Fogni Jézust

A

z Ézsaiás 42,14-25 verseiben arról beszél Isten, hogy Izráel nem akart Rá hallgatni. Küldhette hozzájuk prófétáit, bemutathatta hatalmát, mégsem bíztak Benne. Legtöbbször nem szóból, hanem ítéletből értettek. Akkor vették komolyan Isten szavát, amikor beteljesedtek ígéretei, amikor veszélybe kerültek, vagy már a fogság felé hurcolták őket.  Most sem akarják elhinni, hogy letelik a rabság ideje és az Úr hazaviszi őket. az Úr a történelemnek is Istene, népe szabadulása érdekében meg tudja változtatni a politikai helyzetet. Szavára átalakul a történelem palettája, és ha kell a rettegett birodalom eltűnik a népek süllyesztőjében. Így cselekszik ma is az Úr. Hatalma van az életünket nyomorító erők felett, és ha szól a gonosz legfélelmesebb katonája is fejvesztve menekül. Isten „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2,15). Ez a hír adjon nekünk is reménységet, győztes Urunk van, ezért van reménységünk, a legnehezebb helyzetekben is. Aki Benne bízik, megtapasztalja a szabadítást, a bálványokban bízók pedig kudarcélményben részesülnek, mert a bálványok tehetetlenek.

A 24-25. versben megfogalmazódik a fogság oka. Izráel eddig nem akarta látni, hogy rabságuk nem a véletlen műve, hanem vétkeik büntetése. Velünk is megtörténik, hogy a véletlenre hárítjuk csődjeinket, vagy keresünk valakit, akit felelőssé tehetünk, azért amiért úgy alakultak dolgaink. Nagyon nehezen akarunk szembe nézni bűneinkkel, saját felelősségünkkel. Azonban ha az igébe, mint tükörbe tekintünk, meglátjuk a saját felelősségünket, akkor már nem mutogatunk másra, hanem azt mondjuk: Atyám, vétkeztem. Amíg nem mondjuk ezt ki, addig nincs megújulás sem.

Márk evangéliumában (12,13-17) azt látjuk, hogy Jézushoz oda lehet menni nem őszinte szívvel, hanem képmutatással is. Kérdezhetik Őt azért, hogy megfogják, de a történet világossá teszi, hogy Jézust megfogni nem lehet. Inkább a mi szívünk lepleződik le Előtte, hiszen ismer bennünket, még a gondolatink és a szívünkben lejátszódó dolgok is ismertek Előtte. Ha megfogni nem is, de fogni és ráhangolódni lehet. Az Atya azért küldte el a Fiút a világba, hogy ebben a zűrzavaros életben Rá hangoljuk a szívünket és fogjuk a Belőle áradó kegyelmet és agapé szeretetet. Kérdésükkel a farizeusok olyan helyzetbe akarják hozni, amelyből nincs menekvés. Ha igennel felel, akkor a nép fordul el Tőle, hisz a zsidók a templom adón kívül, más adót nem ismertek el. Ha igent mond, akkor népe árulónak tekinti és így kifoghatják a szelet a vitorláiból, veszélytelenné válik. Ha nemmel felel a kérdésre, akkor Pilátusnál lehet feljelenteni, Róma ellenességgel, és lázítással. Jézus azonban nem sétál bele a csapdába, hanem kér egy pénzt, és mindjárt elő húznak egy dénárt. Milyen képmutatók ezek az emberek, Róma, a pogány nép pénze ott lapul a zsebükben. Adót nem akarnak fizetni a császárnak, de pénze jó. Bizony ezt látva nekünk is szégyenkeznünk kell, hiszen hányszor bíráljuk a hitetlen világot, de a hitetlen világ pénze mindig jól jön.

Amikor a pénzt felmutatják, Jézus világosan megmondja a választ. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”  A pénzt adjátok a császárnak, hiszen az övé, ő verette, de életeteket adjátok vissza az Istennek, mert az övé. Tőle kaptátok, adjátok vissza Neki, hogy Ő felhasználhassa országa építésére. Isten életünk odaszánását kéri tőlünk. Vagyis azt üzeni Urunk, ne féljünk az anyagiakat visszaadni a hatalomnak, mert ha magunkat Istennek adjuk, Ő magára vállalja terheink fedezését. „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,33-34).

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.