Reá hallgassatok!

A

z ellenség tovább erőlködik (Józs 10,1-27). Miután meghallotta Jeruzsálem királya, hogy szövetséget kötött Józsué a gibeonitákkal, megijedt, és segítségül hívott más királyokat Izráel ellen. Úgy gondolták, még van esély megállítani Isten népét. Nem képesek elviselni, hogy van egy nép, amelyik szövetségre lépett Isten népével. Ma sem tudja az ördög megemészteni, amikor valaki hitre jut, és elfogadja Jézust Megváltójának. A világot ma is bosszantja, amikor Isten gyermekei eredményesek, lelkeket mentenek, tanítványokká tesznek. Mindenkinek mindent lehet, csak a hívőknek misszionálni nem. Ha valaki menteni igyekszik a másikat, már fellépnek ellene. Minden sötét, pogány dolog terjedhet, csak az evangélium ne terjedjen. Miért? Mert az evangélium Isten ereje, általa munkálkodik az emberek szívében.

A gibeoniták ellen irányul a támadás, ők azonban segítséget kérnek Józsuétól, aki el is indul. Isten bátorítja, ebből láthatjuk, hogy ő is fél, de Isten megerősíti. Amikor az Ő nevében, Isten országa ügyében szállunk harcba, megerősít, és ez az erősítés az Ő jelenlétéből fakad. Nem olyan biztatás ez, mint amit mi szoktunk mondai. Ne félj, szedd össze magad, és győzni fogsz. Isten nem a mi erőnkre épít. Az Ő bátorítása ígéretén alapszik: Kezedbe adom őket! Azért mehetsz bátran a harcba, mert én harcolok érted, a kezedbe adom őket, mondja az Úr. Isten ígérete erőt ad, képessé tesz félelmeink, kétségeink legyőzésére.

Isten nemcsak beszél, hanem cselekszik is. Ígérete valóság, és meg is teszi, amit mondott. A meglepetés ereje és a jégeső által is segíti Józsuét az Úr. Amikor Ő beavatkozik, a világ fiai összezavarodnak. Isten sokféle módon segítségére jön az övéinek. Ő ma is segíti Isten gyermekeit. A nap és a hold is vesztegelnek, a győzelem érdekében természeti csodát adott az Úr. Józsué hitben állt Isten elé, hitte, hogy amit mond, meglesz. Megbeszélte Istennel, és bátran rászólt a nép előtt a napra és a holdra. Józsué nem félt Isten nevében az égitestnek parancsolni, tudta, nem ő állítja meg, hanem a Teremtő. De az Úr nevében kimondott szónak ilyen hatalma van. Józsué esete egyedi és különleges volt, azonban azóta eljött az Úr Jézus, és most már minden tanítvány bátran kérhet az Ő nevében. Kérésünk az evangélium terjedésére, Isten nevének dicsőítésére irányulhat. Kérhetjük, hogy Jézus nevében könyörüljön rajtunk az Úr. Segítsen ki a nyomorúságból, mentsen meg a bűn hatalmából. Kérhetjük, hogy tegye hatékonnyá bizonyságtételünket, hogy minél többen megismerjék az Ő nevét.

Szégyellem, vagy vállalom minden helyzetben az Urat? Merjük vállalni a mindennapokban Őt, mert Ő az Élet. És aki megtapasztalta Jézus hatalmát a saját életében, aki bűnbocsánatot nyert, az örömmel tesz Róla bizonyságot. Jó ezt végiggondolni, az Úr akkor vállal az Atya előtt, ha mi is vállaljuk Őt az emberek előtt. Hányan gondolják, haláluk után majd a mennyben lesznek, pedig soha nem vállalták Jézust, Belé vetett hitüket. Mindig a világhoz igazodtak, Jézusról nem beszéltek. Sőt, többről van szó, mint csak beszédről, azt is jelenti Őt vállalni, hogy aszerint cselekszek, ahogyan Ő mondja. Ki merem mondani: én azért cselekszem így, mert Jézus tanítványa vagyok. Mint ahogy az első keresztyének mertek az addigi szokásoktól eltérően cselekedni. És ez bizonyságtétellé vált.

Az Úr három tanítványával felmegy a hegyre imádkozni (Lk 9,28-36). Jézus fontosnak tartja az imádkozást, de ez nem sablonszöveg. Nem egy kötött szöveg vég nélküli ismételgetése, hanem beszélgetés az Atyával. Ilyen imádkozásra van szükség. Belehelyezkedünk a menny légkörébe, beszélgetünk Istennel, és átéljük, hogy közben nagy dolgok történnek. 

Jézus arca elváltozott imádkozás közben, vagyis az igazi imádkozás alatt változás megy végbe bennünk. A világ gondolatait, a bűn mérgét kilégezzük, Isten jó levegőjét beszívjuk, és ez meglátszik. Amikor az Úr jelen van, változás történik. Isten jelenlétének, a jelenlétében eltöltött időnek nyoma van. Amikor az igét a szívünkbe engedjük, az ott változást idéz elő.

Az Úr Jézus elváltozása isteni Lényét mutatja meg. Jelzi a tanítványoknak, hogy Ő valóban Istentől jött. Megjelenik Mózes és Illés, akik a keresztről beszélnek Vele. A két nagy próféta látja, hogy amit ők nem tudtak elvégezni, azt az Úr befejezi. Megmenti népét, mégpedig saját élete árán. 

Csodálatos pillanat, az Ószövetség két nagy alakja jelen van a Mesterrel, de a tanítványok alszanak. Átélhetnék, hogy Jézus nagyobb a legendáknál, de a test erősebb. Vagy egyszerűen az imádkozás nem érdekes? Pedig milyen nagy dolgok történnek közben! Az ima nyomán megnyílik a menny kapuja. Az imádkozás hatalmas lehetőség, általa betekinthetünk Isten világába, még jobban megismerhetjük Őt.

Amikor felébrednek, kapkodnak, nem értik a dolgokat, csak látnak valami nagyszerűt, és ki akarják sajátítani. Azonban ez nem így működik, Mózes és Illés, a törvény és a prófétaság ideje lejárt, egyedül Jézusra van szükségük. Ők úgy gondolták, ezzel a két nagy személyiséggel félrevonulhatnak, de nem. Nekik Jézust kell vinni az emberek közé, mert egyedül Ő, a Benne való élő hit, Isten drága kegyelme segít az emberen. Rajtunk sem segít semmi más, csak Jézus. Nem segít a vallás sem, csak a kegyelem, vagyis Jézus értünk bemutatott áldozata. És ezt csak elfogadhatjuk.

A felhőből megszólaló hang is azt erősíti, hogy nekik egyedül csak Jézusra van szükségük. Már nem az a mérvadó, mit mondott Mózes, hanem mit mondott Jézus. Számunkra is az egyedüli tekintély Jézus, mindenben az a mérvadó, amit Ő mond. Ezért mindig azt kérdezzük: Mit mond az Úr? Fontos még, amit Isten a szívünkre helyez: ne csak hallgassuk Jézust, hanem hallgassunk Rá. Mindig mindenben Reá hallgassunk, vagyis vegyük komolyan, az a jó, az a megoldás, amit Ő mond. Merjük ezt vállalni a mai világban is. Rá hallgassunk erkölcsi kérdésekben is. Ne a világ szavát fogadjuk el, hanem Jézusét.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.