Az egyetlen orvosság

A

 tegnapi igaszakaszból (Ézs 44,21-28) egy történet jut eszembe, amely 22. vershez fűződik. Több évtizeddel ezelőtt egy svájci orvos súlyos alkohol problémái következtében öngyilkosságot akart elkövetni. Annyira elhatalmasodott rajta a szenvedélybetegség, hogy teljesen kilátástalannak ítélte meg a helyzetét. Elhatározását követően bezárkózott rendelőjébe és kinyitotta az orvosságos szekrény ajtaját, hogy kivegye a céljához megfelelő gyógyszereket. Amikor benyúlt a szekrénybe egy könyv akadt a kezébe, amelyről kiderült, hogy édesanyja öreg Bibliája. Felnyitotta a könyvet, és a szeme a következő versre esett: „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak” (22)! Abban a pillanatban átélte, hogy ezek a szavak neki szólnak, leborult Isten elé és elmondta az egész életét, majd hálát adott, mert az a bizonyosság töltötte be a szívét, hogy az Úr eltörölte a múltját, eddigi életét. Az orvos megújult élettel, az alkoholizmusból megszabadulva ment ki rendelőjéből, arca ragyogott, és amikor a családja meglátta, azonnal felismerték, hogy történt vele valami. Attól kezdve helyreállt az élete, meggyógyult a családjával való kapcsolata. Isten minden vétket eltörölt az életéből, ahogyan a felhőt eltűnik az égről, úgy távozott el a régi élete. Innentől kezdve Istennek szentelte az életét.

Isten nekünk is ígéri a bűn eltörlését, de Hozzá kell vinni bűnbánattal az életem. Az ige nekem szól személyese, nekem, aki olvasom. Akkor tapasztalok életváltozást, és válik áldássá az ige, ha mindennap úgy olvasom, ez nekem szól. Amit mond az én Uram azt komolyan is veszem.

Ebből a szakaszból a 28. vers ragadott még meg, amikor azt olvastam: „Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti.” A hatalmas perzsa uralkodó, akitől mindenki retteg, aki népeket hajt rabigába az élő Isten, Izráel Istene kívánságát teljesíti. Vagyis ez a hatalmas király is Isten eszköze, azt teszi, amit az Úr rábíz. Benne van az is az igében, hogy amikor egy birodalom vezetője meg van győződve arról, hogy Ő mindenki fölött áll, akkor is eszköz Isten kezében. Ha nem tudja is, de Isten akaratát hajtja végre, és csak addig mehet, amíg az Úr engedi. Ezért Isten népének nem kell félnie, sem behódolnia, mert Urának mindig gondja van rá. Ő soha nem feledkezik meg övéiről.

A 45,1-13-ban az Úr megerősíti népe számára, hogy Círus által szabadítja meg őket a fogságból. Círus felemelkedése, népeket leigázó hatalma Izráelre nézve történik. Azért kap hatalmat ez a király, hogy lehetővé tegye Izráel számára a hazatérést. Az Úr a politikát, a történelmi eseményeket is felhasználja népe érdekében. Gondoljunk arra, hogy a szocialista rendszerek bukása, a Szovjetunió felbomlása után mennyi zsidó indult haza a Szentföldre. A kommunizmus alatt nem volt lehetőségük útra kelni, de Gorbacsov színrelépésével megnyílt előttük a hazavezető út. Így volt Babilonban is, kellett egy Círus, aki meghozta azt a rendeletet, hogy hazamehetnek. A zsidók el sem tudták képzelni, hogy Círus uralma, amitől más népek rettegtek, számukra a szabadulást hozza. Szépen írja le a próféta, hogy Isten hogyan vezeti ezt a királyt, annak érdekében, hogy szabaddá váljon azt út népe számára.  Ebben az esemény láncban is az a cél, hogy meg tudják, a népek, hogy Izráel Istenén kívül, nincs más Isten. Minket is azért hív ki név szerint a bűn és a halál útjáról, hogy megváltozott, engedelmes életünk hirdesse az Ő dicsőségét.

Még annyit a mai igéről, hogy megerősíti számunkra Isten munkáját, és alázatra tanít, fogadjuk el, hogy életünk Isten alkotása. Ha ezt megtesszük, könnyebb lesz magunkat, testi, anyagi és egyéb helyzetünket elfogadni. Aki önmagát Isten kezéből fogadja, ez nem lázad, hanem értéknek látja önmagát, akkor is, ha esetleg a társadalom, a környezet más véleményen is van. Ha elfogadom magam, akkor szabaddá válok Őt szolgálni, dicsőíteni. Mert tudom, hogy minden fogyatékosságommal együtt, így van terve velem.  A Jézussal való találkozás után Zákeus számára már nem volt probléma kistermete. Alacsony termetűként hirdette hatalmas Megváltóját.

Márk evangéliumából a 13. fejezetet kezdtük el olvasni, és ez a rész a gazdag üzenetek mellett sem könnyű. Sok számunkra nehezen érthető gondolatot tartalmaz. Az 1-8 versekben a templomból kivonuló Jézust látjuk tanítványai körében. Jézus elindul a kereszt felé, tanítványait azonban az épület pompája és hatalmas volta ragadja meg. Az Úr rámutat, hogy a templom és minden építmény,de minden közösség is, ha nem tölti be az Istentől kapott küldetését, megítéltetik. Mert elsősorban az a hangsúlyos, hogy milyen tartalommal töltjük meg intézményeinket. Korábban láttuk, hogy a jeruzsálemi templom Jézus szerint már nem imádság háza. Még funkcionált, de eredeti rendeltetésétől eltért. Ha életünk, gyülekezeteink eltérnek rendeltetésüktől, ha nem Jézus lesz, a középpontban megítéltetnek. Épületeink, közösségeink rendeltetése az evangélium hirdetése, az imádkozás feltételeinek biztosítása.

Az Úr jézus felkészíti tanítványait a nyomorúságos időkre, azt akarja, hogy ne érje őket váratlanul semmi, hanem minden helyzetben az Ő jelenlétében, oltalmában éljenek. Mivel az emberiség nem veszi komolyan Isten kegyelmét, minden területen válsággal kell szembenéznie, de ezektől sem kell félni, mert az Úr hatalmasabb minden erőnél. Ebben a helyzetben is az a feladatunk, hogy felkínáljuk az evangéliumot. A kegyelem ideje azért tart még, hogy az Úr tanítványai mindenhová elvigyék, az egyetlen orvosság minden bajunkra, az evangélium. Aki komolyan veszi és rábízza az Úrra az életét, megtapasztalja az áldást.

Jézus figyelmeztet, hogy ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, mert mások is kínálnak megoldást egyéni és közösségi problémákra egyaránt. Sok esetben az Isten által tiltott módokat is úgy állítják az emberek elé, hogy az Istentől van. Sokféle látó, jós, médium már a médiákon keresztül is kínálja életjavító programját, démonikus eszközökkel próbálják irányítani az emberek életét, és ezeknél a tanácsoknál gyakran Istenre hivatkoznak. Ne engedjük becsapni magunkat, mert Isten bűnbánatot és megtérést vár.

A mai szakasz rámutat, hogy Jézus hűséges tanítványai mindig a világ céltáblái lesznek. Ne várjuk, hogy minket megkülönböztetett szeretettel fogadjanak. Lesznek korok, amikor enyhébb a támadás, de ha az Igéhez vagyunk hűek, bármikor szembekerülhetünk környezetünkkel. Azonban ne erre tekintsünk, hanem lássuk meg az ígéretet: „de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Kiszeretném még emelni az Úr Jézus következő szavait: „ne aggódjatok előre”, amelyek elsősorban az üldözések idejére vonatkoznak, de úgy látom, hogy a mindennapi életben is szükséges komolyan vennünk. Hiszen pont az előre való aggódás von el sok energiát és figyelmet, arról, amivel megbízott az Úr. Az aggódás félelmet hoz létre, a félelem pedig megbénít, így nem leszünk képesek mindennapi feladatainkat teljes erővel végezni. Azért mondja az Úr, hogy ne aggódjunk előre, mert tanítványaiban jelen van a Szentlélek. Vagyis a tanítvány nincs magában, ha velem van az Úr, akkor nem kell félnem. Másrészt tudjuk, hogy elég mindennapnak a maga baja. Nem azt bízta ránk az Úr, hogy a még itt nem levő, a holnap, vagy a számunkra befolyásolhatatlan dolgokkal foglalkozzunk, hanem bízzunk benne. Az előre való aggódás el von a jelentől, pedig nekünk ebben kell élnünk. Dávid győzelmes vallomása erősítsen minket: „Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsolt 118,6)

Bízom benned, Uram Jézus

Bízom benned, Uram Jézus,

Benned bízom egyedül

Kit kegyelmed árja hordoz,

Az bizton üdvözül.

Bízom benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó,

Én bízom benned, Uram Jézus,

Igéd bíztat reá.

Mint a pásztor gyenge bárányt,

Úgy vezet folyvást kezed,

S annak, aki rád tekint csak,

elesni nem lehet.

Bízom benned, Uram Jézus...

Gondot is viselsz Te rólam,

Hordod minden terhemet:

Hogyne bízna szívem abban,

Ki engem úgy szeret!

Bízom benned, Uram Jézus.....

Bízom benned, Uram Jézus

Add, hogy mindig így legyen:

Bízzam benned, bármi érjen

És bízzam szüntelen.

Bízom benned, Uram Jézus,

Isten áldásával.