Sötétség

A

 nép várja a szabadítást, ám az Úr felszólítja őket, hogy az Ő törvényét megtartva, igazságosan cselekedve töltsék el az új kezdetig hátralevő időt (Ézs 56,1-12). Rámutat igénk, hogy Isten gyermekei mindig akkor boldogok, ha Isten akarata szerint élnek, ha ragaszkodnak, ahhoz, amit Ő Igéjében kijelentett a számukra. Tehát a boldogság az Istennel való élő kapcsolatból fakad és nem elsősorban a külső körülmények függvénye.

Külön kiemeli a próféta a szombat megtartását, ragaszkodjanak egy idegen társadalomban is hozzá és ne sértsék meg, mert a nyugalomnapjának megtartása áldást jelent a számukra. Ha megsértjük, vagyis nem tartjuk meg és vásárnapot csinálunk az Úr napjából, megtapasztaljuk majd a következményeit. Ahogyan azt ma is láthatjuk, a vasárnap a bevásárlóközpontok napja lett, ott tartják az emberek istentiszteleteiket, mert a  bálvány nagy erővel vonzza őket és menni kell. Másrészt azt gondoljuk, hogy amit nem adunk meg egymásnak, gyermekeinknek azt üzletben vásárolt portékával lehet helyettesíteni.

A nyugalomnapját az Úrral való találkozásra, az Igével való feltöltődésre kaptuk. Ezt nem lehet semmi mással pótolni, mert hosszútávon meg fog mutatkozni az élő Istennel való kapcsolat hiánya. A rendszeresen nem töltekező élet kimerül, ezért különféle pótszerekkel próbáljuk szintre hozni magunkat, azonban inkább rosszabb lesz az állapotunk. A megoldás fedezzük fel ismét az Úrral töltött vasárnapok áldását.

Igénk bátorítja a nem zsidó embereket is az Úr népéhez való tartozásra, ők sincsenek az új kezdetből kizárva. Mi már tudjuk, hogy Isten Jézus Krisztusban a népeket is hívja magához, „ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést” (Ef 2,14). Sőt az Úr hívja a testi-lelki sérülteket, mert az emberek által okozott külső és belső sebeket csakis az Úr képes begyógyítani. Ezt láttuk az Újszövetségben, amikor az Etióp kincstárnok Izráelbe ment, hogy lelki sérülésére gyógyulást keressen. Hiába volt a magas pozíció, a jólét ezek nem tudták feledtetni azt a brutalitást, amin gyermekkorában keresztülment. Egy Ézsaiás tekercset vett ez az ember és azt olvasta, benne kereste, amit eddig sehol nem talált meg, a békességet. Amikor Fülöptől megtudja, hogy Jézusról szól az írás, szívében hit és általa új élet fakad. Megkeresztelkedett, majd „örvendezve haladt tovább az útján” (ApCsel 8,26-40). Ez az ember a Krisztusba vetett hit által megszabadult fájdalmas múltjától, és így már képes volt örvendezni, amire előtte soha. Így azután mi is bátran fordulhatunk az Úrhoz mindenféle sebeinkkel, mert Ő be tudja azokat gyógyítani.

Az Úr Jézus halálát bemutató történetben három órás sötétségről olvasunk (Mk 15,33-41), kifejezi ez a kép az emberben lévő sötétséget, amely akkor a csúcspontjára jutott. Nem lehet mélyebben az ember annál a pillanatnál, amikor az Isten Fiát, Jézust halálba küldi. Ez a történet rámutat arra is, hogy ahonnan Jézust kiutasítják, ott mindig sötétség van.

Azt is megláthatjuk, hogy még a sötétségnek ebben a szorításában is jelen van Isten és meg lehet Őt szólítani. Igen, nincs az az élethelyzet, amiben ne lehetne urunkhoz fordulni. Jézus azért nem roppant össze a szenvedés alatt, mert tudta, hogy van hová fordulni. Tudta felfelé szabad az út, az Atya meghallja Őt.

A kereszt alatt állóktól csak a gúnyolódás telik. Mi telik tőlünk, nehéz helyzetekben, van-e bennünk könyörület és tudunk-e utat mutatni a szenvedőnek?

Azonban Jézus halála mindezek ellenére is hatást váltott ki. Még ha nem is azok felé, akihez küldetett, hanem egy pogány százados lénye rendül bele. Jézus halála, ahogyan meghalt, juttatta el a felismerésre, hogy a kereszten levő, Isten Fia volt.  Jézus halála más volt, mint a többi kivégzett emberé, Ő nem káromkodott, nem átkozódott, nem okolt senkit, csak az Atyára bízva magát, kilehelte a lelkét. Urunk adjon a mi számunkra is életet mentő éveket, életet mentő halált.

Sűrű sötét van mindenfelé

Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;

Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.

Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!

Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.

Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.

Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.

És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,

Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.

Nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát Lelkeddel engem!

Igédnek áldott, szent ereje hadd munkálkodjék már bennem!

Rajtam keresztül áradj, Uram, ragyogjon fényed szerte,

Hogy általam sok-sok árva szív békéjét Benned meglelje.

Amerre járok, merre kelek, Te légy, Uram, a vezérem,

Hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnékem.

Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj Te bennem!

Majd általlépve a gyöngykapun, Uram, engedj Hozzád mennem!

Isten áldásával.