Az Úr megtisztít

M

egrendítő Jeremiás vallomása: huszonhárom éven keresztül folyamatosan hirdette az Úr üzenetét (Jer 25,1-14). Tehát nem egyik percről a másikra állt be ez a helyzet, nem hirtelen támadt a veszedelem, hanem Isten megszólította a prófétát, és átadta neki üzenetét. Jeremiás pedig hűségesen tolmácsolta mindazt, amit az Úr a szívére helyezett. Tele voltak ezek a bizonyságok Isten féltő szeretetével, és mivel Isten őszinte, elmondta, hogy ha nem változtatják meg az életüket, nem számolják fel a bálványokat, akkor ítélet következik. Mennyire nem volt elég huszonhárom év arra, hogy megtérjenek, Isten igéjéhez igazodjanak. Úgy gondolkodtak, telnek az évek, mi ugyanúgy élünk, ahogy eddig, és mégsem történt semmi. A próféta csak ijesztget minket, de úgyis marad minden a régiben.

Harminc éve lesz a rendszerváltásnak, három évtizeden át szabadon hallgathattuk az evangéliumot, de mennyire éltünk az Isten által felkínált lehetőséggel? Hozzá tértünk-e, keressük-e Őt és akaratát? Bizony, azt látni, hogy egyre kevesebben fordulnak az Úr felé, meg vagyunk elégedve a világgal, sőt, egyre jobban vonz, mert a sok kínálat csábít. Mintha mi is úgy gondolkodnánk, Isten ideje lejárt, jól elvagyunk mi magunkban is. Azonban azt látni kell: a világ élete semmivel sem lett jobb, úgyhogy még mindig kegyelmi időt élünk, de ez az időszak véget fog érni. Jó, ha erre figyelünk, mert Isten bármikor megítélheti ezt az önző, kizsákmányolásra épülő világot. Ma kevesek jóléte a szempont, Isten azonban meg fogja ezt ítélni. Most még ad időt, hogy önként térjünk Hozzá, és a Tőle kapott új természettel éljünk, akarata szerint.

Isten mindig idejében szól, azonban Júda népe nem hallgatott rá. Vajon a mai nép hallgat-e az Úr szavára? Én hallgatok-e rá? Vagy én is elhiszem, hogy most már a nehéz időknek vége, egyre csak jobb lesz körülöttünk a világ? Úgy gondoljuk, nem lesz már sem háború, sem természeti katasztrófa? De mitől lenne jobb a világ, amikor az ember szíve változatlanul gonosz? Isten nem adott új kijelentést arról, hogy olyan szintre ért a fejlődésünk, hogy nincs már a kegyelemre szükségünk. Az ember szíve a mai napig nem változott. Ugyanazok a rugók mozgatnak ma is, mint korábban. Csak a körülményeinkben történt változás, de nem bennünk. Csak ott változik meg az ember, ahol belép a kegyelem, ahol már az Úr Jézus Krisztus veszi át az irányítást. Megváltozott, új élethez Isten beavatkozására, új szívre van szükség.

Az idős János nem megszokásból vagy kötelezően ír, hanem azért, mert van üzenete (1Jn 1,5-10). Még idősen is élő, aktív kapcsolatban van az Úrral, és érzékeny arra, amit Ő mond. Így azután van mondanivalója, van üzenete. Az Úrral való kapcsolat által újul meg az élete. Nem fárad bele a szenvedésbe, a nehéz életkörülménybe, mert ott is Vele van az Úr. Van-e üzenetem? Különösen így, ünnepek idején olyan könnyen belefáradunk a mindennapos szolgálatba, az igehallgatásába. Azért szólunk, mert nem tehetünk mást, szólni kell, vagy van üzenetünk? Hogyan érhetjük el, hogy mindig legyen friss mondanivalónk? Úgy, hogy állandóan figyelünk felfelé, kapcsolatban vagyunk Vele. Aki el tud csendesedni, akinek az ige mindig táplálék, az tud mit továbbadni.

Üzenetének lényege: Isten Világosság. Erre jutott az Úr Jézus követése közben. Isten Világosság, mindig az, nincs Benne sötétség, vagyis nincs Lényének sötét része. Ezzel szemben nekünk van, azonban, ha az Úr betölti lényünket, az Ő világossága kiűzi a mi sötétségünket is. Miről látszik meg, hogy mi van bennünk? Az életünkön, azon, hogy mit teszünk, mi az elfogadott a számunkra. Ha az igazságot tesszük, akkor világosságban járunk. Azonban, akinek a bűn megszokott, természetes, aki a világ megoldásait elfogadja, az még nem a világosságban jár.

János megtapasztalta: ha az Úrral közösségben vagyunk, az Ő vére megtisztít minket minden bűntől. Nincs más tisztítószer, csakis Jézus vére. Minden bűntől megtisztít az Úr, minden olyan bűntől, amit megvallunk. János őszintén rávilágít az életünkre, és elmondja: van bűnünk, aki azt mondja, hogy nincs, az hazudik. De minek hazudni, amikor az őszintén megbánt bűnre van bocsánat? És nemcsak megbocsát, hanem meg is tisztítja az életünket. Folyamatos megtisztításra van szükségünk. Minden hamisságot ki akar tisztítani belőlünk az Úr, ez azt jelenti, hogy folyamatosan munkálkodik bennünk. Még nem vagyunk befejezve.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.