Istenre bízom magamat

M

ilyen különös, tanácsot kérnek Jeremiástól, és nem is akárki, hanem a király (Jer 21,1-14). Mi ez a nagy változás? Hogyhogy hirtelen fontos személy lett a próféta, és őt kérik, hogy kérdezze meg az Urat? Megtudjuk, mi áll e buzgóság mögött. Nebukadneccar elindult Júda ellen, beteljesedik mindaz, amit az Úr prófétája által kijelentett. Most, hogy teljesedőben van, és kezd valósággá válni, amit nem tudtak elképzelni, eszükbe jut Isten és a próféta. Hányszor csak akkor vesszük komolyan Istent, amikor látszódnak a jelei mindannak, amit Ő kijelentett. Amíg nem látszódik a veszedelem, nem vesszük komolyan Isten szavát. Talán még kézbe sem vesszük és nem is olvassuk. Imádkozni is sokan csak a bajok idején kezdenek. Az Úr azonban nem ilyen vészmegoldó akar lenni, Ő élő személy, Aki azt szeretné, ha minél hamarabb megismernénk Őt, és örömmel és önként szolgálnánk.

Azonban nem látunk igazi, mély bűnbánatot, csak csodát várnak. Isten avatkozzon be, fordítsa vissza az ellenséget, óvja meg őket, de ők nem akarnak megváltozni. Ez a probléma, csak csoda kell, de nem maga Isten. Mentsen ki a szorult helyzetből, mint a hóba rekedt autósokat a mentők, és amikor kimentik őket, mennek tovább magukban. Sokaknak csak így kell Isten. De hogyan állsz te ezzel? Ő kell, vagy csak a segítsége? A bajban jöjjön és mentsen meg, de Ő maga nem kell. Igéjét nem használod világító lámpásként, kézbe sem veszed. Isten azonban téged keres, meg akar most szólítani. Egyre közelebb a karácsony, Őt várod, vagy csak az ajándékait? Csak az ellenségtől kívánnak megszabadulni, Isten vigye el őket az országból, fordítsa el azt, ami kellemetlen, és aztán hagyjon minket tovább úgy élni, ahogyan nekünk tetszik. Ő a szívünket keresi. Kapcsolatban akar lenni velünk, beszélgetni és tanácsolni az élet útján. Aki Vele járja az életet és Rá figyel, az nem téved el.

A válasz nem az, amit várnak. Nem szabadítja meg őket az ellenség kezéből, arra szólít fel, hogy adják meg magukat, és engedjék elhurcolni fogságra. Ott is velük lesz, megmutathatják, hogy őszintén keresik Őt, és engedelmeskednek Neki. El kell kezdeniük engedelmeskedni. Mégpedig olyan dologban, ami ellenkezik eddigi felfogásukkal, de a megmaradásuk ettől függ. A megmaradás, az élet mindig az engedelmességtől függ. Teszem, amit Isten mond. Teszem, mert ismerem és bízok Benne. Az engedetlenség mindig pusztulást hoz magával.

Ismét az ősrégi igéket halljuk: elétek adtam az élet útját és a halál útját, és a választás az övék, a tiéd és az enyém. Az élet útja az engedelmesség. Azonban ez most sem könnyű, aki megadja magát, és nem harcol, az nem hazafi. Milyen király az, aki leteszi a fegyvert és nem védelmezi népét? Nem könnyű, de ha ismerem az Urat, tudom, hogy Ő jót akar nekem. Életet kínál, és az élet más úton érkezik. Soha nem a halál útján. Az életet szenvedés kíséri. Aki azonban hallgat a szóra, és elmegy a fogságra, az élni fog, az megmarad, sőt, majd haza is fog térni. Ha hallgatnak Isten szavára, lesz újrakezdés, lesz élet. Ma is a miénk a választás, mi döntünk, hogy hitben tesszük, amit Isten mond, akkor is, ha logikátlannak tűnik, ha nem ezt várja tőlünk a környezet. Isten mindig megpróbálja a hitünket, azt, hogy a kritikus helyzetekben hogyan döntünk. A világ szerinti módszereket használjuk, vagy az igére hallgatunk? Elétek adtam - lehet és szabad választani, de Isten nem diktátor. Elmondja, milyen következményekkel járnak döntéseink, és ránk bízza, mit teszünk. Ő arra biztat, hogy válasszuk az életet. Engedjük, hogy Ő cselekedjen, mert az élet minden szinten ajándék. Nem én mentem meg magam, sőt, az Úr Jézus azt mondja, aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt. Itt is ez jelenik meg, ha te akarod kézbe venni a sorsod, veszítesz. De ha elveszíted az életed, vagyis nem te akarod megoldani, hanem Istenre bízod magad, ajándékba kapod az életet, az üdvösséget (Mt 16,25). Hallgass Istenre a magad dolgaiban, kezdd így rábízni magad. Engedd el az életről szóló elképzeléseidet, az eddig összegyűjtött tapasztalatokat, és hallgass arra, amit Isten mond. Le lehet ellenőrizni, hogy amikor valaki Rábízza magát Istenre, az beválik. Ő él, és hatalmasan cselekszik. Lehetőségei sohasem fogynak ki.

Az Újszövetségben is azt a tanácsot kapjuk, hogy nézzünk fel Jézusra (Zsid 12,1-11). Nézzünk Rá mindig, mert Ő biztos pont. Nem változik, és a kereszt évezredeken keresztül bevilágítja az életet. A keresztről árad felénk az élet, Isten drága kegyelme. Ott hullhat le a teher. Nincs más megoldás, csakis a Golgota, ott tisztul meg a szívünk, nyerjük el Isten békességét. Meglátjuk, hogy Isten milyen árat fizetett értünk.

Mindaz, amit korábban olvastunk, és azóta is a sok bizonyságtétel arra ösztönöz, hogy győzzük le az akadályokat és a megkörnyékező bűnt. Hit által lehet győzni. A hit ma is működik, és aki Rábízza magát, azt nagy dolgokra teszi képessé. Isten gyermekének mindig az élet lesz az első helyen, és a védelme érdekében tud nemet mondani önmagára, az önzésre, a kényelemre, mások akaratára. Amikor nehéz a döntés, úgy vagyunk, mint Mózes szülei, vagy maga Mózes, nézzünk az Úr Jézus Krisztusra. Neki sem volt könnyű, de megmutatta, hogy lehet Isten akaratát választani. Meg lehet maradni a világ minden csábításával szemben, Isten keskeny útján. De csak Vele együtt, akkor, ha feltekintünk Rá.

Az Úr Jézus előtt is felcsillantotta a gonosz ennek a világnak az örömeit, választhatta volna azokat, de Ő ezt elutasította, és a keresztet választotta. Mindezt érted tette. Azonban a kereszt után a trón következik. A sorrendet nem lehet megfordítani, nem lehet előbb a trón, aztán majd a szenvedés, vagy majd a trón folytatása. Ebben a világban az Úr útját a szenvedés kíséri, bármikor találkozhatunk vele. De aki felfelé tekint, az meglátja mindezek mögött az életet. Azt a többletet, amit az Úr kínál. Ahogyan Mózes is meglátta az igazi gazdagságot Krisztusban, és ezért készt volt lemondani Egyiptom kincseiről.

Az egyház élete nem üdülés ebben a világban, hanem harc a gonosz ellen. Tehát nem személyek, hanem a gonosz munkája ellen. Krisztus a Főparancsnok, Vele küzdhetünk, sőt, küzdenünk kell. A bűn ellni harcban is benne van a sebesülés, az életünk elvesztése. Krisztus is vérét adta a bűnnel folytatott csatában. A hívő ember Krisztus hadseregének a tagja, nem földi fegyverekkel, hanem az Úrtól kapottakkal vívjuk a csatát. Az Ige, az imádság, a böjt és az engedelmesség fegyvereivel küzdünk. Azért vagyunk itt, hogy a krisztusi életformát felvállaljuk, ha Isten szava azt kéri, mondjunk ellent a királyok parancsának, mert Isten törvénye nagyobb. Mindig az a kérdés: de mit mond az Írás? Tanuljunk meg nemet mondani a világ gazdagságára, kincseinek csábítására. Mert a gonosz a maga elmúló kincsei által csábítja a szívünket. Az Úr azonban örökkévaló kincseket és értékeket kínál.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-

kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-

részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-

gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt

nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -

dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,

hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem

fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,

Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap

diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja

Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.