Válaszd az Életet!

A

z  54. fejezetben a próféta örvendezésre szólítja fel Izráel népét. Minek lehet fogságban örülni: Annak, hogy Isten készíti már a szabadulást és benne az áldást. Meg kell tanulniuk az eddigi keserűség helyett felfelé és előre tekinteni. Lássák meg Istent és tekintsenek az általa ígért jövendőre. Tanuljanak meg bízni Istenben és ne a múltra, de ne is a jelenlegi helyzetre nézzenek.  Bizony tanulni kell mind a felfelé, mind az előrefelé nézést. Gyakran mi is csak a szemünk előtt levőkre tekintünk, úgy vagyunk, mint Anániás, aki csak azt látta, hogy Saul az Úr ellensége és most is azért megy Damaszkuszba, hogy elfogja a tanítványokat. Az Úr azonban megtanítja látni a változást, az újat, amit Ő hoz ki Saulból és bennünk is.  Egyedül Ő képes életeket átformálni, a történelmet megváltoztatni. Hatalmas Urunk van, Aki ma is kézben tartja a történéseket. A látszat gyakran csal, így volt ez a babiloni fogságban élőknél is. Ők úgy gondolták soha nem jutnák már vissza az ígéret földjére, az idősebbeket leintették a fiatalok, ne reménykedjenek, amiről ők beszélnek az akkor volt. Ma más a helyzet. Ma is gyakran lehet hallani ezt a választ, az régen volt, ám Isten nem változik, Ő mindig ugyanaz, és az ember is ugyanúgy rá van utalva Isten segítségére, mint a korábbi korok idején.

Ézsaiás kifejti, amennyiben hittel az Úrra bízzák magukat, azokon a területeken, ahol eddig fogyást tapasztaltak, most áldásban és gyarapodásban lesz részük.

Ismét egy ne félj, hangzik, így bátorít az Úr. Amikor az Ő szavai szerint cselekszik az Isten gyermeke, akkor nincs szükség félelemre. Ha az Ő utasítására indulunk, nem kell félni a kudarctól, az eredménytelenségtől, mert az eredményesség az engedelmesség gyümölcse, Isten áldása. ezzel a személyes ígérettel érdemes belefogni bármilyen szolgálatba, mert akkor tapasztaljuk, Isten munkáját. Pál is átélte az Úr segítségét, Ő nyitotta szolgája számára a kapukat, és tette eredményessé az evangélium hirdetését. Küldetés nélkül csak a látványig juthatunk, de nem lesz eredmény, mert az mindig az élő igét követi.

Isten nézőpontjából másképp tűnnek az események, ami Izráel népének hetven esztendő volt, az Úr előtt egy szempillantás. Így van ez ma is, amit mi hosszú gyötrelmes időszaknak látunk, csak egy szempillantás, ami elmúlik. A fogság gyötrelme bűneik büntetése volt, ennek ideje letelt és következik a szabadulás, az összegyűjtés, a növekedés, a kiteljesedés.

Pilátus menteni próbálja Jézust (Mk 15,6-15), de nem egyenes úton teszi, nem az igazsághoz ragaszkodik, hiszen nem talált Benne bűnt, szabadon kellene bocsátania. Tudta, hogy Jézust sokan szerették, ezért egy szokásjoghoz fordul és felkínálja, hogy szabadon bocsátja, azt, akit a nép kér.  A főpapok azonban Jézus ellen fordították a tömeget, így akik virágvasárnap hozsánnáztak, most feszítsd meg, kiáltással küldik a halálba.  Ezért hívott mindig személyesen az Úr a maga követésére, a tömeg mindig változik, könnyen lehet befolyásolni, Ő azonban nem befolyásol, hanem megtérésre hív.

Az emberek még megkapták a választási lehetőséget, Isten mindig felkínálj és így szól: „Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is” (5Mózes 30,19). Itt dől el, hogy milyen sors vár rájuk és utódaikra. A mi válaszunk is hatással van életünk és az utánunk jövők életének az alakulására is. Akit választunk, annak az életvezetése formál bennünket is. Ha elutasítjuk Jézust, az kihat a jövőnkre is. Most azonban még az Úr kegyelmét kínálja, kéri, válasszuk a Jézusban megjelent életet.

Pilátus nem az Életet tartja szem előtt, hanem karrierje alakulását, mivel ez nagyban függ a zsidó vezetők támogatásától, ezért nekik jár a kedvükben.  Bizony gyakran mi is másoknak, környezetünknek, a világnak akarunk megfelelni és nem az Úr Jézusnak. Csendesedjünk el, és gondoljuk végig, hogy életünk alakításában milyen szempontok játszanak szerepet? Istennek akarunk kedvében járni, neki akarunk tetszésére lenni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy elveszítjük világi pozíciónkat, vagy feladjuk az Úr tervét és akaratát, csakhogy a világban sikeresek legyünk?

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.