2018. július 24., kedd

Jézus kérdezi: Kinek mondotok engem?


A
j bevétele nehezebben ment, mint ahogy gondolták és várták (Józs 8,1-35). Az első próbálkozás kudarcot hozott. Az is kiderült már, miért történt így. Nem azért, mert az Úr elfordult tőlük, vagy gyengült volna a hatalma. Az Úr hatalma, ereje soha nem csökken. Arról sincs szó, hogy Jerikót be tudta venni, de Ajnál már tehetetlenné válik. A vereség oka nem Istenben, hanem a népben keresendő. Mindig magamban keressem a vereség, a bukás okát. Mi lehet, hogy azt gondolnánk, Isten nem is akarja, hogy bevegyük a várost. Nem akarja, hogy harcoljunk. Törődjünk bele, ami tegnap ment, az ma már nem. Változnak az idők.
Isten rámutat: az idők ugyan változnak, de Ő nem. Parancsát nem vonta vissza. Amit megmondott, az ma is érvényes. Bátorítja Józsuét, hiszen a vereség és Ákán bűne megrendítette őket. Az Istennek való engedetlenség nagyon súlyos bűn. Nem lehet Isten szavával játszani. Most félnek, nem tudják, mit tegyenek, és nem mernek ismét támadásba lendülni. Az Úr így szól: Ne félj, és ne rettegj!  Mennyire szükségünk van nekünk is erre a bátorításra. Olyan hamar megijedünk, és nem akarunk továbbmenni. A kudarcok gyakran megállítanak. De nem azért van a kudarc, hogy feladjuk Isten akaratát, hanem azért, mert valamiben nem voltunk engedelmesek. Ha rendezzük és megvalljuk a bűnt, és elfordulunk tőle, az Úr ismét harcba küld. Azért vagyunk itt, hogy elfoglaljuk a bűntől, a gonosztól a területeket. Kevesebb felülete legyen a világban a gonosznak, mint eddig volt. Isten népe ma is hódító körúton van. Jézusnak hódítunk szíveket. Ő akarja elfoglalni az életeket. És ahol Ő megjelenik, ott kiteljesedés megy végbe. Ahol Jézus uralkodik, ott megtaláljuk életünk értelmét, és helyünket a világban. Fogj hozzá újra Vele!
Ismét megkapják a haditervet. Isten népe  megtanulja használni a logikáját. Nem ugyanúgy indulnak a városnak, mint korábban. Aj polgárai nem sokat néznek ki Isten gyermekeiből. És ez ma is így van. Aki hívő, úgy gondolják, hülye is. De ez nem így van. Isten ad bölcsességet a harchoz, az élethez. Sőt, Isten bolondsága erősebb, hatékonyabb az emberek bölcsességénél. Ezt látjuk itt is. Amit Isten ígér, az meg is valósul. Aj elesik. Egy lépéssel ismét előrébb vannak. Kérjük az Urat, hogy vigyen minket lépésenként előrébb. Adja, hogy legyenek területek, amiket Neki hódítunk meg. Ahol már az élet az Ő igéje szerintire alakul át.
Valószínűleg nem tetszik nekünk az, ami ezekben a fejezetekben történik. Nagy kegyesen irtózunk a vértől, a pusztítástól, bár azóta is azt tesszük. Mit sem változott a világ a mai napig. Sok háború történt már Józsué kora óta, gyakran Jézus nevében szóltak a fegyverek. Sok esetben a hívők még igét is találnak mások tönkretételére. Igével magyarázzák meg gonoszságukat, bűneiket. Azonban itt nem erről van szó. Azért kell az ott élő pogány népeket eltávolítani, hogy ne keveredjen össze Isten népe a világgal. Legyen látható, hogy az Ő életük más. Ma  is erre van elhívva az egyház. Legyen különbség az ő élete és a világ között. De vajon látunk-e különbséget? Ugyanazok a motivációk jelennek meg az egyház és sok hívő életében is, mint a világ fiainak az életében. Ugyanazok a törekvések visznek előre minket is. Vállalkozásaink fejlesztése, a verseny, a jólét növelése foglalja le gondolatainkat és tetteinket. A házasságok is már sok hívőnél inkább a világhoz hasonlítanak. Elfogadott lesz már a válás és az újraházasodás, vagy az együttélés is. Van-e különbség? Mert az Úr azt akarja, hogy legyen. Azt akarja, hogy mutassuk meg, lehet másképp élni, szórakozni, mint a nem hívők, vagy mint ahogy eddig megszokott volt. Ma sokszor ugyanaz a szemlélet uralkodik Isten népe között is, mint a világban, együnk, igyunk, szórakozzunk, érezzük jól magunkat. Milyen szemlélet vezet téged? Krisztusi indulat visz előre, vagy az, amit másoknál tapasztalsz?
A győzelem után oltárt építenek, az áldozat bemutatása által hálát adnak Istennek. Jelzik, Tőle van a győzelem. Ez fontos, mindig tegyük egyértelművé, ki áll győzelmeink mögött, kitől kaptuk azokat. Felírják kövekre a törvény mását. Kánaán földjén új törvények lépnek életbe, Isten országának törvényei. Ahol az Úr népe megjelenik, ott az Isten országa törvényének kell láthatóvá válni. Vajon látszik az ige, az Isten törvénye a területünkön? Látják az emberek, hogy Isten igéje a mi vezérfonalunk?
Jézus gyakran imádkozott magában, mert szüksége volt arra, hogy egyedül legyen az Atyával (Lk 9,18-22). Csak Ő és az Atya. Ebben a kapcsolatban ráhangolódott Isten akaratára, feltöltődött, és biztosan hozta meg döntéseit. Számunkra is fontos lehetőség ez. Minél többet legyünk egyedül az Úrral, és ha így teszünk, határozottá válunk döntéseinkben. Azért vannak Vele a tanítványok, mert nekik is megmutatja az egyéni elcsendesedést. A lelki gyógyulás és stabilitás eszköze a magányos imádság.
A magányos imádság azt is szolgálja, hogy elgondolkodjunk Jézus felől, elmélkedjünk azon, kicsoda is Ő. A csendben Isten üdvtervét is jobban át tudjuk venni, és meg is érthetjük benne a személyes életünkre szóló akaratát.
Fontos, hogy lássuk, hogyan gondolkodik környezetünk Istenről, Jézusról. Mit is mondanak ma Róla, azonban ez csak tájékozódó jellegű érdeklődés. A legfontosabb, én kinek mondom Őt? Kicsoda Jézus a számomra? Kinek ismertem meg Őt?
Amikor Jézus kérdez, nem azt várja, hogy mások feleleteit mondjuk fel vagy tegyük magunkévá. Arra ösztönöz, hogy legyenek saját válaszaink. Addig keressük Őt, amíg meg nem ismerjük valóságosan. Addig olvassuk az igét, amíg személyes meggyőződésre nem jutunk, és saját tapasztalat alapján mondjuk, Isten Krisztusa vagy.
Ez nem egy másoktól átvett hitvallás, nem a káté megtanult szövege, hanem saját bizonyságtétel. Segítségül hívtalak, Hozzád fordultam, és megtapasztaltam kegyelmedet, szabadításodat, így tudom, hogy Isten Fia vagy. Jó, ha világos előttem, Isten Fia Jézus, aki értem jött el a világba. Azért, hogy el ne vesszek, hanem örök életem legyen. Kinek mondasz engem? És ha még nincs válaszod a kérdésre, keresd Őt tovább! Figyeld az életét, és engedd, hogy kézbe vegyen.
Jézus tudja, hogy Istenhez tartozni, az Ő akaratát vállalni szenvedéssel jár. És ezt a nép vezetőitől fogja elszenvedni. Milyen szomorú, hogy a vezetők nem ismerik fel Őt. Megvakította őket a pénz és a hatalom szeretete. Inkább ezekhez ragaszkodnak, és nem engedik át Jézusnak a hatalmat. Ők akarnak a trónon ülni. És mivel Jézus által veszélyeztetve látjuk saját trónjukat, életére törnek. Ki ül szíved trónján? Átengedted már Neki azt a helyet?


Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne
rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem
találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,
Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a
szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,
Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-
szágod béfogad.


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése