Tejen élsz, vagy kemény eledelen?

E

z a szakasz megmutatja a lényeget: beszélgetés Istennel, élő, személyes kapcsolat az élő Úrral (Jer 12,1-13,11). Jeremiás odaáll az Úr elé, és elmondja, ami a szívében van. Feltárja érzéseit, gondoltait, elmondja azt is, amit nem ért. És mindezekre az Úrtól vár választ. Mi is vigyük Elé életünk dolgait, tárjuk fel szívünk mélységeit Urunk előtt, merjük elmondani azt is, amit nem értünk, vagy nem értünk vele egyet. Minél tovább időzünk az Úr jelenlétében, és csodáljuk az Ő lényét, annál jobban megismerjük Őt, és megértjük akaratát.

Jeremiás panasza minket is gyakran foglalkoztat, amit ő tapasztal, azzal ma is szembesülünk. Akik nem a hit útján járnak, azoknak jól megy a soruk. Gazdagok, minden sikerül nekik, mindent beszerezhetnek, az Úr gyermekei pedig sokszor küzdelmekben, próbatételekben, támadások között élnek. Azonban az ige rámutat: nem a földi javak szerzése, az emelkedés a lényeg, mert amit ez a világ nyújt, az mind elmúlik. Csak egyedül az ige az örök, az Úr drága szava marad meg mindörökké. Az Úr örökkévaló kincseket ajándékoz övéinek, Vele lehetünk majd az örökkévalóságban, mennyei polgárokként élhetünk már most. Ne másokra figyeljünk, ne hátra tekintsünk, hanem aki az eke szarvára tette a kezét, az nézzen mindig előre, az Úrra, a célra.

Jeremiás a szívét tárja Isten elé, számára az a fontos, hogy az Úr ismerje, és ő is az Urat. Ő nem a szájával, hanem szívéből követi az Urat. Nem az a fontos, mit mondanak mások rólunk, kinek tetszik és kinek nem, amit mondunk, hanem az, hogy az Úr ismeri a szívünket. Ő tudja, szeretem-e Őt. Tudja, hogy az Övé-e a szívem. Valóban az Úré a szívem?

Kemény gondolat Izráel népe számára, amit az Úr kijelent: Elhagytam házamat. Nem tudtak ilyet elképzelni, szerintük Isten nem távozik el tőlük, nem hagyja őket magukra. Mégis így történik, mert nem hallgatnak Rá. Mi is azt gondoljuk, bármit tehetünk, és bárhogyan élhetünk, azonban meg kell látnunk, hogy Isten a bűnnel nem vállal közösséget. Ő minket nem akar eltaszítani, de ha a bűn útját választjuk, és azon járunk, megengedi a következményeket. Azt akarja, hogy felismerjük, nem élhetünk az Úr nélkül. És ha népének valljuk magunkat, akkor az Ő törvényei szerint kell járnunk.

Az Úr még mindig keres minket, utánunk jön, mert azt szeretné, ha hallanánk, és nem kellene éreznünk. Isten bűnbánatot vár, azt az igazi mély megdöbbenést, amit Péter is átélt az Úr Jézus előtt, amikor így szólt: menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok. Így látom-e magam: elveszett és bűnös embernek, akinek Jézus kegyelmére van szüksége?

Mivel a bűnbánat elmaradt, tovább szól az ítélet meghirdetése. Prófétai jelet mutat be Jeremiás, az a feladata, hogy vásároljon egy lenvászon követ, vigye el az Eufráteszhez és rejtse el. Nem is egyszerű feladat, saját pénzéből veszi meg az övet, költ Isten üzenetére, majd az utazás költségeit és fáradalmait is vállalja. Mibe kerül nekem az Úr szolgálata? Engedelmeskedem-e akkor is, ha saját pénzből kell állnom mindazt, amit kér az Úr? Vállalok plusz fáradságot Érte? Talán nem is értette mindjárt a próféta, miért is kell így tennie, de ment, és végrehajtotta, amit az Úr kért. Később ismét szól az Úr, és visszaküldi őt az övért, és Jeremiás újra megy, nem rugódozik, nem tartja értelmetlennek, hanem teljesíti Isten akaratát. Ráadásul az öv is tönkrement, használhatatlanná vált, még kára is származott Jeremiásnak, de ő nem erre tekint, hanem az üzenetre.

A tönkrement öv szemlélteti Isten üzenetét. Ilyen használhatatlan lett Júda népe, és ami hasznavehetetlen, azt kidobják. Isten nem eldobja népét, de fogságba küldi, hogy majd ismét hasznavehető legyen. Mennyire vagyok én az Úr kezében hasznavehető? Jó végiggondolni: nem ilyen szétmállott övnek lát-e engem az Úr? És hogyan látja az egyházat? Mert azt nem kell elfelejteni, hogy a hasznavehetetlenség nem szegénységet, lepusztultságot, hanem lelki hasznavehetetlenséget jelentett. Éltek és virultak ők, jól ment a soruk, mindenük megvolt, de megszakadt az Úrral való kapcsolatuk. Bálványokat imádtak, és nem az élő Istent. Isten nem a külsőt, hanem a belső tartalmat, az engedelmes életet keresi.

A szerző hívőknek írt, és azt látja, hogy eltompult a hallásuk (Zsid 5,11-6,8). Egy darabig növekedtek, értették az igét, és ez meglátszott mindennapjaikban, de később már nem hallják meg Isten szavát. Az eltompult hallás talán azt is jelzi, hogy csak azt hallják meg, amit meg akarnak hallani, ami egyezik elképzelésükkel. Ami azonban ellenkezik akaratukkal, azt nem hallják meg, és nem cselekszik. Milyen a hallásom? Nagy veszély, hogy egy idő után megszokjuk az ige hallgatását, ismerőssé válnak a történetek, az igék, és csak felületesen foglalkozunk velük. Ha így történik, megrekedünk a növekedésben. Isten nem kiskorú, hanem felnőtt tanítványokat akar.

A kiskorúakra az a jellemző, hogy még mindig csak könnyű táplálékot fogyasztanak, vagyis csak azt, amit más ad nekik. Nem fáradoznak az ige értelmének megértéséért, majd elmondja az igehirdető vagy egy tapasztaltabb testvér. Nekünk kell azonban az ige mélyére hatolni, ha jól megrágom az igét, akkor fogok lélekben erősödni. Ha megértettem, akkor meg is teszem, az életem minden területét hozzá igazítom. Isten igéje nem csupán a templomba adatott, hanem az élet használati útmutatójaként is, szabjuk hozzá az életünket, és éljünk aszerint. Ne csak elméletileg, dogmaszinten legyen zsinórmérték, hanem a férfi és a nő kapcsolat, az anyagiakhoz való viszonyulás, a szabadidő eltöltése, a gyermeknevelés terén is. Ne a világhoz, hanem az Úr szavához és Jézus életéhez szabjuk magunkat.
Nagykorúvá az ige folyamatos és válogatás nélküli tanulmányozása és az engedelmesség, az alkalmazás révén válunk. A nagykorú keresztyén meg tudja különböztetni a jót a rossztól. De nemcsak elméleti szinten, nem csak a tanítások terén, hanem az életvitelben is. Mert nem az a jó, amit a többség vagy a hagyományok annak mondanak, hanem, amit az Úr mond annak.

A folyamatos növekedés megóv az eleséstől, ami Krisztus megtagadását, a Tőle való teljes elfordulást jelenti. Minél jobban megismerem az igét, annál nagyobb lesz előttem az Úr, és annál bizonyosabbá válok afelől, hogy Ő a Krisztus, az Istennek Fia, az én Megváltóm.

Aki elveti Jézus Istenségét, vagyis megtagadja korábbi hitvallását, az már nem tud ismét megújulni. Miért? Mert a gonosz gondoskodik arról, hogy ne jusson el a szívéig újra az ige, ne ragyogjon fel előtte Krisztus dicsősége. Aki azonban Jézust csodálja, és megismerésére, követésére törekszik, azt az Úr oltalmazza. Senki nem saját erejéből marad meg az úton végig, hanem kegyelemből. Az Úr tart meg a hitben. Aki azt gondolja, neki megy egyedül is, az el fog esni.

Jézusból többet

Jézusból többet hadd vegyek,

S másoknak többet hadd vigyek.

Őt egyre jobban szemléljem,

Váltsághalálát dicsérjem.

Több, több mire vágyom,

Több, több mire vágyom.

Őt egyre jobban szemléljem,

Váltsághalálát dicsérjem.

Jézusról többet hadd tudjak,

Tervéhez jobban simuljak.

Szentlélek Isten, jöjj, taníts,

Meglátni Krisztus titkait.

Több, több mire vágyom...

Adhasson többet Igében.

Járjak vele közösségben.

Halljam a hangját szívemben,

Éljem az Igét éltemben.

Több, több mire vágyom...

Hallhassak többet trónjáról,

Hol dicső népe országol.

Visszajön Ő, s és nem késik,

Országa nő, megáll végig.

Több, több mire vágyom...        

Isten áldásával.