T
|
öbb időpontban és több csoportban hurcolták el Júda lakosságát Babilonba (Jer 22,13-23,12). Az
első deportáció után is működik még az ország. Van kinevezett király, zajlik az
élet. És ez egyben még mindig lehetőség az Úr segítségül hívására. Ha bűnbánatot
tartanak, és Isten törvényéhez igazodnak, a még otthon maradottaknak nem kell
fogságba menniük, mert az Úr könyörületes. Azonban nem látjuk ezt a szívből
jövő megtérést. A vezetők igyekeznek a
maguk javára kihasználni a lehetőséget és az időt. Saját anyagi gyarapodásuk került az első
helyre, és nem válogatnak az eszközökben sem. Nem törődnek az emberek
szenvedésével.
Az Úr látja az életünket, nincs Előtte rejtve semmi. A most uralkodó
királyt így látja: szíve és szeme nyereségre vágyik, és azt gondolja, hogy a
felhalmozott vagyontól válik királlyá, nő meg a tekintélye. Mennyire nem
változik az ember. Ma ugyanezt látjuk, és már nem csak néhány személynél, hanem
szinte mindenkinél. Úgy gondolják, a luxusmárkától, az egzotikus utaktól
válnak emberekké, lesznek valakik. Azonban ezek a dolgok a bennünk lévő űrről
árulkodnak. Minél drágább dolgokat vásárolnak, vagy minél gyakrabban váltogatják a partnereiket, annál nagyobb a belső szomjúság. Ezt látta meg az Úr Jézus a samáriai asszony
életében, hiába alakított ki mindig új kapcsolatot, a belső szomjúság maradt.
Előbb a szívnek kell élő vízre találnia, és akkor a mindennapok is megelégedetté
válnak. Csak az Úr tud élő vizet adni, ami után már nem fogunk szomjazni.
Az ige előre is mutat, mert nemcsak megítél, hanem kegyelmet is kínál,
feltárja a jövőt is. Elmondja, hogy új megtapasztalásban lesz részük. A fogság
nyomorúsága csak az egyik oldal, akik oda elkerülnek, és megmaradnak a hit
útján, át fogják élni a szabadulást. Már nem a múltból merítik a szabadulás
élményét, hanem maguk fogják azt megtapasztalni. Mert nem elég hallomásból
tudni Istenről, az Ő hatalmáról, személyesen kell azt megtapasztalni.
Az Úr a prófétákat, igehirdetőket, tanítókat is látja. Tisztában van
azzal, hogy mit is mondanak az Ő nevében. Vajon hogyan is lát engem, minket, mai
bizonyságtevőket? Amit a társadalom elfogad, ami lassan az egyházban is megtűrt
lesz, az Isten előtt borzalmas. Mennyire másként lát Ő minket, nem a
teljesítményt, hanem az életvitelt, az engedelmességet és azt nézi, hogy amit
mondunk, az összhangban van-e az igével. Aki az Úrtól nyert elhívással szolgál, az
az Úr szavait mondja. Igen, az igehirdető nem szép beszéd továbbadására lett megkérve,
mert a szószék, az emelvény nem színpad, hanem őrhely, és kiáltónak a szava
kell, hogy hangozzék. Pontosan, ahogy Keresztelő János is tette: térjetek meg!
Isten ma is erre szólít fel. Karácsonykor pedig még inkább hív magához, ideadta
a Fiút, azért, hogy megtérjünk és éljünk. Karácsony nem néphagyomány, hanem Isten
hozzánk szóló hatalmas szava. Halld meg e szót!
Eljött Dávidnak az az utódja, akiről a próféta szólt, Aki Királyként fog
uralkodni. Jézus király, és az életünk fölött akar uralkodni. Sőt, az emberiség
fölött, mert ha az emberiség az Ő nevét hívja segítségül, megváltozik a világ,
eltűnik a háború, az igazságtalanság, a kizsákmányolás, az erőszak. Jézus a Békesség Fejedelme, és akinek az életében megjelenik, ott békesség lesz.
Isten leghatalmasabban az Úr Jézus Krisztusban szólt az emberhez, és ezt
a szót komolyan kell venni (Zsid 12,18-13,6). Ne utasítsuk el, ne mondjuk,
engem nem érdekel, mert számot kell adni, hogyan fogadtuk. Mi már nem
mondhatjuk, nem értem, mert nem mennydörgést vagy villámlást hallunk, hanem
emberi szót. Szót hallunk, a mi nyelvünkre tolmácsolja Isten magát a
Szentlélek által. Jézus emberi nyelven beszél hozzánk, és nem szórakoztatni
akar, hanem meg akarja ismertetni az Atyát. Amit mond, azt úgy szólja, hogy
megértsük, ez érint minket, van közünk hozzá. Ne utasítsd vissza az Urat!
Aki nem utasítja el, hanem befogadja, az egyszerű, megelégedő és mintaéletet él. Elégedjetek meg azzal, amitek van - hát, ma pont nem ez a jellemző, de
ha most komolyan vesszük, ami le van írva, akkor látjuk, hogy ez Isten akarata.
Legyünk megelégedve azzal, ami van, és ne az üzleti szellem irányítson.
Azonban ebből a szellemiségből is van szabadulás. Ma is Ő a segítség. Aki Hozzá
kiált, azt megmenti, azt új életútra indítja.
Nagy Istenem
1. Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Melyet teremtett szent „legyen” szavad,
Ha itt e földön millió lényt látok,
Kiket igazgatsz, táplálsz egymagad.
Refr: Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
2. Ha nézek föl, az ég dicső boltjára,
Hol tündökül csodás csillagsereg,
Hol pompás két aranyhajóként járva,
A nap s a hold az űrben fönt lebeg.
Refr.
3. Uram, Igédben hogyha megtalállak,
Ha látom ott kegyelmes tetteid,
Választott néped amint egyre áldod,
Türelmesen viselve bűneit.
Refr.
4. Ha Jézust látom, itt a földön járva,
Alázatos, türelmes szolgaként,
Látom, hogy áldást áraszt a világra,
S kereszthalálra adja életét.
Refr.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése