A
|
z Úrban való
bizodalomról, arról az emberről tesz bizonyságot a próféta, aki mindig és
minden dologban Istenben bízik (Jer 17,1-27). A bizalom azt jelenti, hiszek az
Úr munkájában, bízom szabadításában. Olyan élethelyzetről ír, amikor nyilvánvalónak látszik az emberi
megoldás, és ezt sokan támogatják is, de az Úrban bízó ember nem ezt veszi
igénybe, hanem kivárja Isten megoldását.
Ebben a helyzetben arról volt szó, hogy Izráel vezetői, döntéshozói a babiloni
fenyegetést látva a szomszédos nagyhatalom, Egyiptom segítségében bíztak. Nem
Istenhez fordultak, hanem egy másik ország oltalmát keresték. Isten kijelenti: aki embertől, politikától, hatalmaktól igényli és várja a segítséget, az csalódni fog. Advent az Úr eljövetelének, az Ő beavatkozásának a várásáról
szól. Mit várok én? Tudok mindig Rá várni? Hiszem, hogy az Úr beavatkozik?
Amikor emberileg reménytelennek tűnik a helyzetem, hiszem, hogy nem kell külső és logikusnak tűnő megoldást választani, mert az én Uram, az Úr majd cselekedni
fog?
Aki testi erőre, emberi megoldásokra támaszkodik, annak a szíve elfordul az
Úrtól. Ma pont ezt látjuk. Egyre több mindent meg tud oldani az ember, és ez
azt eredményezi, hogy nem fordulunk Istenhez segítségért. Miért Őhozzá kiáltsak, ha
én is meg tudom tenni? Miért várnék Isten támogatására, amikor van kihez
odafordulni, amikor kérhetek állami szervektől is. Azt elmondja a szentíró, hogy
aki emberi erőre támaszkodik az Úr ereje helyett, az átkozott lesz. Egyre
inkább eltávolodom az Úrtól, és a gonosz egyre nagyobb teret kap. Azt is
jelenti ez, hogy a magam megoldásai mögött egy idő után felbukkan az eredmény
is. Mert aki a testének vet, a testből arat veszedelmet, aki pedig a Léleknek
vet, a Lélekből arat majd életet. Isten azonban azt várja, hogy népe minden
élethelyzetben Tőle várja a segítséget.
Beszél arról is, milyen az az ember, aki az Úrban bízik. Olyan, mint a
folyóvíz mellé ültetett fa. Kedves és gyakori kép ez a hívő emberről. Istennel
való kapcsolata által élővízbe kapaszkodik. Lelkünk gyökerei az Úrból táplálkoznak, és ez azt eredményezi, hogy nem az
aggodalom, a félelem fogja döntéseinket motiválni, hanem a hit. Ez azt jelenti, hogy szárazság idején sem fogok gyümölcs nélkül maradni, mert Isten patakja mindig
tele van vízzel. A mostani száraz nyár idején is, a folyó partján élő fák kibírták a szárazságot, mert gyökerük mélyről, a folyó közeléből szívta fel a
táplálékot. Akinek az élete Krisztusban
van elrejtve, az aszály idején és dús lombú és friss gyümölcsű marad.
Jeremiás ezért fordul az Úrhoz, tudja, hogy mindennemű betegségből az Úr tudja
meggyógyítani. Ha Őhozzá fordulok, és Ő foglalkozik velem, akkor rendbe jövök,
akkor meggyógyulok. A szabadítást is az
Úr viszi végbe. A próféta azért kiált az Úrhoz, mert teljes gyógyulásra
vágyakozik. Hogy meggyógyuljak - nemcsak kezelést, hanem gyógyulást kér és vár.
Így állok az Úr elé, azért jöttem, hogy meggyógyuljak? Azért kiáltok, hogy
lássak, hogy Általad megváltozzon az életem. Azért fordulok az Úrhoz, mert
tudom, hogy akkor meggyógyulok? Isten nem végez félmunkát, és ha hittel
fordulok Hozzá, akkor valóban rendbe fogok jönni. Ahol mások, akár orvosok is,
elakadnak, ott az Úr nem vall kudarcot. Igen, Ő soha nem vall kudarcot. Hatalma van minden betegség, bűn, emberi probléma felett.
Mert te vagy az én dicsekedésem. A próféta nem önmagával, a gyógyulásával, hanem
Istennel dicsekedik. Ha bárki megkérdezi, hogyan gyógyultál meg, akkor Istenről
tesz biztonságot. Nem valamilyen orvosságot, teát, gyógynövényt, hanem magát az
Urat ajánlja. Mert amikor emberi készítményeket ajánlunk, mindig magunkkal
dicsekedünk. Lám, nekem ilyen
összeköttetésem, ily jó tapasztalatom, ügyességem van. Nincs helye az emberi
dicsekvésnek, egyedül az Úrral dicsekedhetek. Övé legyen minden dicsőség az
élet eredményeiért, a gyógyulásért, a javulásért, a növekedésért.
A zsidókhoz írt levél hangsúlyozza, az Ószövetség is rámutat, hogy vér
kiontása nélkül nincs bűnbocsánat (Zsid 9,15-10,18). A bűn súlyos és komoly
dolog, csakis a vér törli el. Már az Ószövetségben meg kellett halnia egy
állatnak, hogy az ember életben maradhasson. A bemutatott áldozat, az ember
helyett adta az életét. Ám ezt az áldozatot időről időre meg kellett
ismételni. Azonban eljött az Úr Jézus Krisztus, Aki saját életét adta oda a
kereszten, és az Ő áldozata örök. Ezt nem kell ismételni, minden korban és
minden bűnre érvényes. Jézusnak a vére minden bűntől megtisztít. Igen hatásos
tisztítószer, nincs más anyagra szükség, mert más nem is végzi el azt, amit
Jézus vére. Másrészt, mást nem is fogad el az Úr. Ő nem akarja bikák és bakok
vérét, a Fiú halála oldja meg problémáinkat.
Jézus áldozata eltörli a bűnt, Isten utolsó és nagy lépése volt. Ez nem
csupán a felszínt kezelte, hanem igazi megoldást adott. És aki ezt hittel
fogadja, az maga is megtapasztalja mindennek valóságát.
Azért is lényeges, hogy hiszek-e az értem meghalt és feltámadott Úr Jézus
Krisztusban, mert egyszer meg fogok halni. Ezt az eseményt nem kerülheti el
senki, amíg Jézus vissza nem jön. Amíg ez az esemény végbe nem megy, mindenki
meghal, és a halál után jön majd az ítélet. És Isten előtt senki nem állhat
meg, egyetlen reményünk és esélyünk Jézus. Aki hisz Őbenne, aki átélte, hogy
szent vére befedezi, az életet nyer. Krisztusért engedi el Isten az ítéletet.
Miért? Mert Jézus magára vette az én ítéletemet, helyettem megfelelt Istennek.
Őérte van a kegyelem.
Nagyszerű ígéretet is kapunk: bűneikről és álnokságaikról többé meg nem
emlékezem. Akinek Ő megbocsát, annak meg
van bocsátva. Ő nem emlékezik meg arról, amit megbocsátott és eltörölt. És
akinek meg van bocsátva, aki átélte a bűnbocsánatot, annak már nincs szüksége
többé bűnért való áldozatra. Bűnbánatra
van szükségünk, mert az áldozat az örök, azonban a bűneimet nekem kell
megvallani, és ha ezt megteszem, életbe lép Jézus vérének, áldozatának ereje.
Működik a kegyelem. Igen, a kegyelem ma is működik, próbáld ki!
Másodszor is meg fog jelenni az Úr, ez advent csodálatos üzenete. Az Úr
jön, nem tudjuk ugyan az idejét, de biztosan el fog jönni. Várom? Azoknak
jelenik meg, akik várják. Várd Őt, hogy átélhesd a csodálatos találkozást, az
elragadtatást. Ez a mi reményünk, jön
Jézus, és Vele leszünk, örökkön örökké.
CSODÁLVA, IMÁDVA TEKINTEK
1.
Csodálva, imádva tekintek
Kegyelmének tengeribe,
És hallgatom édes örömmel,
Mit Róla tanít az Ige.
Szent vére bűnt befedez,
Tisztára mossa ruhám;
Bizalmamat ebbe vetem,
Reményem a Jézus csupán.
2.
Ó, mennyi időt veszítettem,
Sóhajtva a terhek alatt,
De hogy magam Őneki adtam,
Lelkemről a súly leszakadt.
Szent vére bűnt befedez,
Tisztára mossa ruhám;
Bizalmamat ebbe vetem,
Reményem a Jézus csupán.
3.
Gyöngéd keze szívemet érte:
„Meggyógyítalak, fiam, én”.
S megfogva ruhája szegélyét,
Erő s öröm szállt énbelém.
Szent vére bűnt befedez,
Tisztára mossa ruhám;
Bizalmamat ebbe vetem,
Reményem a Jézus csupán.
4.
Most vélem a béke Királya,
Vezéreli lépteimet,
S oly édes az ajkán e szózat:
„Békém adom én teneked!”
Szent vére bűnt befedez,
Tisztára mossa ruhám;
Bizalmamat ebbe vetem,
Reményem a Jézus csupán.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése