Igyekezz Jézushoz!

E

ddig talán nem igazán értettük a sok törvény és rendelet értelmét (3Móz 20,1-27). Legalábbis az nem biztos, hogy világos volt, miért is olvassuk mi. Mondhatnánk azt is: azért, mert benne van az igében, Isten szava, és általa ma is üzen a számunkra. Minden ige fontos, amely Isten szájából származik. Az Úr Jézus nyomatékosította ezt, amikor megkísértette a sátán. Minden igét komolyan kell venni, nem lehet válogatni, nem mondhatjuk: ez ige, mert tetszik, és olyat mond, amivel egyetértek, a másik szakasz nem ige, mert nem fér bele a gondolkodásomba.

Isten a mai részben elmondja, hogy elkülönítette a zsidóságot a többi néptől. Kiválasztotta  őket, és azt akarta, hogy különbek, másabbak legyenek. Világosság, ragyogó csillag ebben a bűnös világban, hiszen az Úr maga a Világosság. Istennek célja volt népével, az, hogy ragyogjon a nemzetek egén, világosságot nyújtson a sötétben botorkálók számára. 

Elkülöníti az övéit, vagyis különválasztja a maga számára. Mindent megtesz, hogy másabbak legyenek. A gyülekezetet is kihívja az Úr a világból. A tanítványok a kihívottak közössége. Meghallottam már a hívást, és elindultam? Látszódik, hogy az Övé vagyok? Van különbség az életem és a világ élete között?

Isten népe megkapja az Úrtól az élet védelmének programját. Ezeknek az etikai törvényeknek a célja az élet védelme. Ne áldozzák fel gyermekeiket a Moloknak, mert Isten előtt utálatos a gyermek-, az emberáldozat. Ő ilyet nem kér. Számára az élet mindennél fontosabb, hiszen Ő ajándékozta azt nekünk. A gyermekáldozat tulajdonképpen a nem kívánt gyermektől való szabadulást jelentette. Ma sem vagyunk előbbre, hány megfogant élet nem születik meg, mert nem akarják, hogy megszülessen. Isten ajándéka az élet, és azt akarja, hogy népe örüljön neki, óvja és védje.

A szülőket, az időseket is védi az Úr, azt akarja, hogy gyermekei körében legyen jelen az elődök védelme, segítése. Minden téren legyen más a hívők élete, mint a világé. Azért is fontosak ezek a rendelkezések, mert a zsidókat is körülvette a világ. Sőt, Kánaán földjén is éltek más népek, megvoltak a szokásaik, amelyek időről-időre változtak. És Isten azt kéri, hogy ne igazodjanak ezekhez a szokásokhoz, hanem ők mutassanak fel mást. Ők mutassák meg az élet tiszteletét. Mutassák fel Isten irgalmát és szeretetét. Így vigyük bele mi is a világba Isten akaratát, szeretetét. Az életért, a bűnös emberért Jézus odaadta a saját életét. Istennek sokba kerültünk. Ezért fontos Neki minden ember, azt akarja, hogy általunk eljusson mindenkihez a jó hír.

Az Úr elhívta tanítványait, egy bővebb körből kiválasztotta azokat, akiket az Atya Neki adott, akiknek a szívében égett a Vele való élet utáni vágy (Lk 6,17-19). Ezek az emberek vágytak Jézussal lenni, mindent elhagytak, búcsút vettek addigi életüktől, és most már Jézus vezetésére hagyatkoznak. Jézus pedig elindul velük egy új életbe, belépnek Isten országába, és mostantól annak megismertetése folyik. Azt itt következendőkben az Úr bemutatja Isten országát az új polgárok számára. Nem zsákbamacskát árul, hanem elmondja, milyen is az az ország, amibe beléptek, és ott hogyan kell élni. Isten országában más szabályok vannak. Ott nem én vagyok az első helyen, ott nem érvényes az én, te, ő, hanem az Ő, te, én. Ahogyan maga az Úr Jézus is elmondja majd: szeresd az Urat, a te Istenedet teljes lényedből, felebarátodat, mint magad. Ebben szépen benne van Isten országának sorrendje: első az Isten. Vajon így van ez az én életemben? Első az Úr? Úgyis, hogy Vele kezdem a napot? Keresem a közelségét, kézbe veszem igéjét, figyelek Rá? Iszom a szavait? És úgy is Ő az első, hogy minden dolgomat előbb Vele beszélek meg? Valóban először az Úr igéjéhez fordulok?

Nemcsak a tizenkettő, hanem egy nagyobb tanítványi kör és az emberek érdeklődő csoportja veszi körül az Urat. Jönnek, hogy hallgassák Őt. Jó ezt látni, átmelegedik a szív. Egy nagy sokaság Jézusra kíváncsi, Őt akarja hallani. Vajon mit is mond Istenről és rólunk? Mi a terve velünk? Ma hány embert érdekel Jézus? Egyáltalán, ma mit is akarunk hallani? Újabb és újabb hírt, olyan személyekről, eseményekről, amik talán nem is tartoznak ránk. Figyeljük a sporteredményeket, az emberi teljesítményeket, árfolyamot és az árakat. Mit és hol lehet olcsóbban megvenni. Figyeljük-e, érdekel-e, mi Isten szava a számunkra? Ezeket az embereket Isten terve érdekelte. Látták, hogy az életük nem teljes, és Jézusban látták meg azt, Aki teljessé teszi. Felismerték, hogy Jézus a Megváltó, és hallgatják, mert szavában erő van. Ez azt jelenti, hogy beengedik a szívükbe, és egyszer csak megtapasztalják a hatását. A befogadott ige hatni kezd.

Jézus Isten gyógyító, szabadító hatalmát hozta el a világba. Ahol befogadják az igét, ott gyógyul az élet. Olyan erő van az igében, mint a búzában, elvetik, és mivel magában hordozza az élet kódját, a földben kifejti hatását, előbújik az új élet. Isten szavában az Élet kódja van jelen. Hiszen szólt, és a világ létrejött szava által, és minden előállott a földön. És ez a szó ma is energiával telített. Isten Szentlelke biztosítja az ige számára a megfelelő körülményeket. Fogadjuk nyitott szívvel Isten igéjét, engedjük, hogy kifejtse bennünk hatását. Az ige jelenléte meglátszik, nem csupán a bibliaismeretünk fog javulni, hanem az életvitelünk fog változni. Elmaradnak régi szokások, erőtlenné válik a bűn, és megerősödik a krisztusi élet, az új ember. És ez meglátszik döntéseinkben, a másik emberrel való kapcsolatunkban is.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.

Együtt az Úrral

Ú

j életszokások kialakításában segíti népét az Úr (3Móz 19,1-32). Mivel az Övéi lettek, átélték szabadítását, és ezáltal tapasztalják, hogy Ő élő valóság, nem élhetnek úgy, ahogyan az idegen népek. Isten az élet minden apró részletére vonatkozóan eligazítja őket. Eddig a világ gyakorlata volt a minta, Egyiptomban váltak néppé, azokat az erkölcsi beidegződéseket, mintákat szívták magukba, amit ott láttak. Azonban az nem Isten szerinti. Ezért most a pusztában új magatartási mintákat kapnak,  a régitől pedig megszabadulnak. Az újat csak akkor tudjuk átvenni, ha a régit elhagyjuk. A nem Isten szerinti szokásokat ki kell takarítani az életünkből. Bármennyire hozzánk nőtt egy viselkedési forma, mert a környezetünk számára magától értetődő volt, de ha az nem áll meg az ige talaján, meg kell azt változtatnunk.

Mindezzel Isten felkészíti az övéit az önállóságra, a céltudatos életre. Azt akarja, hogy ne a világ áramlata sodorja Izráel fiait, és ugyanígy a mai hívőket sem.  Azt szeretné, ha az ige által világos látásunk lenne Isten akarata felől, és ezt tudnánk és akarnánk is képviselni. Sok mai embert a világ szokása sodor, néha még a hívőket is megkísérti ez a sodródás. Nem merünk saját meggyőződés alapján haladni, mert akkor szembekerülünk a többséggel. Azonban Isten gyermekét ne a "mindenki így csinálja", az "ez a szokás" gyakorlata vezesse, hanem az a kérdés: Mit akar az Úr, hogy cselekedjem? Ne a többség után, hanem az Úr Jézus után menjünk, Ő a jó pásztor, és jó úton is vezet.

Ráadásul a mai szokások jó része pénzigényes, belehajtódnak az emberek a még több munkába vagy hitelszerzésbe, és ezáltal a pénzvilág szolgájává válnak. A számlák jönnek, mindig fizetni kell, vagy újabb verziók jönnek ki az általunk használt eszközökből, így cserélni kell modernebbre. És ez a fajta mentalitás egyre messzebb visz Istentől, nincs már idő megállni, elcsendesedni, mindig menni kell. Tulajdonképpen a rendszeressé vált különféle sorozatok, ismétlődő vetélkedők, nagy tornák is ezt a szolgálják, legyen mindig valami, ami leköti az érdeklődést, amivel órákat eltöltünk, de csendre, igeolvasásra, imádkozásra, családtagjainkra minél kevesebb idő maradjon. Ebből akar az Úr kiemelni, Önmagával összekötni. Jó végiggondolni, hogy jut-e az igére, az Úrra egy futballmérkőzésnyi idő. Tudok-e annyi időt Bibliával a kezemben eltölteni, amennyit a telefonommal vagy az egyéb készülékekkel?

Azok  szokások, amik divattá válnak, Isten előtt nem is olyan népszerűek. A hajviselet divatokhoz igazítása, a varázslók, jósok felkeresése, a tetoválás Isten szemében nem kedves. Mégis milyen sokaknak ez jelenti önmaguk kifejezését. Ezek közt van, ami az egészségre is káros lehet, mégis, ha sok reklámot kap, és divattá teszik, milyen sokan követik, mert nem akarnak lemaradni. Miért van ez így? Mert nem is ismerjük Isten akaratát. Fogalmunk sincs arról, Ő mit szeret, mi a véleménye, meg talán nem is érdekel minket. Azonban az Úr szeret, és ha tudatlanul vétkezünk, lehetőséget kínál a megtérésre, a változtatásra. Sok minden jelentéktelennek tűnik, azt mondjuk, ilyenekből Isten nem csinál ügyet, és nem üdvösség kérdése. Lehet, de bizonyságtétel. Ezeknek a szokásoknak a tiltása azt szolgálta, hogy Isten népe különbözzék a világtól. Azt akarja, hogy fel lehessen ismerni, ki tartozik Hozzá, és ki nem. A világosság különbözik a sötétségtől, de  ha nem, akkor már nem világosság.

Isten hangsúlyozza, hogy Ő az Úr. Ő a Szabadító, és Ő szent. Szentté akar formálni, azt akarja, hogy az övéi is szentek legyenek, és szentül éljenek a világban. Az Úr megismerése a bálványoktól való elfordulásra serkent. Aki megismeri Isten hatalmát, az nem fordul pótszerekhez, mert az Úr elég. Az élő, személyes Isten, Aki teremtett és megváltott, vagyis élettel ajándékoz meg, elég. Aki Őt megismeri, nem elégszik meg néma és rabtartó bálványokkal, mert lelkünk ürességét egyedül csak Jézus képes betölteni. Ő elégíti meg szívünket.

Jézus nem zavartatja magát a vezetők esztelen indulatától (Lk 7,12-16). Nem fél, nem változtatja meg programját, bátran megy előre. Az Atyára figyel, és az Ővele való közösséget keresi.  Félrevonul és imádkozik. Keresi Isten akaratát. Igyekszik világosan látni, mit is akar Isten. Ennek felismeréséhez időre van szükség, és Ő rászánja az időt. Egy egész éjszakát Istennel tölt. Minden egyéb dolgot félretesz, fontos, hogy az Atyával legyen. Mennyi minden elvon ma Istentől, és milyen sok mindenre rengeteg időt áldozunk. Későn fekszünk különféle programok miatt, hányszor tovább tart egy focimeccs a rendes játékidőn túl, és azért fennmaradnak sokan. De az Úrért, az imádságért fenn tudunk-e maradni? Tudok-e csendben Istennel tölteni hosszabb időszakot? Lehet, rávágjuk, hogy gyakran késő éjjelig végezzük feladatainkat, úgymond szolgálunk az Úrnak. De Jézus nem munkával töltötte ezt az időt, hanem az Atyával.

Az is elgondolkodtató, hogy átvirrasztott, Istennel töltött éjszaka után milyen friss az Úr. Nem látunk Nála fáradságot, mi pedig alvás után is gyakran fáradtan ébredünk. Miért? Mert Jézus Isten közelségében volt, és  imádkozás közben Isten Lényének közelségében mind testben, mind lélekben megújult. Ő azt juttatta a lelkébe, amire a léleknek szüksége volt. Nem mindegy, milyen impulzusok érnek minket elalvás előtt. Ha az ige jár át, megnyugvást, feltöltődést ad, és frissebben ébredünk. Az Úr Lénye felfrissít szellemileg is.

Azért volt nagy jelentősége ennek az egész éjszakás virrasztásnak, mert ezt követően kiválasztja tanítványait. Az Úrral eltöltött időben tisztábban látja, kit kell hívni. Nem a szélesebb tanítványi körrel szavaztat, hanem mély látással választja ki a tizenkettőt. Jó, ha mi az Úr előtti csendben hozzuk meg döntéseinket, és a belső szobánkból lépünk ki az emberek közé. Jézus magabiztosan hozza meg döntését, mert ezt megbeszélte az Atyával. Biztosabban tudunk dönteni, ha keressük Isten akaratát. Aki keres, az talál. Talál választ, mert Istennél vannak válaszok kérdéseinkre, de ezeket meg kell keresni. Sőt, gyakran ki kell várni, míg megérkeznek.

A tanítványok hozzánk hasonló egyszerű emberek voltak, ez azt jelenti, hogy velünk is van terve. Nem kell rendkívülieknek lennünk, elég hallgatni a szavára, odamenni Hozzá és követni Őt. A követésben váltak tanítványokká. Az Úr Jézus követésében átformálódtak. Minél többet leszünk az Úrral, annál jobban átalakulunk. Simonból is Jézus mellett lesz kőszikla, Lényének hatása által válnak küldöttekké. Nem magunktól, vagy bizonyos tananyag elsajátítása által válunk Jézus tanítványaivá. Ő tesz azzá. Amint Péternek is mondta, emberhalásszá teszi őket. Ez tőlünk nem telik, de Tőle igen. Engedjük, hogy tanítvánnyá tegyen, küldötté, aki viszi másoknak a jó hírt.

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

Isten áldásával.

Jézus tanít

A

z Úr nemcsak egyszer szól az életünkben, nem különleges alkalmakkor mond ünnepi beszédet, hanem szól azután is (3Móz 18,1-30). Szól újra és újra. Mindennap, akar szólni hozzánk, és ez csodálatos. Mindennap Elé szabad állnom és kérhetem, szólj Uram, mert hallja a Te szolgád! De valóban így állok elé? Tényleg várom, hogy szóljon, mert örömöt okoz az Úr szava?

Nagyon fontos hallgatni az Úr szavát, életbevágóan fontos, de csak akkor jár eredménnyel, ha hallgatok is rá, ha megcselekszem. Mert ha nem teszem, alap nélküli marad az életem. Akkor jönnek a viharok és a vizek, és nagy kárt okoznak, sőt el is pusztíthatnak. Az Úr szavára épített, azon növekedő élet marad meg az örök életre.

Az Úr népe szívére helyezi, ne cselekedjenek úgy, ahogyan az más népeknél szokás, ahogyan a nem hívőknél látják. Sokféle minta vesz körül bennünket, rengeteg mindent látunk, különösen ma, amikor el vagyunk halmozva képanyaggal, rengeteg információval. Ezek az információk gyakran tettekre serkentenek, biztatnak, cselekedjünk mi is úgy, ahogyan a reklámozott személy. Járjuk az ő útját, és sikeresek leszünk. Az Úr a szívünkre helyezi, ne kövessük a nem hívők szokásait.  Miért? Mert az Úr Jézus új szokást hozott, és mutatott be. Az Ő élete Isten akaratát tükrözi, olyan szokásai és életvitele van, amiben gyönyörködik az Atya.  Kövessük Őt, figyeljünk Rá, és vegyük át szokásait.  Ha így teszünk sokkal vonzóbb lesz a tanítványságunk, és láthatóvá válik a különbség is.

Isten ad törvényeket népének, most már Isten szava, az Ő akarata, az Általa megmutatott cselekvés válhat szokássá. A családi kapcsolatok megélésében a szexualitás terén is az igéhez, Isten szavához igazodhatnak. Isten ad útmutatást, és nem kell mások szokásait átvenni. A férfi nő kapcsolatot is igei alapon élhetjük meg. Lehetnek biblikus szokásaink, sőt kell, hogy legyenek, és ezek mások számára is bizonyságtétellé válhatnak.  Ezen a téren se mi tanuljunk a világtól, hanem éljünk úgy Isten Lelke vezetése által, hogy mi lehessünk a minta a nem hitben élők előtt.

Urunk a támadások ellenére is megy, viszi tovább az életet, és a kiüresedett szombatot megtölti élettel, Istentől való tartalommal.  Mert az Úr napja az Élet napja. Az Élet jelenik meg és találkozik velünk.  A feltámadott Úr Jézussal való találkozás alkalma az istentiszteletek ideje. Nem holt és üres alkalom, ha élő idő. Akkor valósul mindez meg, ha valóban Őhozzá megyünk. Ha Ő a fontos nekünk, és vágyakozunk minél több időt Vele lenni. Az istentisztelet az öröm, a Vőlegény és a menyasszony találkozásának a napja. Hogy örülnek a szerelmesek, amikor találkozhatnak egymással. Aki szereti Jézust, annak az istentisztelet a szerelmesével való találkozás alkalma. Örömmel megy találkozni. Hogyan megyek én az alkalmakra?

A zsinagógában tanított az Úr, ez azt jelzi, hogy Isten dolgait tanulni is kell (Lk 6,6-11). Elsajátítani Isten akaratát.  Nem elég csak hallgatni, hanem úgy jelen lenni, hogy meg akarom tanulni az igét, azt, amit mond az Úr. Amit megtanulok, az bennem van, ahhoz hozzá lehet nyúlni, tudom használni. Így van bennünk az ige? És úgy megyünk az alkalmakra, hogy tanulni akarunk. Azért tanít az Úr, hogy azt tegyük is, aszerint éljünk. És ha tanítás, akkor benne van a számonkérés is. Számon kéri, hogy amit megtanultunk azt éljük-e? Valósággá válik-e az ige mindennapjainkban?

A hívő életben nincs olyan, hogy már megtanultam és mindent tudok. Újra és újra oda kell menni az Úrhoz. Ő eljött, hogy tanítson Isten országára, és ezt becsüljük meg. Nem akarja, hogy eltévedjünk, és kész volt az Atya csodálatos világát értünk odahagyni.  Gondolj bele, Érted hagyta ott a mennyet, és lett emberré. Meg akar tanítani az életre, mert tudja, hogy nem értünk Hozzá. Mert hogyan is értenénk, semmit sem tudunk, amikor megszületünk. Mi csak gondoljuk, hogy értünk az élethez, azonban Ő azért jött, hogy megmutassa, hogyan csináld, mert magunktól nem megy. Nem mindegy kitől tanulunk, engedjük, hogy ma az Úr Jézus legyen valóban a Mesterünk.

Ott van egy sorvadt kezű ember, és ott vannak a farizeusok és írástudók is.  Ott vannak mind, ahol szól az ige, a farizeusok és írástudók Istent képviselik. Vajon azért vannak jelen, hogy áradjon Isten ereje és gyógyuljanak az emberi életek? Mi hogyan vagyunk jelen? Ezek Jézust figyelik, és ez a beteg ember lehet, hogy csak csalétek. Isten gyermekinek tartják magukat és egy ember csak eszköz céljaik eléréséhez. Mit látunk a másikban? Eszköz vagy ember, akinek az Úr kegyelmét, szeretetét, gyógyító hatalmát adhatom tovább. Segítem-e Jézushoz az embereket?

Most Jézus kérdez, pedig Őt akarták vizsgáztatni, de Ő kezd el kérdezni. Igen, mi diákok vagyunk, csak Ő kérdezhet, mi nem vonhatjuk felelősségre.  Szabad-e szombaton jót tenni, életet menteni. Jézus számára az életmentés áll a középpontban. A szombat is erről szól, menteni az életet szóval és tettel egyaránt. A lélekmentés Isten megtalálásában, a kegyelem átélésében nyilvánul meg.

Ma is mentési, gyógyítási szándékkal közelít felénk az Úr. Hol van lebénulva, elsorvadva az életünk? Melyik terület az, amit lebénított, használhatatlanná tett a bűn? Életed melyik területe sorvadt el?  A hited, engedelmességed? Most az Úr azt kéri, kezd el használni, nyújtsd, mondta ennek az embernek. Te ne tegyél mást, csak engedelmeskedj, csak kezd el használni a hitedet, életed elsorvadt területét, mert Jézus szavában ma is erő van. Ha Ő szól, akkor képessé válok megtenni, azt, amit eddig nem tudtam.

Jézus nem anyagi érdekből gyógyít. Azért teszi, hogy helyreálljon az ember élete. Gyógyultan dicsérje az Atyát, és szolgáljon Neki. Jézus számára az élet a fontos. Te vagy Neki a fontos. Nem a szabályokra, hanem az ember teljes gyógyulására helyezi a hangsúlyt.

Akik látták a sorvadt kezű gyógyulását, azokat esztelen indulat szállta meg. Nem leborultak Jézus előtt, hanem haragszanak Rá, meg akarják ölni. Őket bántja, hogy történik valami, hogy élet pezsdül, és rendbe jön egy ember. Ők a merev szabályokhoz ragaszkodnak. Inkább maradjon halott az ember, és vesszen, csak a szabályok ne sérüljenek. Jézus azonban életpárti. Éledjen az ember, újuljon a kapcsolata Istennel, és akkor ő maga is meg fog újulni. Ahol az élet hat, ott Isten törvénye sem sérül.

TANÍTS, URAM, MEGHAJLANI

1.  

Taníts, Uram, meghajlani,

Mint szélben az arany kalász!

Hajoljak meg, ha Szentlelked

Reám fuvall s porig aláz!

2.  

S dacos szívem ha ellenáll,

Midőn a Lélek rálehel,

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg

Lelked tüzében égjen el!

3.  

Mint bősz hullám, mely megtörik,

Ha parthoz űzi zúgó szél,

Úgy törjön össze szívem is,

Amint Tebenned partot ér!

Isten áldásával.

Vesd az Úrra terhedet!

Á

ron fiai meghaltak, mert idegen tűzzel áldoztak, nem megfelelően járultak az Úr elé (3Móz 16,1-17,16). Azonban az élet megy tovább, Isten pedig felkészíti a főpapot a szentélyben való megjelenés módjára. A szentélyben, a kárpiton túl található az a hely, ahol az Úr felhőben megjelenik. Nem lehet akármikor és akárhogyan bemenni oda, a bűnös ember nem mehet kedve szerint az Úr elé. Azon a helyen a menny kisugárzása van, mennyei atmoszféra jelenik meg. Ebben az atmoszférában csak bűnbánattal állhatunk meg. Még a főpapnak is engesztelésre van szüksége. Ő sem bűntelen, magáért is engesztelő áldozatot kell bemutatnia. Azonban eljött az igazi Főpap, Jézus, Ő bűntelen, és így értünk mutat be örök érvényű áldozatot. Jézus áldozata tökéletes, egyszer s mindenkorra szól, nem kell ismételni. Elég bűnbánattal Hozzá jönni és hálás szívvel elfogadni áldozatát, megtisztító kegyelmét.

Isten szent, csodálatos Teremtőnk van, Aki ebbe a szentségbe akar bevonni Jézus által. Meg akar tisztítani a bűntől, és megszentelni, hogy életünk tiszta és minőségileg más legyen. Ez a szent Isten nem törődik bele a bűn jelenlétébe, az emberben meglévő romlásba, hanem kész minket megtisztítani. Magához akar vonni, mert tudja, hogy Nélküle, a közelsége nélkül boldogtalanok vagyunk. Ha nincs élő kapcsolatunk Istennel, ha nincs jelen a mindennapjainkban, üres a szívünk. Ezt az ürességet semmi nem tudja betölteni, csak egyedül Ő. Azért küldte el Jézust, hogy Általa magához ölelhessen. Aki Krisztusban van, annak az élete kibírja Isten közelségét. Lénye elrejt, és Isten már nem a bűneinket látja, hanem Jézus áldozatát.

Az Úrral való találkozásra azonban a népnek nagyon nagy szüksége van, ebből nyernek megerősítést Isten jelenlétéről, és kapnak útmutatást a folytatásra. Isten vezette őket a pusztában, Nélküle nem boldogultak. Mint ahogyan igazán mi sem boldogulunk Isten nélkül..  Ezért Isten elrendeli azt a módot, ahogyan Áron megjelenhet Előtte. Áldozatot kell bemutatni, mert az áldozat vére tisztít meg. Áldozat nélkül nincs bűnbocsánat, ezt erősíti meg ez a törvénysorozat. Egy bakra pedig ráhelyezik a közösség vétkét, ami azután kiviszi azt a pusztába. Ezáltal volt bűn, nincs bűn. Mi már az Úrra vethetjük nemcsak a bűneinket, hanem minden terhünket, gondunkat. Ez azt jelenti, hogy átadtam Jézusnak, már nem az én vállaimat terheli, nem én roskadozom alattuk. Olyan ez, mint amikor a búzászsákot az egyik ember átadta a másiknak a vállára, most már a másik viszi tovább, én pedig felszabadulva mehetek. Csodálatos, hogy mennyire odafigyel az Úr ránk. Tudja, hogy milyen törékenyek vagyunk, és nem akarja, hogy összeroppanjunk. Azonban mindez azért lehetséges, mert eljött a mi igazi Barátunk, magára vette a terheket, és Ő a kereszten beleroppant. Hálás szívvel köszönhetjük meg, amit tett. De élnünk is kell ezzel a lehetőséggel. Ne cipeljük magunk tovább azt, amit már nem kell cipelnünk.

Megindul Jézus gyötrése, nem annak örülnek a vezetők, amit látnak, hogy emberek rendbejönnek, gyógyulnak, új életet kezdenek, hanem a hagyományaikhoz ragaszkodnak (Lk 5,27-6,5). Az élő hitből szokást kreáltak. Azonban a szokás nem elég, mert ha nincs jelen ott Isten, maradunk nyomorultak. Nem vallásra, hanem Isten élő és ható jelenlétére van szükségünk. Mit ér a hagyomány, ha az életünk nem változik? Jézus pedig maga az Élet. Azért jött, hogy talpra állítson, mennyei erőket hozzon kiszikkadt életünkbe.

Jézusban Isten országa érkezett meg, itt van a Vőlegény, és mivel itt van, nincs szükség böjtre, legalábbis nem az előírásos böjtre. A tanítványok együtt vannak az Úrral, tapasztalják Isten országának erejét. A böjt is majd új tartalommal telik meg, nem szokásból történik, hanem egy mélyebb kapcsolat végett. A böjt azt jelenti, hogy Jézussal töltöm a  felszabadult időt, ráhangolódok akaratára, figyelem, mi a terve velem. Vagyis felkészülök, és mennyei erőt veszek a szolgálathoz. A böjtből kilépő ember Isten energiájával, gyógyító, szabadító erőkkel van felruházva. És ezt nem önmagáért, hanem másokért kapja. A böjtben koncentrált imaközösség valósul meg. Ez idő alatt tusakodhatunk a megkötözöttekért. Élünk ezzel a lehetőséggel? Mert az Úr elmondta, hogy vannak olyan megkötözöttségek, amelyek gyógyulásáért böjtben eltöltött időre van szükség. Imádkozzunk ilyen koncentráltan Isten szabadító munkájáért, azért, hogy ma is hatalmasan nyilvánuljon meg bűn feletti ereje. Könyörögjünk, hogy az Úr adjon szabadítást a világ sötétsége alól. Annyira elhatalmasodott a gonosz, de Jézus a Győztes! Hisszük mi ezt? Imádkozzunk, hogy ez a győzelem legyen ma is látható! Nem kell vesztesként élni, mert Jézus győzött a gonosz felett!

Jézus újat hozott a világba, egy újfajta életet. Azt jelenti ez, hogy nem a régit toldozgatni, hanem ezt az újat átvenni. Ő nem néhány rossz tulajdonságot akar eltüntetni, hanem egy egészen új élettel, új, hússzívvel akar megajándékozni. A keresztyén élet erről az újról szól. Nem az eddigi életünk javítgatása történik egy kis jó cselekedettel, adakozással, tanulással, hanem a régit teljesen leveszi rólunk, és új természetbe, istenibe öltöztet. Ez új életformával is jár. A foltozás nem ér semmit, ezt láthatjuk. Ott történik érdemleges javulás, ahol Jézus Lénye megjelenik, Ahol Ő átveheti a hatalmat. Itt már nem magamnak élek, hanem egyedül Neki.

Az Úr Jézus csodálatos szabadságot hozott, aki Őt megismerte, befogadta az életébe, az már nem arra figyel, hogy mások szerint mit szabad és mit nem. Jézus tanítványa átéli, hogy a szombatnak is Ő lesz az Ura. Vagyis mindenben Isten akarata szerint élhetek. Most már nem a betű a lényeg, hanem a Lélek szerinti élet, amiben Isten akarata és az élet áll a középpontban. Isten igéje nem életellenes, hanem életpárti. Gyakran sajnos a farizeusokhoz vagyunk hasonlóak, akik csak azt tudták, hogyan nem lehet, de nem ismerték a hogyant. Jézus pont ezzel ismertet meg. Nem elég tudni, hogyan nem kell csinálni valamit, vagy hogyan nem akarom csinálni, meg kell tanulni azt is, hogy Isten szerint hogyan kell élni.

Jézushoz jöjjetek

Jézushoz jöjjetek, megfáradtak,

Igája néktek is nyugalmat ad.

Terhe könnyű, irgalma nagy.

Isten áldásával.