza.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

4.  

Elmondja a kereszthalál

S feltámadás örömhírét,

Mint vitte végbe Jézusunk,

Mit kezdettől Atyánk ígért.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

5.  

Új élet magva szent Igénk,

S e pusztán át a manna is,

A lábunknak szövétneke,

Amíg utunk hazánkba visz.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

Isten áldásával.

Az Úr ad nyugalmat

M

iután Józsué megkapta az Úr parancsát az indulásra, a Jordánon való átkelésre, nem vár, azonnal megteszi az előkészületeket (Józs 1,10-18). A népnek három napja van, hogy felkészüljön az átkelésre. Nem lehet tovább várni, az Úr elvezette őket az ígéret földje határához, de azt nekik kell birtokba venni. Isten ígéreteit nekünk kell birtokba venni. Fontos látni, hogy amikor az Úr ránk bíz egy feladatot, el kell indulni megtenni azt.

Mielőtt elindulnak, útravalót készítenek, mert ennivalóra szükség lesz, de útközben nincs lehetőség ételkészítésre. Nekünk is be kell készíteni az útravalót tarisznyánkba, hogy legyen mihez nyúlni, legyen mi által megerősödni. Táplálék nélkül nem lehet sokáig vándorolni. Azonban a mi útravalónk az ige. Azt is jelenti, hogy legyen mindig kéznél, és használjuk minden nap. A Szentírás nem dísznek van, nem azért, hogy meg tudjuk mutatni, van belőle néhány fordítás a polcunkon, hanem azért, hogy tápláljuk vele lelkünket.

Az útravaló készítése arra is rámutat, hogy minden nap minden dolgunk előtt szükségünk van igei táplálékra. Ha reggel elolvasom a napi igét, az Úr szava egész nap elkísér. Ha van lehetőség, újra el lehet olvasni, ha nincs, akkor pedig végig lehet gondolni mindazt, amit olvastam, ami megragadott és fontos volt.  Felidézhetem, mit is üzent az Úr, mivel indított el reggel.

Három törzsnek a fele a Jordánon innen fog letelepedni, ők ezt a területet kapják örökségül. Itt ad nyugalmat számukra az Úr. Nyugalmat az Úr ad, és ott, ahová állít. Mindenki a maga helyén, az Úrtól elkészített helyén kap nyugalmat és békességet. A nyugalmat nem lehet megszerezni, csak kapni. Az Úr is azt mondja: Békességet adok nektek, az én békességemet adom néktek. Igen, ezt nem lehet pénzért megszerezni, sem tudomány által. Az igazi békesség az Úr ajándéka, kérni azonban lehet. Szívünk csakis az Úrban talál nyugalmat. Csak az Úrral való élő kapcsolat által nyugszik meg a szívünk.

Azonban az itt letelepedőknek is segíteniük kell a többieket, mert továbbra is egy népet alkotnak. Nem mondhatják, mi már megkaptuk a részünket, révbe értünk, hanem kötelességük segíteni testvéreiknek. Felelősek egymásért. Hányszor az önzés lopózik a szívünkbe; amikor elértük, amit terveztünk, megkaptuk, amit akartunk, nem érdekel a másik ember. Ez önzés, az Úr pedig azt akarja, hogy segítsük egymást. Ennek a törzsnek a tagjai nem mondták, nem megyünk, mert most már hozzá kell látnunk a magunk dolgaihoz, oly sok időt vesztegettünk el a vándorlással, most már magunkkal kell törődnünk. Tudják, akkor nyernek áldást, ha segítik a többieket a honfoglalásban. A törzsek vezetői elkötelezik Józsué mellett magukat, vállalják, hogy hallgatnak rá, úgy, ahogyan Mózesre is hallgattak. Ők is azt kérik vezetőjüktől, legyen erős és bátor. Valóban szüksége is van erőre és bátorságra, mert nem könnyű egy nép életét irányítani. Nem könnyű élen járni és példát adni, sem egy nép, sem a családunk vagy a egy közösség előtt. De a szükséges erő nem tőlünk érkezik, hanem az Úrral való kapcsolatból árad a szívünkbe. A hit csatornája közvetíti Isten erejét és vezetését.

Már tegnap is hallottunk a törvényről, amely a hit eljöveteléig őrzött bennünket - őrzött, védett, mert nem tud megmenteni (Gal 3,23-29). Egyedül a hit segít rajtunk. Pál elmondja, hogy hit által igazulunk meg. Mégpedig a Krisztusba vetett hit által. Egyedül az Úr Jézus tud megszabadítani, nincs más segítség, csak az Ő neve.

Miután eljött a hit, nem vagyunk a nevelőnek alávetve, mi már szabadon mehetünk hit által az Úrhoz. Tehát a törvény nem ad üdvösséget, de segít mederben tartani az életünket. Isten törvénye jó irányba terel minket, és segít, hogy ne tévedjünk el. Másrészt védelmet ad a világ áramlataival szemben. A tíz ige szerepe ma is fontos, hiszen az alapvető értékek védelmére teszi a hangsúlyt. Védi az életet és a családot. E védelem nélkül darabjai hullik az életünk.

Az Úr gyermekei védőfelszerelést kapnak, ez a felszerelés pedig nem más, mint maga az Úr. Felöltöttétek a Krisztust - ebben a világban sok veszéllyel találjuk magunkat szembe, de az Úr Jézus védelmet kínál. Ezt az öltözetet naponta felvehetjük.

Az apostol elmondja, hogy Krisztus védelme már nincs nemzetiséghez kötve. Egyetlen feltétel a Benne való élő hit, a kegyelem elfogadása. Akik ezt megteszik, Őhozzá tartoznak, egy közösséget alkotnak, nemtől, bőrszíntől, nemzetiségtől függetlenül. Krisztusban eltűnnek a korlátok, és igazi szabadságot élhetünk át. De vajon ezt éljük meg? Felismertük már ezt a csodálatos lehetőséget?

 Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.

A hit sorrendje

E

lérkeztünk Ezékiel próféta könyvének az utolsó fejezetéhez, az ítélet meghirdetésétől indultunk, és megérkeztünk az új kezdet ígéretéhez (Ez 48,1-35). Mert nem az ítéleté az utolsó szó, hanem a kegyelemé. Csodálatos, Isten utolsó szava a kegyelem, a megbocsátás, és ezt mi az Úr Jézusban kapjuk meg. A mi szavunk gyakran ítéletes, van, amikor az ítélet az utolsó szavunk. Azonban Isten egészen más, mint mi, Nála a kegyelem dominál.

Minden törzs megkapja a maga részét, sőt, ez a látomás az elveszett törzsekre is kiterjed. Isten drága kegyelme Izráel tíz törzsére is vonatkozik. Ő nem zár ki senkit, csak mi zárhatjuk ki magunkat. Jó lenne, ha nem így tennénk, nem zárnánk ki magunkat Isten országából, hanem hit által és kegyemből birtokba vennénk azt.

Júda területén található az ország legjava, mert az Úrnak van szentelve, Isten szent tulajdona. Ezen a területen áll a szentély. A legjobb rész mindig az Úrnak adott rész. Ahogyan Mária  is legjobb részt választotta, amikor Jézus mellé telepedett. Aki az Urat választja, jól dönt. Az Úrnak adott rész lesz életünk java. Sőt, az Úrnak átadott életünk jobbá válik. A tékozló fiú leépült élete is újjá, jobbá lesz az atyai házban.

Ma pedig már Józsué könyvét nyithattuk ki, és általa a pusztai vándorlás koráig mehetünk vissza az időben (Józs 1,1-9). Már az ígéret földje határán állnak. Meghalt már az Úr szolgája, Mózes is. Az Úr szolgájának is letelik a földi szolgálata. Ráadásul, ő nem mehet be a földre, csak a Nebo hegyéről vethet rá egy pillantást. Mégsem zúgolódik, nem vádolja Istent, nem tartja kegyetlennek, mert tudja, rossz döntésének, haragjának a következménye ez.

Mózes után Józsuét hívja el az Úr a nép vezetésére. Ígéretekkel látja el őt, és megparancsolja, hogy induljon, keljen át a Jordánon. Józsué megkapja azt az ígéretet, hogy az Úr vele lesz. Nem egyedül, nem a maga ereje által kell ezt a feladatot végrehajtania, hanem az Úrral. Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Ez elég Józsuénak, hiszen látta Mózes életét, és látta Isten munkáját, amit Mózes és a nép életében elvégzett. Mózes mellett megtapasztalta az Úr jelenlétét, és ez neki elég. Mi tapasztaljuk-e mások életében, hogy jelen van az Úr? És a mi életünket figyelve meglátható-e Isten jelenléte?

Elég-e nekem ez: veled leszek? Elég-e ez az ígéret, vagy valami másra is várunk? Hányszor nem elég az Úr szava, valami jelre vágyunk. Józsuénak elég volt. Szinte átmelegszik a szív ezt olvasva: nem hagylak magadra téged, mert lehet, hogy eljön az idő, amikor egyedül maradunk, de mégsem leszünk magunk, mert az Úr velünk lesz. Életünk legnehezebb szakaszaiban is velünk van az Úr.

Fontos meglátni, hogy az eredményes élet a bibliaolvasásból fakad. Vagyis az eredményesség alapja a Szentírás. A Szentírás megismerése és az Úrnak való engedelmesség hozza meg az eredményességet. Ne hagyd abba, erről elmélkedj éjjel-nappal. Mennyit foglalkozunk az igével? Milyen jó, ha betölti lényünket, mert általa töltődhet és tisztulhat a szívünk.

A galata levél harmadik fejezetében a hitre fekteti a hangsúlyt az apostol (Gal 3,1-22). Minden hit által történik, és nem cselekedetek által. Hit által, kegyelemből kapjuk az új életet. A Galaták is a megfeszített Krisztusban való hit által kapták meg Isten kegyelmét. A hit az ige hallása által keletkezett a szívükben. Tehát a biblikus hit Isten igéje nyomán jön létre. Így azután nem mindegy, miben hiszünk. Az életet adó hit Jézus Krisztusra irányul.

Ábrahám életével támasztja alá érvelését Pál. Ábrahám meghallotta Isten elhívó szavát, és hitt neki. Hitt az Úrnak, és ezt a hitet követte az engedelmesség. Így működik ez a mi életünkben is. Isten megszólít, azt mondja: jöjj, kövess engem, én pedig engedelmeskedem, vagyis felállok és követem Őt. Ez a tanítványság lényege, követni Jézust. Ez a sorrend: ige, hit, engedelmesség.

Beszél még a törvény szerepéről az apostol, rámutat, hogy a törvény Krisztushoz vezérlő mester. Rádöbbent a tehetetlenségemre, arra, hogy nem tudom betölteni és nem tudom megoldani az életemet, ezért segítségre van szükségem. Ezt a segítséget Jézustól kérhetem. Ha kérem, meg is kapom.

Az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adatik. Az új élet, az üdvösség Isten ajándéka. Isten ajándékozó Isten. Dicsérjük Őt legnagyobb ajándékáért, Jézus Krisztusért.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.