Első kéve

I

sten beszél Mózeshez, és ő, amit hall, elmondja Áronnak (3Móz 22,17-23,22). Olyan jó, hogy ma is szól az Úr, nemcsak a  régi időkben és a bibliai szereplőkhöz volt szava, hanem van hozzánk is. Szava által igazgat, nem akarja, hogy eltévedjünk az élet útján. Mert Nélküle bizony könnyen eltévedünk. Az Úr útmutatása nélkül nem találjuk meg a helyes utat, és nem tudunk akaratával egyező döntéseket hozni. Ha nem szól, magunkban vagyunk, nekünk azonban szükségünk van valakire, aki mellénk áll, fogja a kezünket, aki magához ölel, akkor is, amikor vétkeztünk. És Isten eljött Jézusban, hogy magához öleljen, és ebben az ölelésben tisztulhatunk meg a bűntől, lehet újjá a szívünk. Ma is van szava az Úrnak, és amikor csendben az igére figyelünk, megtapasztaljuk, hogy szól.

Mit is mond most? Mindig hibátlant adjunk az Úrnak. Ne Ő legyen a selejtezőnk. Ne azt vigyük Neki, amitől szeretnénk már végre megszabadulni, mert nekünk már értéktelen, és csak a helyet foglalja. Nagy kísértés, hogy csak azt visszük Istennek, ami nekünk már nem kell. Az ige azonban arra tanít, hogy a legértékesebbet, azt, ami még nekünk is használható, amiben látunk még értéket. Vonatkozik az életünkre is, fiatalon, erőteljes éveinkben adjuk át magunkat az Úrnak. Akkor, amikor még élettel, energiával telve élhetünk Neki. Engedjük, hogy az Úr fiatalságunkat is a maga dicsőségére használja fel. Ne csak idős napjainkat adjuk az Úrnak, bár az is örömteli, ha valaki élete végén ismeri meg a Megváltót. De nem muszáj ezzel addig várni. Menjünk minél korábban. 

Amit az Úrnak adunk, az hibátlan legyen. Mi is azt szeretjük, hogy amit vásárolunk vagy kapunk, az hibátlan, vagyis működőképes és használható legyen. Milyen bosszúsak is vagyunk, amikor kibontjuk az árut, és az sérült vagy használhatatlan, esetleg elfogyaszthatatlan. Fel vagyunk háborodva, reklamálunk, becsapva érezzük magunkat. Mit érezhet Isten, amikor nem azt kapja, amit vár? Mit érezhet Isten, amikor azt látja, hogy az életünket egészen másra fordítjuk, mint amire adta. Vagy amikor napunk végén fáradtan ülünk le igéje mellé, mert egész nap, amikor még volt erőnk, frissességünk, csak magunkkal és kedvteléseinkkel voltunk elfoglalva. Próbáljunk meg változtatni ezen, kezdjük Urunkkal a napot, amikor még szellemileg is frissek vagyunk. Keressük Őt, és kérdezzük, mit is akar ma. Figyeljünk vezetésére, és megtapasztaljuk, hogy tartalmasabb lesz az életünk.

Az első kéve bemutatásának törvénye is úgy megragadott. Olyan csodálatos ez a szemlélet, mindennel Istent keressem elsőként. Mindenből az elsőt, a legszebbet, a legjobbat vigyem Neki. De ez nem kényszerűség, hanem Iránta való szeretetből és hálából fakad. Aki szereti Őt, annak az Úr neve jut azonnal eszébe, annak a szíve mindig Vele van tele. Hiszen, akit szeretek, az betölti lényemet, nélküle nem tudok ellenni, mindent meg akarok osztani vele. Az első kéve az Úré! Ez vezessen, mindenből az első az Urat illeti. Hálás szívvel adom, mert Tőle kaptam. Tőle van a föld, amely terem, Tőle, a termés. Tőle kapok mindent, ezért legyen hála a szívemben. Vegyük észre, amikor kapunk, és ne csak azt, amikor valami nincs. Adjunk hálát azért, amink van.

Isten országában a király magatartását kell figyelnünk, és ahhoz igazodhatunk (Lk 6,37-46). A mi királyunk az Úr Jézus Krisztus, és azt látjuk, hogy nemcsak tanít minket, hanem Ő maga is úgy él. Amikor azt kéri, ne ítéljünk, és bocsássunk meg, akkor mindezt úgy teszi, hogy Ő maga is ezt gyakorolja. Azért is jött, hogy lehajoljon a bűnösökhöz, és hirdesse számukra Isten drága kegyelmét. Gyönyörűen láthatjuk ezt a házasságtörő asszony történetében, mindenki el akarja ítélni azt az asszonyt, pedig nincs is rá erkölcsi alapjuk, mert amikor Jézus azt kéri, ha kövezni akarnak, hát tegyék, de az vesse az első követ, aki nem bűnös, és nem repül egy kő sem. Kiderül, hogy képtelenek Jézus előtt kövezni, mert szembesülnek saját bűnös életükkel. Az egyetlen, akinek joga lenne kövezni, Jézus, de Ő nem él ezzel a jogával, ehelyett megbocsát. Nem ítél el, hanem új esélyt ad. Az élet igazi esélyét Vele. Aki Őt megtalálja, az már nem a másik emberben, anyagi javakban keresi a boldogságot. Nem a test vágyainak kielégítésétől várja szomja csillapodását, hanem mindezt az Úrtól várja. Aki Tőle ezt várja, az meg is kapja. Magához hívja mindazokat, akik szomjaznak. Jöjj most Hozzá! Bárhová is indultál volna, add fel tervedet, és indulj el Jézus felé. Menj Hozzá, úgy, amint vagy, és élő víznek folyamai fognak belőled áradni.

Mindezt, amit olvasunk, azért mondja, hogy tegyük is. Jézus számára fontos, hogy a tanítványok megtegyék, amit mond. Akkor Urunk Ő valóban, ha megcselekedjük a szavait. Nem érdekességként mondja, amit mond. Ő nem sztorizgat, hanem Isten akarata szerinti életre tanít. És ez a fajta élet minőség, ez átalakítja az emberi kapcsolatokat.

Jézus a tanítvány Mestere. De valóban Tőle tanulok? Egyáltalán szükségesem van Mesterre? Igen, mert az életet tanulni kell. Kitől? Attól, Aki teremtette. Menjek Hozzá tanulni, iratkozzak be iskolájába, és amit tanulok, aszerint éljek is. Legyen Ő a mércém, akihez akarok hasonlítani. Sokszor ott rontjuk el az életünket, hogy a másik emberhez akarunk hasonlítani. Olyanok akarunk lenni, mint a barátunk, ismerősünk. Azokat a javakat szeretnénk birtokolni, ami a másiknak is van. És erre rámegy az életünk. Lehet Jézus a minta, sőt, az a jó, ha Hozzá akarunk hasonlítani, ha olyanok akarunk lenni, mint Ő. 

Engedjük, hogy Ő töltse meg a szívünket, és akkor a szánk is arról fog beszélni. Csak az tud előjönni a szánkon keresztül, ami bennünk van. Ha Jézus tölt be, akkor Róla fogunk szólni. Ha igével táplálkozunk, beszédünk is igei lesz.

ÜRES KÉZZEL KELL-E MENNEM?

1.  

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.  

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3.  

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.  

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.