Jézussal az új évbe

F

ejezeteken keresztül birkózik a néppel a próféta, igyekszik továbbadni Isten üzenetét, megtérésre felhívó szavát, ám nem akarják azt meghallani (Jer 26,1-28,17). Vajon mi meghalljuk-e azt, amit Isten nekünk mond? Felkészíti őket mindarra, ami következni fog. Az emberek az első fogságra vitel után fellégeztek, mi megúsztuk, csak ennyi volt. A többség itthon maradt, folyhat tovább az élet a megszokott mederben, sőt, az elhurcoltak is hamarosan vissza fognak térni. Isten hazahozza a foglyokat.

A prófétának rá kell mutatnia: ne így gondolkodjanak, Isten megtérést vár, azt, hogy megjobbítsák útjaikat és cselekedeteiket. Igazi életváltozást vár az Úr, tőlünk is ezt várja. Nem elég a kultusznak eleget tenni, hanem azt akarja, hogy Ővele valóságos kapcsolatban legyünk, és tegyük, amit mond. Általunk akar az Úr megjelenni más népek és emberek előtt. Isten népe életének mások felé reménységet kell sugározni, a keresőknek megmutatni, hogy van segítség, van élő Isten, Aki meg tud menteni.

Nem könnyű Jeremiás helyzete, ilyen beszédet ki akar hallani: akkor maradtok meg, ha szolgáljátok a babiloni királyt, és hogy Isten elpusztítja a várost és a templomot!? Ez hazafiatlan beszéd. Jeremiás, te nem is vagy igazi zsidó, halált érdemelsz. Megdöbbentő, mennyire nem változik semmi, ma is, aki az Úr szavához ragaszkodik, és hirdeti, amit Isten rábíz, ellenséggé válik. Miért? Mert meg vagyunk magunkkal elégedve. Nem vesszük észre, hogy Isten nem elégszik meg formaságokkal, Ő a szívünket keresi és kéri. Azt várja, hogy szava legyen a mérvadó mindenben.

Jelképes cselekedetet is végrehajt a próféta, Isten utasítására igát vesz a nyakába, és ezzel jelzi, nem könnyítés következik, nem még jobb lesz, hanem még nehezebb. A környező országok népeinek is szól az üzenet: Babilon királyának uralma alá kerülnek. Isten bemutatkozik, Ő a teremtő, Ő hív életre mindeneket, és ha úgy dönt, akkor a babiloni királynak adja népét, a birodalom királya is az Ő szolgája. Isten nem korlátozható Kánaán földjének területére, Övé az egész föld és annak teljessége. Ő rendelkezik az életünk felett. Azonban Ő jót akar, azt akarja, hogy végre elismerjük életünk fölötti uralmát, merjük magunkat Rábízni. Ismerjük fel, hogy Ő az egyedüli az egész univerzumban, Aki igazán szeret és törődik velünk. Isten nem számításból foglalkozik veled, te vagy Neki a fontos. Egész éven át keresett, elmondta akaratát, és még most is szól. Meghallottam és komolyan vettem az igét? Változtattam az életemen, ott, ahol az Úr kérte?

Nem könnyű a próféta helyzete, mert az udvarban és az Úr házában más próféták is vannak. A király szolgálatában állnak, a templomban hivatalos kiképzésben részesültek, és inkább rájuk hallgatnak. Nem könnyű a sok hamis prófétával szemben Isten üzenetét érvényre juttatni. Ráadásul kívülről nem látszik, hogy őket nem az Úr küldte. Ott vannak közel a tűzhöz, képzett emberek, bizonyára ők ismerik jól az igét, ezt tanulták, ezzel foglalkoznak, Jeremiás csak egy kóbor próféta, akinek semmi sem tetszik. Mer olyat mondani, hogy a hivatalos szolgákat nem az Úr hívta el, mer kritikát gyakorolni, ez tűrhetetlen. Ahelyett, hogy magukba néznének, Hananjá Jeremiás ellen támad. Leveszi Jeremiás nyakából a fajármot, és széttöri. Micsoda megszégyenítés ez, miket kell a prófétának az Úrért elviselnie, és ő csendben tűri. Elmegy a maga dolgára, mert mit is lehet itt mondani. Az emberek a saját vágyaik megerősítését akarják hallani, azt, hogy minden rendben van, sőt, még egyre jobb lesz. Ne beszéljünk igáról, ítéletről, Isten jó, nem történik semmi. Mintha a ma emberét látnánk és hallanánk. Az egészben az a megdöbbentő, hogy nem hitetlen, pogány emberek, hanem komoly hívőnek látják és tartják magukat.

Isten azonban visszaküldi szolgáját vasjárommal a nyakában. Az engedetlenséget keményebb büntetés éri. Ha hallgatnak az Úrra, hamarabb véget ér a nyomorúság, de ők lázadnak, ezért vasjármot kapnak. Hananjának is az emberek előtt kell szembesülnie vele: nem küldött téged az Úr. Uram, könyörülj, hogy a megbecsülés, a jobb élet reményében soha ne hazugságot szóljak. És könyörülj ma élő népeden is, ne  azt hirdessük, amit az emberek hallani akarnak, hanem azt mondjuk tovább, amit Te mondasz, és éljünk is úgy, hogy az emberek komolyan vegyenek az életünket látva.

János továbbra is az Urat látja szemei előtt, és Őreá emeli olvasói tekintetét is (Jn 2,7-29). Figyeljék az Urat, Aki által bűnbocsánatot és új életet kaptak. Jó látni, hogy minden réteg jelen van a gyülekezetben. Apák és fiak együtt mennek hallgatni az Úr üzenetét. Van Jézusra és egymásra is idejük. Mert azt tudnunk kell, hogy az istentiszteleten nem néhány sort, illetve verset olvastak fel, hanem az egész levelet. Az egész levél mindenkinek szólt. És senki nem mondta, hogy bűnről, életváltozásról ne beszéljünk. Meg kellett hallgatni az egész levelet, és minden, ami abban foglaltatik, a hallgatóknak szólt. Mindenkihez szólt, kivétel nélkül. Így szól nekünk is. Mi együtt hallgatjuk-e gyermekeinkkel az igét? Látják-e, hogy nekünk nagyon fontos az Úr szava?

Az ifjak győztesek az Úr neve és ereje által. Nekik is megvoltak a maguk kísértéseik, de megtapasztalták, hogy le lehet győzni a gonoszt. A keresztyén élet harc a gonosz ellen, és nem tolerancia mindennel szemben. Nem azt jelenti Jézus tanítványának lenni, hogy mindent elfogadok, ami ma a világban van. Hiszen én Isten országának gazdagságát, a benne való boldog és tartós életet ismerem, és ezt másoknak is szeretném elmondani.

A világ a maga kívánságával igyekszik magához láncolni, beindítja a pörgő gépet, törekedjünk mindig az újabbra, a másabbra, mi is szerezzük meg azt, ami a másiknak is van. Azonban ezzel elvon Istentől a gonosz, nem marad se időnk, se erőnk az igére, az Úrra, és egymásra sem. A világ elmúlik, kívánságával együtt, írja János. Talán felszisszenünk, mint Lót felesége, és visszatekintünk, nem akarjuk, hogy ez a sok minden elmúljon. Pedig elmúlik minden, lejár az időnk, és csak az örök élet marad meg, az Istentől kapott új élet. Itt az utolsó óra, és valóban, lassan ennek az évnek is eltelnek az utolsó órái, de egyszer eljön az életünk utolsó órája is. Hogyan fog találni? Élő hitben? Az Úrnak való szolgálatban?

Az Úr azonban most övéivel van, Szentlelke által tanít Isten ismeretére, igazságára, rámutat, hogy Jézus a Krisztus. Kicsoda nekem Jézus? Ő a Krisztus, az Isten Fia, a Megváltó, Akire nekem is szükségem van? Zárjuk Vele ezt az évet, maradjunk meg Benne és az igében, és kezdjük majd Vele is az új esztendőt, amennyiben még megkapjuk ajándékba.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.