Együtt az Úrral

Ú

j életszokások kialakításában segíti népét az Úr (3Móz 19,1-32). Mivel az Övéi lettek, átélték szabadítását, és ezáltal tapasztalják, hogy Ő élő valóság, nem élhetnek úgy, ahogyan az idegen népek. Isten az élet minden apró részletére vonatkozóan eligazítja őket. Eddig a világ gyakorlata volt a minta, Egyiptomban váltak néppé, azokat az erkölcsi beidegződéseket, mintákat szívták magukba, amit ott láttak. Azonban az nem Isten szerinti. Ezért most a pusztában új magatartási mintákat kapnak,  a régitől pedig megszabadulnak. Az újat csak akkor tudjuk átvenni, ha a régit elhagyjuk. A nem Isten szerinti szokásokat ki kell takarítani az életünkből. Bármennyire hozzánk nőtt egy viselkedési forma, mert a környezetünk számára magától értetődő volt, de ha az nem áll meg az ige talaján, meg kell azt változtatnunk.

Mindezzel Isten felkészíti az övéit az önállóságra, a céltudatos életre. Azt akarja, hogy ne a világ áramlata sodorja Izráel fiait, és ugyanígy a mai hívőket sem.  Azt szeretné, ha az ige által világos látásunk lenne Isten akarata felől, és ezt tudnánk és akarnánk is képviselni. Sok mai embert a világ szokása sodor, néha még a hívőket is megkísérti ez a sodródás. Nem merünk saját meggyőződés alapján haladni, mert akkor szembekerülünk a többséggel. Azonban Isten gyermekét ne a "mindenki így csinálja", az "ez a szokás" gyakorlata vezesse, hanem az a kérdés: Mit akar az Úr, hogy cselekedjem? Ne a többség után, hanem az Úr Jézus után menjünk, Ő a jó pásztor, és jó úton is vezet.

Ráadásul a mai szokások jó része pénzigényes, belehajtódnak az emberek a még több munkába vagy hitelszerzésbe, és ezáltal a pénzvilág szolgájává válnak. A számlák jönnek, mindig fizetni kell, vagy újabb verziók jönnek ki az általunk használt eszközökből, így cserélni kell modernebbre. És ez a fajta mentalitás egyre messzebb visz Istentől, nincs már idő megállni, elcsendesedni, mindig menni kell. Tulajdonképpen a rendszeressé vált különféle sorozatok, ismétlődő vetélkedők, nagy tornák is ezt a szolgálják, legyen mindig valami, ami leköti az érdeklődést, amivel órákat eltöltünk, de csendre, igeolvasásra, imádkozásra, családtagjainkra minél kevesebb idő maradjon. Ebből akar az Úr kiemelni, Önmagával összekötni. Jó végiggondolni, hogy jut-e az igére, az Úrra egy futballmérkőzésnyi idő. Tudok-e annyi időt Bibliával a kezemben eltölteni, amennyit a telefonommal vagy az egyéb készülékekkel?

Azok  szokások, amik divattá válnak, Isten előtt nem is olyan népszerűek. A hajviselet divatokhoz igazítása, a varázslók, jósok felkeresése, a tetoválás Isten szemében nem kedves. Mégis milyen sokaknak ez jelenti önmaguk kifejezését. Ezek közt van, ami az egészségre is káros lehet, mégis, ha sok reklámot kap, és divattá teszik, milyen sokan követik, mert nem akarnak lemaradni. Miért van ez így? Mert nem is ismerjük Isten akaratát. Fogalmunk sincs arról, Ő mit szeret, mi a véleménye, meg talán nem is érdekel minket. Azonban az Úr szeret, és ha tudatlanul vétkezünk, lehetőséget kínál a megtérésre, a változtatásra. Sok minden jelentéktelennek tűnik, azt mondjuk, ilyenekből Isten nem csinál ügyet, és nem üdvösség kérdése. Lehet, de bizonyságtétel. Ezeknek a szokásoknak a tiltása azt szolgálta, hogy Isten népe különbözzék a világtól. Azt akarja, hogy fel lehessen ismerni, ki tartozik Hozzá, és ki nem. A világosság különbözik a sötétségtől, de  ha nem, akkor már nem világosság.

Isten hangsúlyozza, hogy Ő az Úr. Ő a Szabadító, és Ő szent. Szentté akar formálni, azt akarja, hogy az övéi is szentek legyenek, és szentül éljenek a világban. Az Úr megismerése a bálványoktól való elfordulásra serkent. Aki megismeri Isten hatalmát, az nem fordul pótszerekhez, mert az Úr elég. Az élő, személyes Isten, Aki teremtett és megváltott, vagyis élettel ajándékoz meg, elég. Aki Őt megismeri, nem elégszik meg néma és rabtartó bálványokkal, mert lelkünk ürességét egyedül csak Jézus képes betölteni. Ő elégíti meg szívünket.

Jézus nem zavartatja magát a vezetők esztelen indulatától (Lk 7,12-16). Nem fél, nem változtatja meg programját, bátran megy előre. Az Atyára figyel, és az Ővele való közösséget keresi.  Félrevonul és imádkozik. Keresi Isten akaratát. Igyekszik világosan látni, mit is akar Isten. Ennek felismeréséhez időre van szükség, és Ő rászánja az időt. Egy egész éjszakát Istennel tölt. Minden egyéb dolgot félretesz, fontos, hogy az Atyával legyen. Mennyi minden elvon ma Istentől, és milyen sok mindenre rengeteg időt áldozunk. Későn fekszünk különféle programok miatt, hányszor tovább tart egy focimeccs a rendes játékidőn túl, és azért fennmaradnak sokan. De az Úrért, az imádságért fenn tudunk-e maradni? Tudok-e csendben Istennel tölteni hosszabb időszakot? Lehet, rávágjuk, hogy gyakran késő éjjelig végezzük feladatainkat, úgymond szolgálunk az Úrnak. De Jézus nem munkával töltötte ezt az időt, hanem az Atyával.

Az is elgondolkodtató, hogy átvirrasztott, Istennel töltött éjszaka után milyen friss az Úr. Nem látunk Nála fáradságot, mi pedig alvás után is gyakran fáradtan ébredünk. Miért? Mert Jézus Isten közelségében volt, és  imádkozás közben Isten Lényének közelségében mind testben, mind lélekben megújult. Ő azt juttatta a lelkébe, amire a léleknek szüksége volt. Nem mindegy, milyen impulzusok érnek minket elalvás előtt. Ha az ige jár át, megnyugvást, feltöltődést ad, és frissebben ébredünk. Az Úr Lénye felfrissít szellemileg is.

Azért volt nagy jelentősége ennek az egész éjszakás virrasztásnak, mert ezt követően kiválasztja tanítványait. Az Úrral eltöltött időben tisztábban látja, kit kell hívni. Nem a szélesebb tanítványi körrel szavaztat, hanem mély látással választja ki a tizenkettőt. Jó, ha mi az Úr előtti csendben hozzuk meg döntéseinket, és a belső szobánkból lépünk ki az emberek közé. Jézus magabiztosan hozza meg döntését, mert ezt megbeszélte az Atyával. Biztosabban tudunk dönteni, ha keressük Isten akaratát. Aki keres, az talál. Talál választ, mert Istennél vannak válaszok kérdéseinkre, de ezeket meg kell keresni. Sőt, gyakran ki kell várni, míg megérkeznek.

A tanítványok hozzánk hasonló egyszerű emberek voltak, ez azt jelenti, hogy velünk is van terve. Nem kell rendkívülieknek lennünk, elég hallgatni a szavára, odamenni Hozzá és követni Őt. A követésben váltak tanítványokká. Az Úr Jézus követésében átformálódtak. Minél többet leszünk az Úrral, annál jobban átalakulunk. Simonból is Jézus mellett lesz kőszikla, Lényének hatása által válnak küldöttekké. Nem magunktól, vagy bizonyos tananyag elsajátítása által válunk Jézus tanítványaivá. Ő tesz azzá. Amint Péternek is mondta, emberhalásszá teszi őket. Ez tőlünk nem telik, de Tőle igen. Engedjük, hogy tanítvánnyá tegyen, küldötté, aki viszi másoknak a jó hírt.

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

Isten áldásával.