Ő visszajön

M

ai igénket olvasva (Ézs 47,1-15) arra jutunk, hogy sok minden nekünk szól, mintha egyenesen a számunkra írta volna a próféta. Úgy írja le a jövő eseményeit a szentíró, mintha már megtörténtek volna. Látja Babilont hatalom nélkül, a királyt trón nélkül. Azonban a beteljesedés előtt továbbadja az üzenetet ezzel lehetőséget nyújt a változtatásra, a megtérésre.

Azt kéri Isten, szálljon le a porba, a magasból a trónra, vagyis szálljon magába és tartson bűnbánatot, legyen alázatos. Nekünk is szükségünk az alázatos elcsendesedésre, amikor az Úr előtt végig gondoljuk életünket, ebben a csendben kerülhetnek a helyükre dolgaink. Meglátjuk azt, amit túlértékeltünk és Isten Lelke által lehet korrigálni.

A hatalom és a gazdagság megfoszt a bölcsességtől, így járt Babilon is. A hirtelen jött lehetőséget meg kell ragadni, de ezáltal kimarad a józan gondolkodás. Így mondja az ige: „Nem fontoltad meg ezeket, nem gondoltál a végére” (7). Amikor kitárulnak a lehetőségek és egyre jobbá válik az élet, egyre több olyan dologhoz hozzá jutunk, amihez elődeink nem, egyáltalán nem gondolunk a holnapra, a jövőre. Gyakran látni, hogy nem gondoljuk végig, ami ma hasznos és jó, az holnap is az lesz-e? Nem vagyunk olyan előrelátók, mint Salamon, aki bölcsen előre tekintett és látta, hogy az ember nem lesz mindig fiatal, nem ül mindig a trónon. „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket” (Préd 12,1-14)! Érdemes az egész fejezetet elolvasni és átgondolni. Mennyire látja a prédikátor, hogy eljönnek, a nem szeretem napok, vagyis az az idő, amikor a lépcsőn már nem tudok felmenni, nehezemre esik a munka, mivel előre látja, idejében felkészül rá. Mennyire más lenne az életünk, ha fiatalon bekalkulálnánk az öregséget is, sokaknak nem arra menne el öregsége, hogy átalakítsa a házat mert már neki nagy, akadálytalanítsa a fürdőszobát, hanem örömteli élettel dicsérhetné az  Urat. A legfőbb pedig az, hogy amikor még jól mennek a dolgok, gondoljak Istenre, bízzam Rá az életem. Ne akkor keressem, amikor eljön mindennek a vége, hanem „most, most  még ifjú korodban add át Jézusnak a szíved”.

Gyakran lehet hallani azt a véleményt, én ebbe születtem bele, a jólét korába. Így nevelkedtem, meg van mindenem, megszoktam és ezen nehéz változtatni. Embernek lehetetlen, de az Istennek minden lehetséges, a mi szívünk, gondolkodásunk és az élethez való hozzáállásunk megváltoztatása is. Isten figyelmeztet arra, hogy a jólét nem marad meg mindig, a nyomorúság, amiből kimaradtam egyszer kopogtat majd életem ajtaján. Amit Babilon népe el sem tudott képzelni arra azt mondja Isten: „megéred mindkettőt.” Aki Isten nélkül élt rádöbben, hogy sem maga sem a bálványok nem tudnak segíteni, amikor a megszokott élet megváltozik. Minden baj forrása, hogy nem az Úrban bízunk, de azért szól az Úr, hogy mostantól kezdve bizalmunkat csak Belé vessük.

Ami még lényeges számomra, Isten Babilon kezébe adta népét, de ő visszaélt a rábízott hatalommal. Minden pozíció, az Úr előtti felelősséggel jár. Jó, ha látjuk, hogy akár szülő szerep, vagy a munkahelyi pozíció mind Isten kezéből származik, és Ő számon kéri, hogy jól éltünk vele, vagy visszaéltünk.

Milyen csodálatos, amikor nem én tervezgetem az életem, nem szaladgálok jósokhoz, hogy mit is hoz a jövő, hanem engedem, hogy Ő tervezze meg az életem. Ez az alázatos hozzáállás, kérem, mutassa meg mit tervezett felőlem, hol akar engem látni, milyen iskolában, munkahelyen, és kit alkotott a számomra segítőtársnak? Ha mindezt elé visszük még idejekorán, akkor vezetni fog és megmutatja a helyes döntést, úgy amint ezt Ábrahám szolgájával is tette (1Móz 24).

Az utolsó idők, az Úr Jézus visszajövetele előtti eseményekkel kapcsolatos dolgokat olvasunk Márk tizenháromban (13,31-37). Vannak jelek, amelyekre figyelve láthatjuk hol is tartunk, de nem a számítgatás a mi feladatunk. „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.”  Fölösleges minden számítgatás, el kell fogadni, ha Jézus sem tudja visszajövetelének időpontját, miért tudnám én. Hányszor megkísért, hogy mindent tudni akarunk, gyakran olyan dolgokat is, amik nem tartoznak ránk. Lám van, amit Jézus sem tud, és alázattal elfogadja.

Ránk az bízatott, hogy imádság és igeolvasás által éberek legyünk, vagyis figyelve felfelé, legyünk Isten által mindig megszólíthatók.  Simeon imádságos csöndben figyelte mikor jelez Isten, hogy most már megláthatja az Üdvözítőt, és amikor a szentlélek jelzett, felismerte és kezébe vehette a gyermeket. Amikor a Lélek indította, amikor elérkezik Jézus visszajövetelének ideje, a Lélek minket is fog indítani, aki mindennap érzékeny a Szentlélek jelzésére, az akkor is meg fogja ismerni. A visszajövetelig azonban Jézus tanítványainak van feladata. Kiadta mindenkinek a maga munkáját, az Úr. Mindenkinek van az Úrtól kijelölt munkája, nem ugyanaz, hanem egyénre szabott és az a feladatunk, hogy azt végezzük, ami ránk van bízva.  Az idő múlása ne tévesszen meg minket, bizonyosak lehetünk abban, hogy Ő visszajön.  Addig is azonban imádkozva, dolgozva, bizonyságot téve várjuk az Urat.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.