Igyekezz Jézushoz!

E

ddig talán nem igazán értettük a sok törvény és rendelet értelmét (3Móz 20,1-27). Legalábbis az nem biztos, hogy világos volt, miért is olvassuk mi. Mondhatnánk azt is: azért, mert benne van az igében, Isten szava, és általa ma is üzen a számunkra. Minden ige fontos, amely Isten szájából származik. Az Úr Jézus nyomatékosította ezt, amikor megkísértette a sátán. Minden igét komolyan kell venni, nem lehet válogatni, nem mondhatjuk: ez ige, mert tetszik, és olyat mond, amivel egyetértek, a másik szakasz nem ige, mert nem fér bele a gondolkodásomba.

Isten a mai részben elmondja, hogy elkülönítette a zsidóságot a többi néptől. Kiválasztotta  őket, és azt akarta, hogy különbek, másabbak legyenek. Világosság, ragyogó csillag ebben a bűnös világban, hiszen az Úr maga a Világosság. Istennek célja volt népével, az, hogy ragyogjon a nemzetek egén, világosságot nyújtson a sötétben botorkálók számára. 

Elkülöníti az övéit, vagyis különválasztja a maga számára. Mindent megtesz, hogy másabbak legyenek. A gyülekezetet is kihívja az Úr a világból. A tanítványok a kihívottak közössége. Meghallottam már a hívást, és elindultam? Látszódik, hogy az Övé vagyok? Van különbség az életem és a világ élete között?

Isten népe megkapja az Úrtól az élet védelmének programját. Ezeknek az etikai törvényeknek a célja az élet védelme. Ne áldozzák fel gyermekeiket a Moloknak, mert Isten előtt utálatos a gyermek-, az emberáldozat. Ő ilyet nem kér. Számára az élet mindennél fontosabb, hiszen Ő ajándékozta azt nekünk. A gyermekáldozat tulajdonképpen a nem kívánt gyermektől való szabadulást jelentette. Ma sem vagyunk előbbre, hány megfogant élet nem születik meg, mert nem akarják, hogy megszülessen. Isten ajándéka az élet, és azt akarja, hogy népe örüljön neki, óvja és védje.

A szülőket, az időseket is védi az Úr, azt akarja, hogy gyermekei körében legyen jelen az elődök védelme, segítése. Minden téren legyen más a hívők élete, mint a világé. Azért is fontosak ezek a rendelkezések, mert a zsidókat is körülvette a világ. Sőt, Kánaán földjén is éltek más népek, megvoltak a szokásaik, amelyek időről-időre változtak. És Isten azt kéri, hogy ne igazodjanak ezekhez a szokásokhoz, hanem ők mutassanak fel mást. Ők mutassák meg az élet tiszteletét. Mutassák fel Isten irgalmát és szeretetét. Így vigyük bele mi is a világba Isten akaratát, szeretetét. Az életért, a bűnös emberért Jézus odaadta a saját életét. Istennek sokba kerültünk. Ezért fontos Neki minden ember, azt akarja, hogy általunk eljusson mindenkihez a jó hír.

Az Úr elhívta tanítványait, egy bővebb körből kiválasztotta azokat, akiket az Atya Neki adott, akiknek a szívében égett a Vele való élet utáni vágy (Lk 6,17-19). Ezek az emberek vágytak Jézussal lenni, mindent elhagytak, búcsút vettek addigi életüktől, és most már Jézus vezetésére hagyatkoznak. Jézus pedig elindul velük egy új életbe, belépnek Isten országába, és mostantól annak megismertetése folyik. Azt itt következendőkben az Úr bemutatja Isten országát az új polgárok számára. Nem zsákbamacskát árul, hanem elmondja, milyen is az az ország, amibe beléptek, és ott hogyan kell élni. Isten országában más szabályok vannak. Ott nem én vagyok az első helyen, ott nem érvényes az én, te, ő, hanem az Ő, te, én. Ahogyan maga az Úr Jézus is elmondja majd: szeresd az Urat, a te Istenedet teljes lényedből, felebarátodat, mint magad. Ebben szépen benne van Isten országának sorrendje: első az Isten. Vajon így van ez az én életemben? Első az Úr? Úgyis, hogy Vele kezdem a napot? Keresem a közelségét, kézbe veszem igéjét, figyelek Rá? Iszom a szavait? És úgy is Ő az első, hogy minden dolgomat előbb Vele beszélek meg? Valóban először az Úr igéjéhez fordulok?

Nemcsak a tizenkettő, hanem egy nagyobb tanítványi kör és az emberek érdeklődő csoportja veszi körül az Urat. Jönnek, hogy hallgassák Őt. Jó ezt látni, átmelegedik a szív. Egy nagy sokaság Jézusra kíváncsi, Őt akarja hallani. Vajon mit is mond Istenről és rólunk? Mi a terve velünk? Ma hány embert érdekel Jézus? Egyáltalán, ma mit is akarunk hallani? Újabb és újabb hírt, olyan személyekről, eseményekről, amik talán nem is tartoznak ránk. Figyeljük a sporteredményeket, az emberi teljesítményeket, árfolyamot és az árakat. Mit és hol lehet olcsóbban megvenni. Figyeljük-e, érdekel-e, mi Isten szava a számunkra? Ezeket az embereket Isten terve érdekelte. Látták, hogy az életük nem teljes, és Jézusban látták meg azt, Aki teljessé teszi. Felismerték, hogy Jézus a Megváltó, és hallgatják, mert szavában erő van. Ez azt jelenti, hogy beengedik a szívükbe, és egyszer csak megtapasztalják a hatását. A befogadott ige hatni kezd.

Jézus Isten gyógyító, szabadító hatalmát hozta el a világba. Ahol befogadják az igét, ott gyógyul az élet. Olyan erő van az igében, mint a búzában, elvetik, és mivel magában hordozza az élet kódját, a földben kifejti hatását, előbújik az új élet. Isten szavában az Élet kódja van jelen. Hiszen szólt, és a világ létrejött szava által, és minden előállott a földön. És ez a szó ma is energiával telített. Isten Szentlelke biztosítja az ige számára a megfelelő körülményeket. Fogadjuk nyitott szívvel Isten igéjét, engedjük, hogy kifejtse bennünk hatását. Az ige jelenléte meglátszik, nem csupán a bibliaismeretünk fog javulni, hanem az életvitelünk fog változni. Elmaradnak régi szokások, erőtlenné válik a bűn, és megerősödik a krisztusi élet, az új ember. És ez meglátszik döntéseinkben, a másik emberrel való kapcsolatunkban is.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.